Az életem árán...

16.rész

A nappali közepére egy székhez kötöztem hívatlan vendégemet.
Miután leszereltem, egy kis segítséggel a szobámban. A falka (az alfát és a 2 farkast kivéve) elment körül nézni hogy vannak-e még a közelben.
Ki hoztam az egyik faggató táskámat és szépen letettem a dohányzó asztalra amit oldalra húztunk a többi bútorral együtt.  Dylan feszülten dőlt a falnak kezeit mellkasa előtt össze zárva. Arca semmit nem árul el, de szeme mereven a csuklyásra tapad.
Vendégünkre nézek. Fején még mindig kapucni.
Végig gondoltam mit tanultam a varázslókról. Először gyöngyvirágból készült port kell köré szórni, ezáltal a folyamatban lévő varázslatai meg szűnnek és meg is akadályozza hogy mágiát használjon. A porba vasport is kevertem ami a kiszabadulását akadályozza meg. Ezután szóra kell bírnom. Miután végeztem a por kiszórásával, valami megváltozott. Az alak sokkal kisebb lett. Beléptem a körbe és lerántottam a kapucniját. Egy húszas éveiben járó lány ült előttem összepréselt szájjal. Barna haja egyenesen omlott vállára. A szeme pedig ugyan úgy világított. Sóhajtottam egyet.
-Térjünk a lényegre. Elég éhes vagyok úgyhogy ha megtennéd és egyből válaszolsz a kérdéseimre akkor...-elgondolkoztam. Valamiért nem érzek rá késztetést hogy elmetszem a torkát egyik tőrömmel, vagy levágjam fejét kardommal ami immáron hátamra szíjaztam. Nem mondott semmit csak nézett a szemembe. Láttam rajta hogy tudja mi vár rá, de azt is hogy nem bánja.-Miért jöttél?-kérdezem.
-Hogy kivágjam a szívedet. De előtte még elhitettem volna veled hogy a saját családod csinálja.-mondja szemrebbenés nélkül. Nyugalmat erőltettem magamra és fél oldalas mosolyra húztam számat.
-Egyedül jössz ellenem?-kérdezem halk magabiztos hangon.
-Már te is egyedül vagy nem?-mosolyog vissza kajánul.De gyakorolnia kellett volna, mert látom rajta hogy borzalmasan érzi magát.-Hova lett a családod Utolsó?- kérdésével hergelni akart de a fájdalom megcsillant szemében.
-Ki küldött?-kérdezem nyugodt hangon.
-Minek kérdezed ha tudod.-válaszol vállat vonva.-Milyen érzés?-hatás szünet de már tudtam mit fog kérdezni.-Tudni hogy a családod napokat szenvedtek??? Te pedig nem csináltál semmit... Miért is nem csináltál semmit?? Hát ennyit ér neked a ,,család" vadász?-kérdezi tettetett gúnyosan és a kaján mosoly csak még szélesebb az arcàn. El fojtottam egy morgás félét. Ezzel kicsit messzire ment.Kezem megfeszült tőröm markolatán. A kis asztalhoz sétáltam és egy méz barna folyadékot csepegtettem a tőrre.
-Tudod, öldöklésem egyik akcióján betörtem egy olyan szentély féleségbe. Ott volt egy barátod... Épp egy 4-nél nem idősebb szűz kislányt akart feláldozni. -kuncogni kezdtem. /Sajnos le kellett operálnom mindkét kezét. Az oltárt pedig darabokra szedtem... Porrá zúztam-kacagok ,,fesztelenül". Megérte a sok gyakorlás. Mesterfokra fejlesztettem ezen képességeimet. Ő viszont mintha még örült volna is.-Miután drága vezetőd...-szünetet hagytam.-Ex vezetőd az életéért könyörgött, én csak nevettem és élve kibeleztem, aztán felkötöttem.-fejeztem be történetemet tettetett gúnyos sajnálkozással.-Sajnálom hogy olyan gyorsan meg halt, elszórakoztunk volna még egy kicsit... Tudod kiről beszélek igaz?-nézek élettelen merev szemébe. Nem szól semmit. Elveszett.
-Tudsz nekem mondani valami érdekeset?-kérdeztem. Nem válaszolt. A tőr vékony pengéjének lapjával vègig simítottam arcàt. Felordított. A ragacsos keveréket èn magam találtam ki. hatása az hogy képes pár perc alatt csontig lemarni a húst.
-Keresnek valamit.-kiabálja fájdalmasan.-Azt ami apádnál volt.-szűri fogai közt.
-Még valami?-kérdezem.
-lázadoznak... Pár helyen. Valaki elhíresztelte hogy a mágusok vezetési ideje lejárt... Ennyit tudok.
-Hogy jutottál be?
-Rávettem egy halandót hogy kaparja meg egy sávba a vas réteget az ablakodnál.-hajtja le a fejét. Bólintok.
-Nem fog fájni.-mondom neki.-Sajnálom.-suttogom. Tényleg így gondolom, de már így is túl sokan tudnak rólam. Felkapja a fejét, szemeiben megnyugvást vélek felfedezni. Lendületesen kirántom kardom és mellkasába döföm egyenesen a szívébe. Egy halk sóhaj hagyja el száját.
-Köszönöm.-suttog vissza. Tudom mit érez. Végig kellett nézni annyi borzalmat. Szó nélkül és mosolyogva, mert nem tehetett mást. De most már a lelke megnyugodhat. Kirántom kardom testéből.
-El kell temetni.-mondom halkan. Leginkább magamnak.
-Az ikrek majd elintézik.-lép egyet közelebb Dylan. Kezét zsebre vágta. Mondani akart valamit de meginogtam. A kezem elkezdett zsibbadni.
-Héj! Minden rendben?-kérdezi és közelebb jön. Bólintok. Mély levegőt vesz aztán össze húzza a szemöldökét. Végigmér aztán tekintete meg állapodik a vállamon. 2 nagy lépéssel előttem terem és összeszorított szájjal vizsgálja sérülésem.
-Ezt össze kell varrni.-jelentette ki határozottan.-Gyere megcsinálom.-ragadott hirtelen meg és kezdett el taszigálni a fürdő fele.
-Hol az elsősegély doboz?-kérdezi feszült hangon.
-Jobb alsó szekrény.-navigálom és hátamat a csempének döntöm. Kiveszi majd a pultra teszi. Felém fordul. Kék szemei megbabonáznak. Odalépek mellé. Vagy másfél fejjel magasabb nálam. Lehajolt és derekamra fonta karjait, majd gyengéden feltett a doboz mellé. Éreztem meleg leheletét a fülemnél. A bőröm bizsergett ahol hozzám ért. Egy pillanatra Behunytam a szemem. Végül eltávolodott de nem túl messze. Felnyitotta a dobozt és elővette azt amire szüksége van én közbe az arcát tanulmányoztam. Szőke haja kócosan mered szanaszét és szemébe lóg. Viszketnek az ujjaim a késztetés miatt hogy végig futtassam benne ujjaim. Eltűri hajamat az útból és úgy vizsgálja tovább. Vagyis csak próbálná de a sport felsőm pántja útba van. Az arcomra néz, szemeiben tükröződik a fel nem tett kérdés.
,,Szabad?"
Nem mondok semmit. Ezt igennek veszi és óvatosan lehúzza a pántot. Halkan szusszant egyet.A kés pontosan a kulcs csontom és a vállam közti puha részbe fúródott.
-Na milyen doktor úr?-kérdezem mert nem tudok mást csinálni. Tovàbb nézem helyes kis arcát... Jesszus Lina hagyd abba...
-Egy kis pihenés és pár gyógypuszi és jobb lesz mint újkorába.-bólint egyet és játékos mosolyra húzza a száját. Tökéletes ajkai feszesen hívogatnak. Ezüst karikája vékony árnyékot vet alsó ajkára.... Várjunk csak.... Piercing??!?!! Még mielőtt gondolkoztam volna, már végig is húztam ujjamat a karika sima és hideg felületén. Mély levegőt vesz de szája sarka felfele görbül egyet...

-Ez nem volt itt eddig.-mondom neki de nem veszem le szememet a kis karikáról.

-Délután beugrottam egy közeli szalonba... Kellett valami változás.-von vállat. Közelebb hajolok és szemügyre veszem a bőrt ami ki lett lyukasztva.
-Már be is gyógyult...-értesítem feleslegesen mert valószínűleg tudta.