Amikor reggel felkeltem, Lina rajtam feküdt. A kis Dylan pedig nem tudott nyugodtan feküdni, csak . Próbáltam úgy helyezkedni hogy odalent ne érjünk össze és végre letudjak nyugodni. Feljebb toltam... Màrmint, nem úgy toltam... Ahj, közel sem. Az arcát a nyakamba fúrta, kezeivel pedig vándorolt egyet, felsőtestemen. Még a lélegzetem is elakadt.Végül egyik a derekamon, másik pedig a mellkasomon állapodott meg. Szuszogva alszik. Próbálom megnézni arcát, de ha lenézek, csakis azt látom ahogy inge félre csúszott, és most betekintést enged épp vállára és kulcscsontjára. felkapom telefonomat az éjjeli szekrényről. Hobbim a fényképezés. Tegnap este is csináltam róla, rólunk egyet miután elaludt. Hát most is csináltam egy-kettőt. Volt ahol mind a ketten voltunk, volt ahol csak ő, és volt olyan ahol összefonódó testünk látszik, és Lina haja meg persze az arca alsó fele. Eléggé elmerültem a képek készítésében. Teljesen ellazultam, ő viszont elkezdett mocorogni. Megnyugtatás képen kezem a combjára kalandozott és Kis köröket rajzoltam rá. Nem csak őt de engem is megnyugtatott hogy hozzáérhetek fedetlen bőréhez. A képeket kezdtem el nézegetni volt köztük egy ami nagyon tetszett. Ketten vagyunk rajta. Pont elmosolyodik, és kicsit feljebb emeli felsőtestét ezzel még jobban lecsúszik vállára az ing, és megvillan tökéletes bőre, válla és mellkasának egyes részei is, de mégis eltakar mindent amit kell, egyszerűen profi a csaj a pózolásban.Egy kicsit igazítani lehetne rajta a laptopon, de az is csak a háttér, a fények, meg a külsődleges dolgokon de ráérek később is megcsinálni. Hirtelen ötlettől vezérelve beállítottam zárolt képernyőnek és háttérképnek is. Visszaraktam az éjjeliszekrényre, és hallgattam az én megtört mégis baromi kemény Cicuskám szuszogását. Egy idő után már nagyon kellett pisilnem. Próbáltam letenni magamról de csak még jobban hozzám bújt. Aminek persze örültem, de a hólyagom már nem annyira. -------------délután----------- Már végeztünk a vas bevonással bár elég fárasztó volt, még mindig pörgök. Most a palánkokat festjük be a fiúkkal ès közben dumálunk az élet nagy dolgairól... Ki nyert a tegnapi meccsen, hogy néznek ki egyes lányok cicanadrágba meg ilyenek. Lenéztem a telefonomra. -Na mire vàrsz annyira?-kérdezte Blake. Értetlenül nèztem rà. -Mi? -Az elmúlt 20 percben 3x nèzted meg a telefonodat...-szól közbe Liam. -Biztosnem...-ráztam a fejem. Aztàn átgondoltam és tényleg sűrűn pillantottam a képernyőre... Inkább csak vállat vontam és vetettem még egy pillantást rá. -Komolyan... Mi olyan érdekes benne?- kapta ki a kezemből a telefont és ő is meg Liam is részletesen megnézték. -Ahan... Már értem.-adta vissza. -Ki fog nyírni.-mosolyodik el Liam. -Igen... De csak ha megtudja...-bólintok. -Mit szólt ahhoz hogy átcuccoltál hozzá? -Majdnem kidobott, de... Aztán...-Visszagondoltam arra ahogy Lina elcsukló hangon mesél a családjáról, arra hogy abban a pillanatban bármit megtettem volna azért hogy ne sírjon. A szívem majd meg szakadt... De aztán hozzám bújva lenyugodott, és nem sírt tovább.-mesélt nekem a családjárlól. Teljesen megnyílt ahogy elmondta mikor látta őket utoljára. Megnyugtattam, aztán elaludt.-vontam vállat. -Áh.. Értem.-bólint Blake. -Lefeküdtetek?-kérdezte Liam. Felnéztem rá. Kíváncsi arccal méregetett. Világosbarna haját bezselézte, szemei pedig kíváncsian csillogtak. -Nem.-ráztam meg a fejem.- De nem...-a telefonom csörgése szakított félbe. Ismeretlen szám. -Igen? -Hali farkaskám... Kéne egy kis segítség.-szólt bele Lina. -Mond.-pattantam fel és már indultam is be a házba. -Az ágy alatt van egy utazótáska, vedd ki és dobálj bele minimum 3 napnyi ruhát nekem meg neked is. Ne legyen benne fekete, és lehetőleg valami nyári ruha is. Napszemüveget is tegyél, meg kalapot. Van hamis személyid?-kérdezi. Miközben sorolta a dolgokat én úgy dobáltam bele a ruhákat a táskába. -Ahan. Hol tartod a fehérneműket?-kérdezem, és beledobtam az én ruháimból is párat. -Az alsó fiókban.-vágta rá. Kihúztam, és megláttam a tartalmát. -Ehh...-nyögtem egyet. A fiók 3 részre volt osztva. Az egyiken sima bugyik és melltartók, a másodikban selymes anyagból készült hálóingek, meg bugyik. A harmadikban pedig egy csomócsipke. Fekete, fehér, piros... Kikaptam egy pirosat, egy kéket, egy feketét, meg egy nagyon aranyos rózsaszínt. -Kész vagy? Ugye nem élveztél el a szekrényem előtt?-kérdezte.elmosolyodtam, aztán megakadt a szemem egy kis dobozkán. Hohohoooo... Cicàm. Mit rejtegetsz? Beledobtam azt is a táskába. -Haha... Kell még valami? -Igen. Van egy nyaklánc az éjjeliszekrényen, az kell. Meg egy cipőt is hozhatnál. Megsülök ebbe a feketébe...-panaszkodik. Kimegyek az előszobába. A cipős polcra nèzek. Végül felkapom az egyik telitalpú farmer színű cipőt. Felkapom azt a kalapot amit még együtt vettünk. A napszemüvegem már rajtam volt. -Oké még valami?-kérdezem. -telefon töltő, meg a laptopomat is bedobhatnád, meg pár üvegcsét a kincses kamrából.-neveti el magát. -Nem találom a tiedet. Az enyém nem jó?-kérdezem. -De az is jó lesz. A garázsba van a kocsim. Azzal gyere.-sóhajt egyet. Végig vonalban maradt miközben bepakoltam, aztán bepattantam a kocsiba.elhadarta a címet, én pedig már repesztettem is a cél fele. -Nem is mondasz semmit a többieknek?-kérdezi. -Nem. Mindent hallottak. De miért is kell elmennem érted?-kérdeztem. Sóhajtott egyet. -Majd elmondom ha ideértél.-válaszolt.
Három és fél óra múlva egy motel parkolójában álltam meg. Vártam nagyjából öt percet, aztán Lina pattant be mellém. Teljes harci tízben. -Gyerünk gyerünk gyerünk.-sürget és benyúlt a két ülés között hátra, követte a legfelső ruháját és a cipőjét.-A tengerpartra megyünk.-jelenti be és lekapkodta a ruháit. Mire észbe kaptam, már csak fehérneműben ült mellettem és épp egy titkos kis rekeszbe dugta be a vadász cuccait. -Átalakítottad?-kérdeztem a visszapillantóba nézve. Lina kocsija egy gyönyörű fekete felturbózott 69-es musztáng. -Igen, még az öreg segített benne.-bólogat. Megállok a piros lámpánál. A mellettünk lévő kocsiban le volt húzva az ablak és idáig érzem a mágusok fanyar és hányingerkeltő szagát. Nem is gondolkoztam, csak egyszerűen magamra rántottam Linát és fejére nyomtam a kalapot, aztán nyakába pusziltam. -Takard az arcod és csinálj úgy mintha nagyon benne lennél.-adom ki a parancsot. Nem kérdez semmit csak a nyakamba fúrja arcát, és duruzsolni,nevetgélni meg harapdálni kezd. Kiterjesztem a hallásom. -Hah... Farkasok. Nem bírnak a vágyaikkal.-panaszkodik az egyik. -Hát, egy ilyen csaj mellett én sem bírnék velük...-válaszol a másik. -Lépjünk mielőtt elkezdenek nyögni.-zöldre váltott a lámpájuk és elhúztak. Lina felemelte fejèt és körbe nèzett. -Miről beszéltek?-mászott ki az ölemből és elkezdett felöltözni. -Arról hogy a farkasok nem bírják türtőztetni a vágyaikat...-morogtam. És mennyire igazuk volt.... Kis Dylan is egyet értett az előbbi kis akció után...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
