Megcsalva [befejezett]

∆ 9. ∆

Gondolkodtam. Sokat gondolkodtam. Miért hagytál el? Nem hiszem, hogy azért, mert az a lány jobb volt. Hisz szerettél engem. Vagy csak hazugság volt? Életem legszebb 10 éve hazugság volt?

Nem tudok szerelmes számokat hallani. A könnyeim kicsordulnak, ha meghallok egyet. Felidéződnek a régi emlékek. A szép emlékek. A millió gyönyörű emlék, melyeket a veled töltött idő alatt szereztem. Remélem, neked is vannak ilyen emlékeid a velem töltött idő után...

A szüleim kitalálták, hogy menjünk el kirándulni. Belementem. Nem akartam, hogy rosszul érezzék magukat. Tudom, hogy nekik is fáj ez az egész. Fáj, hogy így látnak. De nem tehetek semmit. Nem akarok élni többé.

Nem mondták meg, hova megyünk. Meglepetésnek szánták. Hát meglepődtem. Nem tagadom, hogy hihetetlenül meglepődtem. A tóhoz vittek. Ahhoz a tóhoz. Nem akartam... soha többé nem akartam látni.

Önkéntelenül is megeredtek a könnyeim. Eszembe jutott minden. Minden emlék. 10 év alatt sokszor megfordultunk itt. Együtt. Kéz a kézben.

Azonnal hazajöttünk, mert megijedtek. Megijesztettem őket. Pedig nem akartam. Tényleg nem akartam. Anyura néztem, akinek könnyes szeméből szomorúságot és csalódottságot véltem kiolvasni. Apura vezettem a tekintetem. Láttam, hogy nem érti, pontosan mi is történt, mire fel ez a reakció. Nem értettek engem. Az érzéseimet.

De nem okolhatok senkit. Azt hiszem, kissé érthetetlen vagyok. Én sem értem magam. Miért szeretlek ilyen megmagyarázhatatlan módon? Ezek után hogyan lehetek ilyen összetört? Te hagytál el engem. Te dobtál el. Nem kellettem neked.

Igazak voltak a szavak, melyeket a fülembe suttogtál? Igazak voltak az érzéseid?

M.