Story Of My Life

Season 2. Chapter 30. (86.)

.::Lily Smith szemszöge::.

- Gyere, Kincsem! Menjünk fel öltözni!- vette ki Louis Emmát az etetőszékből. Megtöröltem a kezem, majd a szám is, és csak azután álltam fel a székből. Összeszedtem a koszos edényeket, majd nekiláttam a mosogatásnak. Végig Melody- n járt az eszem. Mi lesz akkor, ha Niall meggondolja magát? Egyáltalán fogom látni még az egyetlen nővéremet? Tudom, hogy egész életében fotós akart lenni, de miért kellett ehhez pont Los Angeles- be utaznia? 

A csurgatóba tettem a tojásrántotta elkészítéséhez használt serpenyőt, mikor egy kezet éreztem a derekamra siklani. Egy picit megugrottam, amire a "támadóm" kuncogott. Engem a hideg rázott ki attól a hangtól. Louis a pulthoz szorított, de annyi helyet hagyott nekem, hogy meg tudjak fordulni. Ágyékát nekem nyomta miközben éhesen tapadt az ajkaimra. A kezem a hájába vezettem, majd egy kicsit meghúztam az egyik hajszálát. Lou mellkasából egy mélyről törő morgás jött fel, amely végig rezonált a számig. A tenyerét levezette a fenekemig, belemarkolt, míg én a lában a derekára kulcsoltam. Egy egyszerű mozdulattal a konyhapultra ültetett, meg nem szakítva a csókot. A pólóm alá nyúlt. A kezemmel megállítottam, mielőtt még bármi hülyeséget csinálna. 

-Louis!- motyogtam a szájába. Elvált az ajkaimtól, majd kérdőn nézett rám. - Tudod! A két hónap! 

- Bassza meg!- lépett el tőlem. Igen! Nekem is kihívás, de valahogy csak átfogjuk vészelni. 

- Azt hiszem, vegyél egy hideg zuhanyt!- néztem végig rajta, miközben megállapítottam, hogy alig fért bele a nadrágjába. 

- Nem tartasz velem?- húzogatta a szemöldökét. Mosolyogva ráztam meg a fejem. 

- Itt maradok a gyerekekkel, de legközelebb!- tovább mosolygok a durciján. Karba tett kézzel sétál fel az emeletre, míg én a nappaliban, ahol a két kis manóm tartózkodik. Emma éppen a Barbie babáival játszott, Jacob pedig árgus szemekkel figyelte a nővérét. Látszólag jól elvoltak, hiszen a lányom még kommentálta is az eseményeket az öcsének. Leültem a kanapéra, hogy onnan figyeljem ezt a kis jelenetet. Nem sokáig tartott. A csengő hangos zajjal zavarta meg a jelenetet. 

- Anyu ki az?- nézett fel a kislányom azokkal a nagy kék szemeivel.

- Még nem tudom! Vigyázol az öcsédre?- álltam fel a kényelmes kanapéról, Emma pedig édesen bólogatott, és a szemeit azonnal Jacob- ra szegezte. Úgy szereti a kisöcsét!

- Lily, tudod, hol van Melody?- támadott le az ajtóba Niall. 

- Szia! Igen, tudom! A reptérre ment!

- Basszus! Mikor?

- Úgy húsz perce! 11- kor indul a gépe! - válaszoltam.                  

- Hová megy?- aggódó tekintetéből csak azt tudtam leolvasni, hogy megbánta, hogy elment. 

- Los Angeles- be! Siess talán még utoléred!

- Köszönöm!- kiáltotta, hiszen már az autójában ült. Gyorsan a gázra taposott. Egy darabig még néztem az elhaladó fekete autóját, és csak remélni tudtam, hogy nem fogja elszúrni. 

.::Melody Smith szemszöge::.    

- Kedves utasaink! Tájékoztatjuk Önöket, hogy tíz perc múlva megkezdhetik a beszállást!- ismételte egy monoton női hang. Felsóhajtottam. Nem akartam ezt az egészet, hiszen még mindig szeretem Őt, de muszáj elfelejtenem. Ehhez pedig a legjobb módszer az új kapcsolat. 

- Melody!- felnéztem. Meghallottam, hogy valaki az én nevemet ismételgeti, mégpedig egy nagyon is ismerős hang. Alighanem Niall, de tudom, hogy ő nem lehet. Mivel nem látom a szőke fejet, újból a kezem kezdem vizslatni. Nem mintha olyan érdekes lenne.

- Kérjük a Los Angeles- i repülőgép utasait, kezdjék meg a beszállást!- felálltam, és kőrbenézés nélkül indultam meg a beszállókapu irányába. 

- I figured it out

I figured it out from black and white - nem olyan messziről hangoztak fel a You & I ismerős sorai. Felkaptam rá a fejem, és csodák csodájára megpillantottam Niall- t a gitárjával a kezében... 

Nagyon- nagyon köszönöm a 44K megtekintést! Remélem ez a rész is tetszett! :)