A fehér királynő

1. fejezet

  Egy régi, poros úton zötykölődtünk Uhdur apró falvacskája felé. Beszédet nem lehetett hallani, a csöndet csak a szekér elé befogott lovak dobogása és a tücskök ciripelése törte meg. Gyönyörű szép levendulamező terült el mellettünk, mely felett türkizkék színű lepkéket lehetett látni. A cseresznyefák felöltötték magukra csodálatos rózsaszín köntösüket, pedig a nyár már vészesen közelgett. Messziről érezni lehetett a cseresznyevirág és a fű üde illatát. Egy nyulat láttam elszaladni a távolban. A szekér hátulján ültem, a lábamat lelógattam, hogy éppen érje a földet. Olyan nyugodtnak tűnt minden, de mégis rossz előérzetem volt.
 Hatalmas üvöltés rázta meg a környéket, a talaj rengett. Hallottunk már ilyet, ez egy sárkány. Egész Észak azt hitte, hogy már kipusztultak. A lovak félelmükben felágaskodtak. A következő pillanatban a közelben lángra kaptak a fák és a tűz csak terjedt... és akkor az égen megpillantottam Sorent, a sárkányt.
  Sokkal hatalmasabb volt, mint ahogy emlékeztem. Egész testét pikkely borította, mely keményebb volt az acélnál, szinte áttörhetetlen. Szárnyai hosszúra nyúltak, feje akkora volt, mint egy ház, mikor száját kinyitotta, hogy tüzet okádjon, megmutatkoztak borotvaéles tépőfogai. Szemei méregzöldek voltak. Lábain hatalmas karmok voltak, melyek hasonlítottak egy pengére. Azonnal áthasított bármit.  Úgy tartják a sárkányok a halál hírnökei. Egyszer már hozott pusztulást Északra... és most újra eljött. Remegni kezdett minden porcikám, a félelem átjárta az egész testemet. Még mielőtt tehettünk volna valamit, a sárkány közeledni kezdett felénk. A lovak ijedtükben kiszabadultak hámjukból és futásnak eredtek.
 Közelebb ereszkedett a földfelszínhez, nyílsebesen zuhanni kezdett és felkapta az egyik lovat. Karmait zsákmánya húsába vájta, az állat olyan kínkeserves hangot adott ki, hogy beleborzadtunk. A sárkány lábán végigfolyt a sötétvörös vér. Tűhegyes fogaival beleharapott a nyakába, majd erőteljesen üvöltött.
 Elengedte az élettelen testet, mely hangos morajjal ért földet. Senki sem mert megmozdulni, mindenkit átjárt az a fagyos érzés, amely lebénítja az izmokat. Hallottam a szívem gyors verését, ahogy a vért pumpálja a szervezetembe.
 A szörnyeteg fejünk felé ért, hatalmas súlyával a szekérre nehezedett, mely erősen roskadozni kezdett alatta. Minden olyan váratlanul történt.