Minden a legelején kezdődik!

1. fejezet

Legrosszabb nap!

Reggel az ébresztőre keltem ami felettébb korán csörgött! Nem is tudom hogy minek kell az az ébresztő, úgyse szeretek korán kelni. Na mindegy, végül kikászálódtam az ágyból. Ahogy felhúztam a redőnyt az első tavaszi napsugarak belesütöttek a szemembe. Király. Egy gyors vakulás még belefér. Lementem a lépcsőn és a konyhába beérve rá kellett jönnöm hogy rajtam kívül már mindenki fenn van. Komótosan leültem az asztalhoz és szedtem magamnak reggelit. Hmmm, pirítós kenyér sajttal meg szalámival. Nyami. Amikor végeztem a kajálással, anya szólalt meg hirtelen:

-Kicsim, pakold össze a cuccaidat, mert hamarosan indulunk! - nem igazán értem hogy miért.

-De miért kell összepakolni? Tudtommal nem megyünk mostanában sehova. - mondtam nagy döbbenettel mert igazából tényleg nem értem, hogy hova mehetnénk.

-És a többiek? Nekik nem kell pakolniuk? - kérdeztem. Anya lehajtotta a fejét és jó mélyet sóhajtott. Oly szomorú volt az a sóhaj, hogy értetlenkedni is elfelejtettem.

-Ők már végeztek a csomagolással. Drágám, tudod el kell mondanom valamit. Te is észrevehetted már, hogy édesapáddal mostanában nagyon sokat veszekszünk, és hát arra jutottunk, hogy...... - és abbahagyta, nem mondta tovább, de biztos voltam benne, hogyha továbbmondja, valószínűleg idegösszeroppanást kapok ott helyben. Azt az elmondhatatlan érzést, amit akkor éreztem, nem ajánlom senkinek. De halál komolyan. Kész katasztrófa volt eddig is az életem, nem hogy ezek után. Őszintén szólva nem tudom, hogy hogy lesz tovább, vagy egyáltalán gondolkozzak-e a továbban.