Művész Lélek (Lashton)(befejezett)

♡38.♡

A szívem apró darabokban hever.
...

Olyan jól indult a napom viszont mikor meg leszált a buszról...szabályosan ki akartam ,rohanni a világból. Ott álltam a buszmegállóba és csak meredtem előre és néztem a párt. Szinte felfalták egymást. Szememet ellepték a könnyek és homályosan kezdtem látni. Gyorsan megtöröltem szemem és rezzenéstelen pofával elsétáltam mellettük. Leszartam. Nem szabad alapból kimutatnom a fájdalmam mert Kimen és Malumon kívűl legfeljebb Kevin tudja ,hogy egyáltalán szeretem Lukeot...de most ,hogy ezt láttam már nem vagyok biztos benne ,hogy ez viszonozva van.
Egyszer csak léptek hallok magam mögött és egy kezet a csuklómon. Kirántottam a kezen és mentem tovább.

-Ash...-szólt utánnam. Nem figyeltem rá csak sétáltam tovább.
-Ájjá' mán' meg!-rohant be elém.

-Menj vissza Arzikához-mondtam flegmán ,nem néztem rá. Igen tudom ki volt az a csaj. 11.c-s.

-Ash én annyira sajnálom.-nézett rám könyörögve de én csak villámokat szóró szemekkel néztem rá.

-Látszik az a két év!-morogtam. A könnyeim marni kezdték a szemem és most hagytam is ,hogy előtörjenek. Sorjába folytak le a sós cseppek az arcomon.

-De...

-Semmi de Lucas Robert Hemmings! 17 éves vagy és most éled a "Mindenkit dugjunk meg és csaljuk meg a jelenlegi párunkat" korszakod. -hajtotta le a fejét szégyenkezve. Az arcom már nagyon nedves a potyogó könnyeimtől. -Miért Luke? Tudod ,hogy szeretlek.-szipogtam. Mostmár hallkabb a hangom mert elcsuklott.

-Nem tudom ,hogy miért csókoltam vissza. Ő csókolt meg előbb és el akartam lökni de még is viszonoztam. Nem tudom miért csináltam ezt. Kérlek Ash én...én szeretlek!-mondta kétségbeesetten de egyszerűen nem hatott meg.

-Haggy békén-motyogtam és el akartam sétálni mellette de ő vissza rántott.

Itt vagyunk ahol mindenki láthat és ezért is akartam elhúzódni tőle. Nem jött erre most senki de akkor is. Keze a derekamon pihent és erősen tartott. Mocorogtam ,hogy engedjen el de nem ment. Aztán hirtelen tapadt ajkaimra és ...nem viszonoztam mert nem akartam csókolni ,úgy ,hogy 5 perce még Arzika ajkai jártak rajta. Elfordítottam fejem és kiszakítottam magam öleléséből. Fogtam magam és a könnyeimmel küszködve eltrappoltam.

Nem tudtam figyelni órákon és Mikey mindig kérdezte ,hogy mi bajom de mindig kitértem a válasz adás elől. Viszont tesi órán a csajok megbámúltak...mi van ma mindenkivel? Mindenki meghülyült. Meg olyanokat mondtak nekem olyan lányok akik elvileg nem bírnak ,hogy "Ashton benne lennél egy kis hancurban?" "Dögös ,dögös" meg ilyenek. Pedig csak annyit tettem ,hogy nem vettem fel a nagy fekete pulcsim. De engem ez nem hozott lázba,nem nőtt az egóm se semmi. A szívem darabokban hever Luke miatt. Leszartam a csajok flörtölését meg ilyenek. Pont ma mondtam Kimnek ,hogy Luke jól bánik velem. Nos úgy tűnik szükség lesz arra a magassarkúra. Azzal fogom kiszúrni a szemét drága Lucas "barátomnak".

Suli után miután hazamentem semmivel se foglalkozva mentem a szobámba és bezárkóztam. Sebezhető lettem. Luke lerombolta a stabil falam már hetekkel ezelőtt, beette magát a szívembe, elfogadtam őt a gyerekességével együtt, errefel megcsal és észre se vette ,hogy ott bámultam őket ,csak ott falták egymást Arzival. Első szerelem is csalódással végződik számomra. Most éreztem ,hogy tényleg szerelmes vagyok, csak Luke járt folyton a fejembe, a csodásan csillogó kék szemei,csókolni való rózsaszín ajkai, selymes szőke haja, vékony lábai és elragadó személyiségére. A folyton mosolygós arcára, nevetésére, és a hülye vicceire amik mindig megnevettetnek. Errelfel ezt teszi. Sose fogom ezt megbocsáltani neki. Ha egyszer megtette akkor többször is képes megtenni. Képes voltam lefeküdni vele pedig gondolhattam volna ,hogy még kis...áh! Nem idegelem magam ezen. A falra pillantottam ahol ott volta a cicát bamuló Luke. Most legszívesebben hoznám a fekete festéket és lemázólnám ,hogy még csak ne is lássam. De hát ha már ennyit dolgoztam vele akkor inkább hagyom. Elhasaltam az ágyamon és hagytam megint ,hogy az érzéseim eluralkodjanak rajtam. Minden összejött emberek. Tanulhatok vizsgára, bukásra állok matekból, Harry halála, és most ez. Ennél jobb nem is lehetne! Komolyan! Ashton Irwin sose lehet huzamosabb ideig boldog vagy mi? Mit tettem én mások ellen ,hogy ezt érdemlem? Egyszer az életben voltam boldog ,méghozzá Luke mellet de ezt is elvette tőlem a sors. A kurva sors azt akarja ,hogy boldogtalan legyek és szenvedjek. A telefonom ezerre kezdett rezegni. Jött egymás után 7...8...9...10 üzenetem. Egyet Mikey írt és a többit meg Luke. Elolvastam amit Mikey írt.

"Miért voltál ilyen furcsa? Aggodok érted"

A többit az mind Luke.

"Kérlek Ash. Csak hagyd ,hogy elmagyarázzam rendesen"

"Sajnálom érted ,csak...csak válaszolj már :("

"Akkor leírom és vagy elolvasod vagy nem"

"Szóval Arzi az a volt barátnőm. Nagyon sokáig vele voltam és...nem tudom ,hogy fejezem ki magam"

"NAGYON nagyon rég láttuk egymást és most megállított az utcán."

"Beszélgettünk és egyszer csak...megcsókolt"

"Nem akartam viszonozni, el akartam lökni."

"Igen viszonoztam de nem tudom mi vett rá erre de a csókja semmi volt a tiedhez képest!"

"SZERETLEK Ash! A csókod sokkalta jobb mint Arzié. Arzinál nincs meg az a bizsergés amit te váltasz ki belőlem. Te vagy az első akinél ilyet érzek...mintha pillangók repdesnének a gyomromba. Szeretem a mosolyod, szeretem a hosszú hajad ami oly' selymes és annyira imádom birizgálni. Minden egyes kis porcikádért oda vagyok. Sokat küzdöttem érted és mikor Londonban megtörtén az a bizonyos első veled...akkor jöttem rá teljesen ,hogy szeretlek. Nagyon szeretlek Ashton. Már rég tudom ,hogy érzek irántad...nagyon is sokat és nagyot. Mikor teljesen megkaptalak akkor éreztem igazán boldognak magam. Kérlek...halgass meg rendesen is mert tudjuk ,hogy ez nem telefon téma. Szeretlek. Remélem válaszolsz. Annyiszor vallok neked szerelmet amig el nem hiszed ,hogy az érzéseim igazak. Te vagy az én kis Művész lelkem.
😢❤💔"

Nem tudom hányszor olvastam el ezt az utolsó üzenetét de ezt le is Screeneltem. Nem tudom miért kínzom magam ezzel...

...

...Azért mert szeretem őt.