Ez vagyok én

8.Rész

Reggel nem az ébresztőmre ébredtem. Hádész hasamra ült, és úgy vonyított, csak mert nem keltem fel az ébresztőre ő úgy gondolta segít az ébredésben.

Pizsamában, kócos hajjal indultam reggelizni. A nap egész szépen sütött, közeledik már a tavasz.
Müzlit csináltam magamnak, Hádésznak pár darab tápot adtam a tányérjában, Rozinak pedig megmostam egy répát.
Asztalhoz ülve körbenéztem, de senki sem volt itthon. Anyáék melózni mentek, már korábban. Alex nem aludt itthon, Bencus pedig már elment.
Szóval az egész lakás az enyém- gondoltam. Gyorsan megedtem a reggelimet, Hádészt kiengedtem az udvarra, az ajtót szándékosan nyitva hagytam, majd bejön ha akar.
Felmentem a szobámba, ránéztem az órámra. Szerencsére meg nagyon sok időm van indulásig.

A fűrdő fele vettem az irányt. Majd morgás törte meg a reggeli rutinomat. Mindent eldobva rohantam a szobám felé, hisz onnan jött az érdekes hang. Nem is morgás, inkább sírás.
Beérve a szobámba Hádész az ágyamon ült és a párnámba temette a fejét.
-Hádész kicsim, mi a baj. - Foglaltam helyet mellé, és megsimogattam.
Érkezésemre felkapta a fejét és örömében az ölembe vetette magát.
-A szívbajt hoztad rám, te kis hülye.

A reggel további részét a nyomomba töltötte. Indulás előtt kikisértem az udvarra, ahol már ott volt a kutyaház.
Hádész addig az udvaron van amíg valaki haza nem ér.Azért nem hagyhatjuk a kutyát egésznap a házban,ki tudja mit csinálna bent egyedül.
-Hádi ma rohanok haza. Aztán edzés előtt elmegyünk sétálni, meg játszunk. Rohanok haza. Pacsit. - tartottam ki a kezemet és mancsa pár pillanat múlva már a kezembe volt.
-Jó kutyus.-megsimogattam és elindultam befele. Becsuktam a hátsóajtajtót, és összeszedtem a cuccaimat,majd elindultam a suliba

Amíg a sulihoz értem Hádészra gondoltam. Venni kéne neki valami játékot, meg persze jutalomfalatot. Majd iskola után benézek egy kisállatkereskedésbe.

A terembe már sokan bentvoltak, de nem mindenki. Áron helyett foglalt Norbi mellett, így én leültem Kálmihoz. Kálmán ajánlotta fel a mellette lévő üres helyet. Kálmán jó arc srác, csak nincsenek jobban Áronnal és így nem nagyon lógok vele. De mi egész jobban vagyunk.

Minden szép és jó volt, egészen az utolsó óráig 7. óránk földrajz volt, és tudni kell minden föci órán Áron mellett kell ülnöm, a tanár ülésrendje szerint.
Az előadóban már bent volt Áron, mellette a helyem üres volt.
Tervek kellenek:- csak akkor szólok hozzá, ha ő szól hozzám.
Elég béna terv, de csak ezt sikerült kitalálnom. Helyet foglaltam, és előszedtem a felszerelésemet. Majd meg is jelent a tanárnő, aki a kedvenc tanárom az egész iskolában.

-Gyerekek ma csoport munka lesz. Mindeki a mellette ülővel fog dolgozni. - majd elkezdett lapokat osztogatni

Na ez is most kellett. Nem tudod várni pár órát?

-Szakítottunk- szólt hozzám a mellettem ülő srác.
A pulzuson 300 lett, a szívem hevesebben vert, felé néztem de ő csak a füzetét babrálta.
-Miért? Mi történt?- néztem rá.
Hozzám szólt, ezt nála egy bocsánatkérésnek lehet venni.
-Tudod , van az a srác, aki a legjobb barátja, és együtt járnak bulizni, piálni és cigizni.
-Igen, tudom. Az a ronda gyerek, láttam már- helyeseltem rá
- Na ugye tegnap Nórival mentünk volna vásárolni, mire közelte hogy haza kell mennie mert az anyukája beteg , és gondoskodnia kell róla. Én megértettem, és mondtam ha bármi baj van hívjon és abban a pillanatban indulok segíteni. Aztán mivel volt egy szabad délutánom faterral találkoztam a téren ahol szoktam. Erre ott találom egy sráccal smárolni. Aztán hazamentem, összevesztem anyámmal, majd írni akartam neked, de nem írtam- majd a fejét lehajtotta az asztalra
Ezt a csajt tényleg nagyon szerette, szerintem mást nem is fog szeretni ennyire, mint Nórit.
Néztem ahogy Áron megtörik mellettem, néztem ahogy minden hite elvész. A szám teljesen kiszáradt, szorított a mellkhasom, levegőt is nehezen vedtem. A srác aki nekem a mindenemet jelenti összetört, lelke darabokban van. Teljesen mindegy, hogy mit érzek iránta, de kiszedem őt abból a gödörből, amibe a csaj taszította.