- Jól vagy? - kérdezte Jiy.
- Köszönöm - mondtam neki elcsukló hangon. - Jiy, olyan jól esne, ha most megölelnél.
- Gyere ide - fogta meg a vállam, és magához húzott.
Biztonságérzet uralkodik el rajtam Jiy közelében.
Egy hangos sóhaj után a vállába fúrtam a fejem.
- Igazad volt - mondtam, mire ő csak csendben végig simította a hátamat.
Mérhetetlen szomorúságot éreztem.
Csak Namra tudtam gondolni.
Mint mindig.
- Bébi, inkább menj be. Aludj egy jót - mondta.
Bólintottam.
- Még egyszer köszönöm - mondtam, és búcsúzásképp nyomtam egy puszit az arcára, mire ő annyira elpirult, hogy még a sötétben is látni lehetett.
- A-akármikor - dadogta. - Megvárom amíg bemész.
- Rendben. Jó éjt - mosolyogtam rá.
- Jó éjt, bébi - mondta, majd az ajtó felé biccentett. - Siess, és aludj.
Még egy utolsó mosolyt küldtem felé, majd bementem.
- Anya?! - kiabáltam a konyhából, de semmi válasz.
Körülnéztem, és meglepetésemre a konyha teljesen tiszta volt.
Bementem anya szobája, ahol ő már békésen aludt.
Mosolyogva figyeltem egy ideig, majd felmentem a szobámba.
Ezután olyat tettem, amit eddig még soha.
