Az életem árán...

17.rész

Hirtelen észbe kapok és hátrébb csusszanok, kezemet pedig combomra ejtem.
-Khm... Bocs.- hajtom le a fejem és tanulmányozom kezemet mintha olyan érdekes lenne... Gézt rak a sebre aztán odahajol és ad rá egy puszit.
-Nem gáz Cica.-hangjától megborzongtam. -Neked megvan engedve.-ad még egy puszit de most nem a gézre hanem a nyakam tövére. Kirázott a hideg ajkai érintésétől. Annyira megnyugtató.
-Éhes vagyok.-jelentem be ezzel megtörve a pillanatot. Elneveti magát és ellép előlem hogy le tudjak csusszanni a pultról. Már épp ki akartam menni az ajtón mikor megfogta a könyököm és maga fele fordított. Felsőm pántját vissza igazította de úgy hogy tenyerének éle súrolta mellemet. Ez meg mi a fészkes fittyfenét képzel??
-Jobb?-kérdeztem gúnyosan.
-Jobb lenne ha nem is lenne rajtad..-mosolyodik el pajzánul és beleharap alsó ajkába. Szemei pedig sötétkéken villogtak. Összehúzom a szemöldököm.
-Szerintem nem a legjobb ötlet a leghidegebb legérzéketlenebb mészárost levetkőztetni...-válaszolok hidegen. A mosolya azonnal leolvad. Látom hogy mondani akar valamit, de megfordulok és kisétálok a konyhába. A nappalit feltakarították. Nem nagyon nézek körül csak kikapok a fagyasztóból egy pizzát és bedobom a sütőbe. Amíg sül, bemegyek a szobámba, összeszedek egy bugyit meg egy fehér inget ami a combom közepéig ér. Imádom ezt az inget de csak alvásra szoktam használni. Általában ilyen hosszú és nagy pólókban ingekben alszom. Kényelmes és... Szellős ...
A fürdőben nehézkesen de le eszkábáltam magamról a felsőt. Bemászok a zuhany alá és vigyázva hogy a kötés ne legyen vizes, letusolok. Megtörölközök és felöltöztök. Hajamat laza kontyba rakom fejem tetején. A konyha fele veszem az irányt. Dylan szoba ajtaja nyitva. Valamit pakolt bent de nem foglalkozom vele. Kivettem a sütőből az óriás pizzát és késsel feldarabolom. Sol, és Blake és Rózi toppant be.
-Kértek?-kérdezem és kivettem egy üveg kólát a kamrából és a pizzám mellé rakom.
-Hogy vagy?-kérdezi Blake. Vállat vonok.
-Hmm... Kijelentették hogy én vagyok az érzéketlenség meg testesítője, hogy undorítónak találják hogy azt csinálom amit... És én ezt alá is támasztottam azzal hogy megöltem azt aki betört hozzám éjszaka hogy kivágja a szívemet és megzavarja az agyamat. Csak hát azt már rég elvégezték helyette...-nevetek fel.-Ez életem legszebb napja.-nyögök fel szarkasztikusan. Sol felnevetett miközben egy szeletet rágcsált.
-Szerintem a válladra célzott.-jelenik meg Dylan. A kamrából kivesz egy kubut.
-Jól van már...-töltök egy nagy pohár kólàt.-Köszönöm megvagyok... A kis óvodás össze varrta a vállam egy két gumicukorért.-mosolygok. Rózi hangosan felkacag Solnak pedig a könnyei is elerednek.

-Az a gumi nem cukor Cicám... Bár neked lehet hogy lesz annyira édes... Vagy édesebb.-kacsint rám.

-Úr isten.-néztem csuklómra tettetett csodálkozással.-mindjárt éjfél te pedig nem alszol?? Nagyon gyorsan sipirc a szobádba... De el ne felejtsd felkapcsolni az éjjeli kis lámpát, kubu betyár.-vágok vissza. Halványan elmosolyodik.
-Óhh azt ki nem hagynám.-bólogat. Há nyertem!
-Jó éjt sràcok. Nyugi... Egy éjszaka általában csak egy személy akar megölni.-nevetem el magam. Felkapom a pizzát meg a kólát.
-Jó éjt.-köszön el Blake és Rózi is.
-Linaaa ha mégsem így lesz... Megkaphatom a szobádat??-néz rám Sol bociszemekkel de látom hogy alig bírja visszatartani a nevetést. Nevetve bólogatok.
-Persze... De csak ha megígéred hogy vigyázol a csipkés feh...-itt félbe hagytam a mondatot mert Dylan félre nyelt és elkezdett köhögni. Sollal egymásra néztünk patakokban fojt a könnye a nevetéstől. Kikerültem a még mindig köhögő Dylant és a szobámba mentem. Becsuktam az ajtót és az ablakot is bezártam. Bekapcsoltam a tv-t és ölembe vettem a tányért. A kólát pedig az éjjeliszekrényre raktam. Egy romantikus filmre kapcsoltam. Miközben néztem, lassan megettem a pizzát. Arra lettem figyelmes hogy nyílik az ajtó és Dylan, Dy és Tim sasszézik be. Dy odakocog mellém és orrával megbökdös.
-Szia kislány.-vakargatom meg a füle tövét. Tim is odasétált. Őt is megsimogattam. Vakkantott egyet és mindketten visszamentek az ajtóban álló fiúhoz. Ő kinyitotta nekik az ajtót. Dy még rámorrant egyet mire Dylan csak a szemét forgatta. Végül becsukta az ajtót....és elterült az ágy másik felén. Néztem egy ideig.
-Most mit is csinálsz?
-Alszok.-válaszol tök természetesen.
-Öhm... És miért itt?-kérdezem értetlen arccal. Felém fordul és a szemembe néz.
-Ha azt hiszed egyedül hagylak még egyszer, hát nagyon tévedsz. Főleg úgy hogy most nem tudok még egy vas réteget rakni az ablakra szóval... Itt maradok.-von vàllat ès belefúrja fejét a párnába.
-Először is NEM! Neked is van szobád. Másodszor megtudom védeni magam.
-Először is...-kezd el utánozni.-a szobámat átadtam Liamnek. Másodszor... Persze tudsz vigyázni magadra a vállad is ezt mutatja...-morog. Na nehogy már..,
-Egy hideg mészáros vagyok... Ez a kis karcolás egy pillanatra sem tud meg akadályozni abban hogy mészárlást rendezzek...-vágom rá gúnyosan. Felém fordul.
-Oké, oké sajnálom rendben? Nem akartalak megbántani...-kezdi el.

-Nem bántottál meg. Igazad van.... Csak tudod... Nekem is megvan rá az okom.-suttogom. Az oldalamra fordulok és behunyom a szemem. Nem érdekel hogy itt van. Most szépen aludni fogok.
-Miért ölték meg a családod?-kérdezi a hátam mögül.-Nem kell válaszolni ha nem akarsz...-teszi hozzá halkan és megköszörüli a torkát. Elgondolkozok. Nem sokat vesztek ha elmondom neki.
-A 16-ik szülinapomon, apát elkísértem dolgozni. Minden szülinapomon ezt csináltuk. Apa azt mondta ő egy ügynök, és elveszi azt amit elloptak, és vissza adta a tulajdonosának.-elnevetem magam ahogy visszaemlékszek kopasz fejére és huncut vigyorára.-Aznap anya feketébe öltöztetett, és egy kalapot nyomott a fejemre. Azóta is megvan még...-merengek el.-A kocsiban végig szidtuk az előttünk haladó sofőröket és díjaztuk a rádióból szóló dalokat. Aztán ettünk abból amit anya csomagolt. Volt szendvics,süti, rántott hús, imádtam anya főztjeit. Főleg az almás pitéjét. Végül egy parkolóban megállt és azt mondta.
,,-Na most szépen bemegyünk, te eltereled a figyelmet, én pedig hozom a köveket. Ha nem jövök öt percen belül, lelépsz, de nem a kocsival! Munkára fel!"
Bement, én pedig vártam. Aztán megkerestem azt a szobát ahol minden áramkör egybefut. Először lekapcsoltam, aztán ki ráncigáltam. Mindenhol szikra eső. Észrevétlenül kijutottam, de apa nem...-szünetet tartottam. A torkomat gombóc húzta. Könnybe lábadt a szemem ezért inkább becsuktam.-Megszólalt a riasztó. Elindultam a metró fele. Csakhogy az az épület másik oldalán volt. Még a parkolóban találkoztam apával. Egy nagy kamion mögé húzott. Azt mondta menjek haza, mondjam meg anyának hogy nagyon szereti, és vigyázzak a kövekre... Amint tud hazajön. Mikor elmentem az épület előtt, vagy 2 tucat boszorkány és varázsló száguldott el mellettem teljes harci díszben.Akkor láttam utoljára. Metróra szálltam, aztán hazáig futottam. Mikor hazaértem mindent elmondtam anyának ő bólintott és azt mondta azonnal menjek fel és pakoljam össze a legfontosabb cuccaimat. Megtettem amire kért. A sporttáskámba bedobáltam a legfontosabb cuccokat. Mikor leértem anya már ott várt egy hátizsákkal.azt mondta el kell mennem még mielőtt ideérnek. A kezembe nyomta a táskát és egy kis dobozt. Azt mondta ez a szülinapi ajándékom. Azt mondta találkozunk mikor elül a por... Azt hogy nagyon szeret, büszke rám és vigyázzak magamra. Ha kell menjek a föld másik végére de menjek. Végül pedig egy vastag könyvet adott oda. Nem mondott semmit. Megölelt aztán adott két puszit. Mosolygott de a szeme megcsillant mikor beültem a kocsimba... Igen azt koptam... Egy kocsit... Három napig kocsikáztam szerte az országban. Aztán az egyik benzinkúton a tévébe láttam. A házunkat mutatták, azt hogy az egész ház egy merő vér, azt hogy beszámolnak róla milyen brutálisan ölték meg minden egyes családtagomat... A húgomnak egyenként vágták le az ujjait...-szipogok. Megfordít és magához húz. A vállába temettem arcomat. Most sírok azóta először, ès most beszélek a családomról először.
-Jól van. Gyere ide...-rám teríti a takarót és még szorosabban húz magához. Ad egy puszit a hajamra.-Itt vagyok.... Veled.-suttogja és államnál fogva maga felé fordított. Letörölte a könnyeim és végig simított az arcomon.

-Aludj egyet...-szólal meg rekedtes hangon.-Hosszú napod volt.
Bólintottam de nem tudtam levenni szemem az övéről. Szinte földönkívülien ragyog... Persze ez a vérfarkas mivolta miatt is lehet... Kezemet lassan felcsúsztattam mellkasán, nyakán aztán az arcán állt meg. Hüvelyk ujjammal végig húztam alsó ajkán és akis karikán. A szemébe vágy csillant. Halványan elmosolyodtam és behunytam a szemem. A nyakához bújtam és lassan álomba zuhantam.