Versek

Gondolatok a halálról

Fekete öltönyben előttem áll,
A szomorú néma halál.
Elém áll s azt kiáltja,
Itt az idő,ütött az óra.

Mindig érzem,
Hogy eljön majd a nap
Mikor a halál torkon ragad
S odavisz,hova a holtakat.

A halál kegyes
Csak az élet kegyetlen,
Mindig tudtam
Mégsem hittem el.

Ő biza kegyes úr
Csak azokat viszi el,
Kinek életén a pecsét
Már élénken virul.

S ha egy holló hangja
Megüti a füled,
Tudd,hogy az életed
A végéhez közeleg.

Elalszom majd egyszer
Békésen,boldogan,
S a halállal együtt
Folytatom az utam.