꧁Emma A Rocker Lány꧂♪[5SOS] 3/3 Évad♪[BEFEJEZETT]

3/73. Undorodom magamtól! ♪

Vasárnap délelőtt 10:00-óra.

***Emma Szemszöge.***

Iszonyat nehezen nyitogattam ki a szemeimet, a takarót a fejemre húztam, hogy a drága nap ne égesse ki az érzékeny retinámat. A fejem szét akar robbanni és nem emlékszem a tegnapból semmire. Lassan lehúztam a takarót az arcomról és az oldalamra vetettem a pillantásom. Hirtelen szembe néztem az alvó Ashton-el és én rögvest halálra rémültem. Akaratom ellenére felsikítottam, amire ő is felébredt és mind a ketten levágódtunk az ágyról.
Úristen! Mi a fene történt?
Végig néztem magamon és szembesültem a ténnyel, hogy rajtam nincs is ruha. Felnéztem lassan és Ash riadt szemeivel találtam szembe magam, ahogy ő is óvatosan kikukucskált, az ágy takarásából.

-Mi a fene történt köztünk?- Kérdeztem félve.

-Ha én azt tudnám, akkor talán még nem is lennék ennyire halálra rémülve.-

-Te is meztelen vagy?- Kérdeztem.

-Hazudjak?-

-Inkább igen!- Vágtam rá.

-Bunda kabátban vagyok.-

-Úristen!- A számhoz kaptam a kezem és rémülten néztem rá. Hirtelen körbenéztem a szobában és megtaláltam az esti ruhámat. Gyorsan magamra kaptam, majd pedig rögvest távozni akartam a szobából, de eszembe jutott, hogy a fehérneműim még Ash szobájában vannak valahol.

-Kérlek takard el magad.- Mondtam és elkezdtem keresgélni az említett ruha darabjaimat.

-Em.-

-Mi az?- Néztem rá félve.

-Szerintem te azokat keresed, ami a szekrényem polcán vannak, mögötted.- Hátra néztem és magamhoz vettem őket.

-Köszi.- A szégyentől nem láttam semmit és belerúgtam az ágy lábába és fel sziszegtettem és egyúttal el is estem.

-Áá! Ilyen nincs!- Vágtam rá, ő pedig rögvest maga elé kapta a párnáját és leült mellém.

-Minden rendben van?-

-Igen, csak a kisujjamnak vannak némi fájdalmai.- Hirtelen kapcsoltam. -Nincs semmi sem rendben!- Néztem rá.

-Mi a fene történhetett kettőnk közt? Remélem nem az amire gondolok.-

-Mi másért lennénk illetve lennék pucér?- Hirtelen elvörösödött mind kettőnk arca.

-Most mi lesz?- Néztem rá elkeseredve.

-Nem tudom.- Felelte és lenézett a földre. -Azt viszont igen, hogy bármi is történt, az köztünk marad. Jó?-

-Jó.- Feleltem és felálltam. -Én most megyek. Szia.-

-Szia.-

Rögvest távoztam a szobájából és berohantam az enyémbe. Hirtelen eszembe jutott Harry. Basszus!
Ezt is magyarázhatom majd ki. Nem várt meg tegnap, amin nem is csodálkozom. Ilyen nincs! Hogy fordulhatott az életem, ennyire rossz irányba?
Rögvest könnyek kezdték mosni az arcomat és az ágyam szélére ültem.
Hirtelen kopogtatni kezdtek az ajtómon. Letöröltem a könnyeimet és vettem egy mély levegőt.

-Gyere.-
Ebben a pillanatban, belépett a már boxerben lévő Ash és leült mellém.

-Sajnálom.- Suttogta és megfogta az ölemben pihenő kezem.

-Nem csak te tehetsz róla.- Mondtam és magam elé bámultam.

-Vannak emlékeid?- Nézett rám érdeklődve.