Kinga egy átlagos lány. Átlagos múltal, ugyan annyira átlagos jelennel, és egy eseménnyel teli jövővel. Két héttel kezdődött az egész. Két héttel. A lavina pedig megállíthatatlan azóta. Ha szereted, mond el neki. Ha hiányzik, hívd fel. Ha csak látn...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Kinga:
Este, amikor elmentem lefeküdni, nem igazán jött álom a szememre. Egész végig csak forgolódtam és kavarogtak a fejemben a gondolatok. Úgy mindenről. Arról is amit találtam. Biztos vagyok benn, hogy az is fontos, amit a fiúk találtak, de ez annál sokkal fontosabb. Koordinátákat találtam, egy teljesen elhagyatott helyen. Még térkép mis volt hozzá. Körülötte nem igazán voltak házak. (Műholdal volt, innen lehetett látni). Megtaláltam az utca nevét is, amin keresztül el lehet jutni oda. Igazából, azért kellett olyan gyorsan elmennem lefeküdni, mert mindenképpen kellett egy kis kutatást végeznem még mielőtt megmondom nekik. Lejegyzeteltem mindent és majd holnap közlöm velük, hogy mindenképpen meg akarom nézni. Ha el akarnak jönni, akkor jönnek, ha viszont nem, akkor egyedül megyek. Lehet, hogy ez így egy kicsit félelmetesen hangzik, mert igazából az is.Mert hát ki ne félne, akkor, amikor éppen, agy elhagyatott épületbe készül beszökni. Csakis azért, mert találtam egy köteg lapot a nagyszüleim szekrényében. Néha úgy utálom, hogy ennyire kíváncsi vagyok. Utána néztem Magyarországon, az elhagyatott katonai bázisokra. Ki tudja mi lesz ebből? Talán még találunk is valami érdekeset. Na a bázisokra visszatérve, találtam egy régi gyerek tábort, amit még a második világháború előtt használtak. Rengeteg gyerek eresztette ki ott a "fáradt gőzt". Ám azonban, amikor megkezdődött a másodig világháború, a gyerekek nem mentek vissza a nyáron játszani. A hely pedig kezdett kihalt halál zónára emlékeztetni. Benőtte a gaz. A gyerek játékok elrohadtak és a házakban még mindig ott voltak a gyerekek ott hagyott ruháik, a kibontott nasis zacskók és az üdítős üvegek. Ám az egyik faházban, találtak a fal mellett egy rácsot, aminek belsejében, a földön és a falon is vér foltok vannak. Ezt egy cikkben olvastam, még mielőtt valaki azt hisz, hogy kitaláltam az egészet. Ez igaz. És nem én leszek az, aki majd bebizonyítja, mert már attól össze fostam magam, hogy elolvastam és megnéztem hozzá a képeket. Azt is leírták még, hogy nyilatkozott az egyik rendőr. Az ő állítása szerint a házakat menedéket kereső koldusok és hozzájuk hasonló sorsra jutott emberek keresték meg és használták. A vér foltra, pedig azt mondta, hogy biztos valamelyik kettő össze veszett, aztán elintézték egymást. Na ez szép. Aztán itt jön az én elméletem. A tábor vezetői, egy rend és fegyelem mániás emberkék voltak, akik megbüntették azokat, akik rosszak voltak. Hogyha valaki, valami rosszat csinált, akkor szerintem be rakták a rács mögé. Csak hát itt jön az, hogy senki nem mondta, hogy egyszerre csak egy gyerek tartózkodott ott. Biztos beraktak mellé még jó párat és közben éheztették őket. Aztán pedig megfenyegették őket, hogyha elmondják a szülőknek, akkor nem csak a rács lesz. Ki tudja? Biztos az egyik annyira éhes volt, hogy nekiállt a másiknak. Abban, meg annyira felment az adrenalin, hogy a vére csak úgy spriccelt, amikor kiharapták a húsát. A fal tehát így lett véres. Természetesen csak szerintem. Mindenkinek megvan a saját véleménye. Reggel úgy ébredtem, hogy a laptopom megnyitva ott hever mellettem az ágyon, úgy ahogy este hagytam. Ezek szerint a nagy gondolkodás közben bealudtam. Na mindegy. Ránéztem a mellettem fekvő füzetre és észre vettem, hogy mindent gondosan ki jegyzeteltem. Király. Viszont úgy hasogat a fejem, mint még soha. Lementem reggelizni. Gyors megettem a gabona pelyhemet és bementem a nappaliba, mert a tesóim éppen nagyban játszottak.
