-Luke..-hajtottam le fejemet-Nem értek semmit. Én ilyet soha se éreztem senki iránt, mint te irántad.-erőltettem felé egy mosolyt.
-Én..-mondott volna valamit ha Amy nem tört volna be a szobába.
-Emily!-szaladt oda hozzám.
-Mi az?-vettem az ölembe.
-Képzeld! Kaptam egy nagyon szép fiútól egy virágot.-pirult el.
-Jajj, akkor van egy hódolód.-mosolyogtam.
-Emily?-nézett rám csillogó szemeivel.
-Igen?-kérdeztem.
-Neked is van vagy volt hódolód?-nézett hirtelen Lukra.
-Igen.-mondtam.
-És volt vagy van?-bökte meg Lukeot aki értetlenül nézett.
-Háát..volt az biztos de nem tudom, hogy van-e.
-Szerintem tudom ki az.-mondta boldogan Amy.
-Ki?-néztem rá furán.
-Luke az.-mondta halkan.
-Ezt én is hallottam!-förmedt kishúgára Luke.
Kiment a szobából Amy és Luke is. Akkor volt időm gondolkodni. Nem értem Luke most mit érez. Egyszer szeret egyszer nem. Ez ilyen" Se veled se nélküled"" kapcsolat"?
-Em?-nyitott be a szobaajtón kedvenc barátosném.
-Szia Alison!-rohantam hozzá és megöleltem.
-Hoztam neked a kedvenced.-mosolygott.
-Csak nem?-vigyorogtam mint az őrült.
-De. Itt a gofri.-adta át a kaját.
Gyors megettem utána kimentem az orvossal beszélni, hogy haza mehetek-e.
-Jónapot!-köszöntem illedelmesen.
-Igen miben segíthetek?-nézett ki keretes szemüvege mögül egy nő.
-Azt szeretném megtudni mikor mehetnék haza?- erőltettem magamra egy mosolyt.
-Egy nevet szeretnék.-nézte a számítógépét.
-Emily..-szolt közbe.
-Már meg is van. A mai nap folyamán hazamehet.-mondta.
-Köszönöm! Viszlát.-mentem vissza a szobába.
Amikor benyitottam Luke állt ott egy szál alsógatyában és próbálta felvenni a farmerját a törött kezével.
-Segítsek?-nevettem.
-Jó lenne.-nézett rám baba szemekkel.
Segíteni akartam éppen neki amikor az orvos benyitott.
-Jajj bocsánat! Nem akartam megzavarni semmit.-pirult el.
-Ööö..-mondtam volna valamit de addigra már kiment a szobából.
Teljesen vörös lett a fejem. Elég furán látszott abból a pontból.
-Egy kicsit elpirult az orvos.-nevetett fel Luke, amíg én a nadrágja cipzárjával szarakodtam.
-Nem sikerül Luke.-vigyorogtam.
-Mindegy akkor veszek fel egy hosszított pólót.-nézett le rám huncutan.
Kikerestem a táskájából a pólóját. Amikor levettem róla a trikót, ekkor elém tárult az a kockás és izmos hasa. Muszáj voltam beleharapni az ajkamba.
-Tetszik amit látsz?-Kacsintott rám.
Gyorsan feladtam rá a pólót. Kimentem a szobából és felhívtam anyuékat mert már 100-szor is hívtak.
-Miért kerestetek?-szóltam bele a telefonba.
-A holnapi napon elutazunk együtt Amerikába-hallottam, hogy örül.
-Amerikába?-döbbentem le.
-Igen 1-2 évre-mondta.
-Amerikába? 1-2 évre? Hisz az olyan messze van.-szomorodtam el.
Ekkor kinyomtam a telefont és visszaszaladtam a szobába. Elkezdtem pakolni a ruháimat amit még Alison hozott be.
-Emily?-szolt hozzám Luke.
-Igen?-néztem rá és láttam h valamiért szomorú.
-Tényleg igaz h elmész?-nézett rám szomorúan.
-Luke..nem tehetek ellene semmit.-hajtottam le a fejem.
-Tudod mennyire fog hiányozni ez a hülye fejed??-jött közelebb.
-A tied is te bolond!-borzoltam össze a haját.
-Meddig lesztek oda?-fogta meg a kezem.
-Max 2..-szolt közbe Luke.
-Az nem sok.-mosolyodott el Luke.
-év..-fagyott le arcáról a mosoly.
-Mivan?.lökött el magától mire én a földre estem.
-Luke!-förmedtem rá.
-Mért csinálják ezt a szülők? Állandóan az van amit akarnak.-verte a falba az épp kezét.
-Luke?-álltam fel.
-Mivan?-förmedt rám.
-Megígérsz valamit?-kérdeztem.
-Mit?-jött hozzám közelebb.
-Nem fogsz elfelejteni?-néztem a földet megint.
-Megígérem, hogy nem foglak elfelejteni.-ölelt meg.
