New school {Befejezett}

6. forever

Hello, emberek! Figyu, lehet hogy nem szóltam előző részeknél, de ezt én az utolsónak tervezem :) Elég nagy írói válságban vagyok, de ezt a részt még sikerült összehoznom. Szóval ja, ez az utolsó New School.

Lauren szemszöge:

- Lauren! Segíts már!! - Kiabált Camila a folyósóról, miközben egy egész dobozt húzott át a mi szobánkba.
- Jólvan na! - futottam ki - Jézus! Ezt mind át akarod cipelni? Még jó hogy az ágyat nem húzod magad után.
- Ohh... Szóval felesleges volt megkérnem Melanie -t hogy hozza az ágyamat is. - nézett rám aggódva. Erre én csak rácsaptam a kezemmel a homlokomra. Ezt nem hiszem el! És nekem majd ezzel kell egy szobában "laknom" egy teljes évig!!
- Tudod... Annyira megnehezíted az életem - nevettem fel keserűen.
- Tudom - suttogta a fülembe, amitől a pillangók a hasamban elkezdtek éledezni.
- Ömm... Csak húzzuk be, oké? - mondtam kicsit elpirulva. És ekkor esett le nekem hogy... én a lányokat szeretem. Szeretem Camilat. Ez nemtudom hogy hogyan történhetett meg, de az elmúlt egy hónapban egyre közelebb kerültünk egymáshoz és... szerelmes vagyok belé.
- Min gondolkozol ennyire? - szakított félbe Camz édesen vékony hangja.
- Ja... Semmin... Vagyis... Mindegy - sikerült végre kinyögnöm.

                                  * * *

Kb. 2 óra pakolászás után, fáradtan nyugtáztam hogy már csak a képét kell feltennünk a falra (?) és végzünk.
- Oké, akkor fogd a lábam és fel rakom a képet. - mondtam.
- Jó - tartott bakot nekem.
- Akkor, 3... 2... 1! - és elrugaszkodtam.
Ezzel az egésszel csak az volt a baj hogy Camila nem volt elég erős ahhoz hogy megtartson, ezért amint sikerült felraknom a képet, ő elengedte a lábam, és ezáltal én ráestem. Vagy fél percig néztük egymást, miközben én Camin feküdtem.
- Ööö... Izé... én... - de nem várta meg míg befejezem, az ajkaimra tapadt. Nyelve bejutásért könyörgött, amit meg is adtam neki. Hosszú, hosszú idő múlva sikerült elválnunk levegőhiány miatt. Hát mit ne mondjak, a levegő nagy úr.
- Én... izé - pont olyan zavarodottnak tűnt mint én, amin belűl jót nevettem.
- Na most hova tűnt az a perverz Camila? - mosolyogtam és újra megcsókoltam.

                                 ~~~

1 év múlva:

Camilával még mindíg együtt vagyunk.
De már mind a ketten befejeztük a gimit. Ally és a lányok jól fogadták hogy járunk és azóta is tartjuk a kapcsolatot, de ők mind a hárman együtt mentek fősulira, szóval nemigazán szoktunk találkozni. Camila meg jött velem. Azt mondta hogy inkább szeretne velem jönni minthogy elveszítsen. Olyan édes.
Miután betöltöttem a 18- at, nem akartam a szüleim terhére lenni, szóval...
- Hova megyünk? - kérdeztem Camz az anyósülésről, mert én vezettem.
- Majd meglátod - mosolyogtam.
- De nemááár, Lécci!!! - könyörgött, és kiskutya szemekkel nézett rám, hátha megtörök.
- Nem, mindjárt ott vagyunk. Bírj ki még pár percet.
- Ahjj - kulcsolta össze a kezét a melle alatt. Megsértődött. Mindig ezt csinálja.
Bekanyarodtam egy kertesházakkal teli környékre, és le parkoltam az egyik előtt.
- Ömm, Lauren. Ezt nemigazán értem. Hol vagyunk? - kérdezte. Odamentem hozzá, felkaptam az ölembe, és úgy vittem a ház bejáratáig, mint egy menyasszonyt.
- Íme a házunk - elfordítottam a zárat és kinyitottam az ajtót.

Hát ennyi lenne! Köszönöm hogy velem voltatok!! Szeretlek titeket!

Puszi: Mirababa28