Segítség, beleszerettem egy sztárba! ~SZÜNETEL~

5.rész

Mielőtt bárki azt hinné, hogy ott a házban azon az arcpuszin és a táncon kívül volt valami, akkor nagyot téved.

Bevallom, nagyon jó érzés volt, hogy először meghallgatott, és még mesélt is magáról. Hiszen alig ismertük egymást. Bizony, bármekkora őrült BS fan vagyok/voltam, az ilyeneknek nem néztem utána. És annak is örültem, hogy nem szólt rá semmi sértőt.

Még mindig táncoltunk, amikor hirtelen megszólalt azon a gyönyörű, mély hangján.

- Azt hiszem, mennünk kell. James vár minket. - suttogta, mire bólintottam, mert megszólalni nem éppen ment. Olyan nyugodt lettem ettől a néhány perctől... Mennyi is lehet... FÉL ÓRA? Fél órát távol voltunk, és nem is aggódtak? Mondjuk ki tudja, lehet, hogy ott ordibálják a nevünket. Vagy James tudja, hogy hol vagyunk?

Mosolyogva karolt át, és így mentünk az úton visszafelé. Megszólalni nem szólaltunk meg. Én azért nem, mert ilyen zavarban sem voltam egy ideje, ő meg gondolom azért, hogy szórakozzon a nevetségesen gyorsan dobogó szívemmel.Mondjuk ki ne tenné ezt?

Amikor visszaértünk, annyit láttunk, hogy eléggé elmélyülve beszélgetnek. Luke az ujját a szája elé tette, majd szépen lassan távozni akartunk, amikor meghallottam a nevemet. Mind a ketten egyből megálltunk és hallgatóztunk.

- Szerintem is. De te sem voltál semmi az ébresztési terveddel. - utalt James arra, amikor pofozgatott Vic. Erre elnevette magát.

- Ő a legjobb barátnőm. Soha nem hagynám cserben. Olyankor is pofozom, amikor nincs magánál. Amúgy nagyon szeretem azt a lányt. Bolond, mind én. Tökéletes legjobb barát.

Ekkor intettem Lukenak, hogy nem kellene már hallgatózni, mire elmosolyodott. Egy kézzel átkarolt, majd odamentünk hozzájuk. Én Vickkel szemben, míg Luke Jamesszel.

- Merre jártatok? - törte meg a csendet James, mire összemosolyogtunk Lukekkal.

- Táncoltunk egyet. - válaszolta röviden, mire Vic felém kapta a fejét. Egy "ezt mindenképp elmeséled nekem majd, ugye? Mindegy, úgy sincs választásod..." nézéssel ajándékozott meg, mire bólintottam. - És ti? Mit csináltatok?

- Beszélgettünk. - mondták egyszerre, mire most én néztem Vickre.

- Ja, a legjobb barátnős részt én is hallottam. - mosolyodtam el, mire nevetve megrántotta a vállát.

- Mindegy, azt úgyis tudtad, nem? - kérdezte nevetve, mire bólintottam.

Még egy kicsit beszélgettünk egymással (én Jamesszel, Vic Lukekkal), aztán megszólalt Luke.

- Ezek a szendvicsek... enyhén szólva... átlagosak voltak, amit gondoltunk is, ahogy elkészítettük. Szóval van kedvetek venni Mekis kaját?

- Persze! - vágtuk rá egyszerre Vickkel. - Persze nem voltak rosszak a szendvicsek. - szabadkoztam.

- Oké. Akkor indulunk! - mondta most James.

Beültünk a kocsiba, és vettünk egy-egy hamburgert. Aztán elindultunk visszafelé.

- Halló! - vette fel a telefont James. - Barna az. Oké. Figyelj, jöhetnének a barátaink? Jó. Persze. Nem, dehogy! - nevetett fel. - Oké, átadom.Jó, oké. Rendben. Csá. Letette. - szólalt meg.

- Miről volt szó? - szólalt meg Luke, miután látta, barátja nem fogja csak úgy elmondani.

- Ja, csak próba. Persze ha akarnak, maradhatnak a lányok. - mosolygott ránk.

- Maradtok? - kérdezte most Luke, mire Vic szólalt meg.

- Persze. Nem mindennap látjuk, ahogy próbáltok, nem?