Beteljesülő álmok ~1D

Harmincadik fejezet

Javítatlan:

A limuzinos, éjjeli kiruccanásunk óta 4 hónap telt el. Eleinte egészen furcsa volt, hogy Niall szinte minden egyes nap mellettem volt, egyre több éjszakát töltöttünk együtt, és kezdtünk úgy viselkedni, mint akik együtt élnek. Igazából ez az állítás egészen közel volt a valósághoz, mert megtaláltuk a megfelelő lakóhelyet. Még nagyban megy a saját ízlésünkre alakítása, de büszkén állíthatom azt, hogy 2-3 hónap múlva beköltözhetünk, ha ilyen tempóban haladunk. Természetesen azok után még be is kellene rendezkednünk, és személyzetet fogadni, mert az tény és való, hogy én egy 300 négyzetméteren elterülő házat, ami egy 2400 négyzetméteres területen fekszik, nem fogok egyedül takarítani. Most is a házban tartózkodtunk. Én éppenséggel az ideiglenesen behelyezett kanapén terültem el, és onnan figyeltem, hogy Niall és az egyik golfos haverja mit ügyködik a csempével a konyhában. Elég szórakoztató látványt nyújtottak, viszont inkább nem szólaltam meg, mert tudtam, hogy én sem lennék többre képes. Fogtam hát magam, és fellépkedtem az egészen tágas, fa csigalépcsőkön az emeletre, ahol szintén egy tágas nappali helyezkedett el. Onnan nyílt egy hatalmas erkély gyönyörű kilátással az óceánra. Elképzeltem, hogy majd ott fogok reggelente kávézni és olvasni, miközben a gyerekeim mellettem bohóckodnak. Jó, igazából képzelni bármit el lehet. Meg 20 évesen már gyerekeken gondolkodni... Na, ez a kész röhej. Mégis egyfajta melegség futott végig a testemen. A helyiség túloldalán 3 nagyobb méretű szoba állt egymás mellett, mindegyik külön fürdőszobával és wc-vel. Emellett a nappaliból egy kisebb kivágásban át lehetett menni egy varázslatos terembe, ami zeneszobaként fog nálunk funkcionálni. Niall elképzelései szerint középen egy hatalmas zongora fog állni, a falra pedig a gitárok és egyéb hangszerek lesznek felaggatva. Ő maga szerelt már fel egy polcot a kottáknak, a sarokba pedig mindenféle hangfal, kihangosító fog sorakozni. Az alsó szinten is 3 szoba volt, amikhez viszont egy közös fürdő és wc használható. Ezeket vendégszobáknak szántuk. A konyha is az alsó szinten kapott helyett, és természetesen az iroda is, valamint lépcsőn lehetett lemenni a pincébe, ami nem is pince volt, hanem egy hatalmas konditerem, ami szinte mindennel fel volt szerelkezve. A ház alapjának a felén terjedt szét, mert a másik felét a garázs foglalta. Mélygarázs, igen.

Én személy szerint teljes mértékben meg voltam elégedve vele.

Hawaii-t sem hagytuk ki, de az az élmény annyira fergeteges és szinte tökéletes volt, hogy el sem tudom mesélni. A lényeg, hogy engem nem a gyönyörű táj, a koktélok, a sok napsütés, a gazdagok, a tengerpart nyűgöztek le, hanem Niall. Miatta volt brutál jó az egész. Talán akkor ismerhettem meg még inkább, és akkor lettem teljesen biztos abban, hogy én bizony vele tudom csak elképzelni a jövőmet, és akármire képes lennék érte. Egyre csak közelebb kerültünk egymáshoz, és talán kezdtünk felnőttek módjára viselkedni. Ami jót jelentett. Legalábbis szerintem.

Liam és Sophia ugyanúgy tovább marcangolták egymást. A kapcsolatuk semmi változást nem mutatott ebből a szempontból, viszont az hatalmas erőlelépés volt, hogy még ha durván vesztek is össze, hamar rájöttek, hogy ez így nem lesz jó, és valamelyikük végül sikeresen bocsánatot kért. Utána pedig már egymást átkarolva ültek velünk szemben. Liam emellett elkezdett dalokat írni, és Niall azt mondta, hogy valami kiadót is felkeresett már. Rákérdeztem többször is, hogy ez nem baj-e, ugyanis csak szünetet tartanak és nem oszlottak fel. Niall erre mindig csak csalódottan, játszva a nemtörődömöt vállat vont.

Harry és Anne... Nos, ők bemutatták, milyen is az igazi szerelem. A srác mindig kísérte barátnőjét mindenfelé, egy kórházi vizsgálást, tornát se hagyott ki, cipelte magával mindenhová. Eközben utazgatott, bejárta a világot orvosok után kutatva, de úgy tudom még nem járt sikerrel. Nagyjából egy hónapja találkoztunk Anne-nel a tanyán, és én míg egy lovat kantároztam, ő a tolókocsiban ülve kezdett magyarázni nekem.