Ez vagyok én

9.Rész

Márton távozása után nagyon ráértem, ezért gondoltam meglátogatom a közeli kutyás parkot, ami nem egészen 300 méterre van tőlünk. A parkban nem sokáig maradtam,mert edzésre még össze kellett pakolnom. Haza fele nagy büszkén mentem, mert Hádész már az "ül" parancsot kíválóan teljesítette.

Beérve a házba a fűrdő fele vettem az irányt, hisz ha Hádész bent alvásának egy kiadós fürdés az ára. Viszont a konyhában elkapott apa.

-Ha szabad érdeklődnöm merre járt a kisasszony?- nézett rám szigorúan a telefonja mögül
-A parkban - mutattam Hádészra
-És kitől kértél engedélyt, hogy átlépd a küszöböt?
-Senkitől... De nem is volt itthon senki, és 300 méterrel arrébb voltam
-Nincs semmi de... A telefonod , a laptopod, a tableted, és minden kommunikációra alkalmas eszközödöt kérem ide. És nincs edzés, illetve meccs visszavonásig. Viszont mehetsz tanulni, mert az rád fér.
-DEE apa. Kupameccs lesz szombaton. És én vagyok a CsK
- Nem érdekel. Hozzd le a cuccaidat. Most. - csapott egyet az asztalra, bizonyítva hogy neki mindent lehet.
Felrohantam a szobámba összeszedtem neki a dolgaimat. De közben elborult az agyam, minden cuccot amit az íróasztalomra raktam mikor hazaértem levertem.
Mit képzel ez magáról? Hisz nem is az igazi apám...

Levittem, lehelyeztem az asztalra a dolgokat, és visszamentem a szobába, s magamra csaptam az ajtót. Hol van ilyenkor anya?
Ez nem egy kis lányos hiszti, itt nem az volt a baj, hogy nem kapom meg a legjobb barbit... Itt a foci volt a tét, és Áronnal való találkozás.

Szobámba kb olyan kupi lehetett mint az elmémbe, nem láttam tisztán át a dolgokat. Egyszerűen nem éreztem semmit a dühön kívül, amit lekellett valahogy vezetnem. Csak kézbe vettem a stoplisomat és elindultam a kertbe. Tervem az volt, hogy addig futok amíg össze nem esem.
Hádész persze vígan követte elképesztő tervem végrehajtásában.

Cipőfűzőm kötése közben hallottam,hogy közeledik valaki felém, de fel sem figyeltem, csak bedugtam a fülesemet és futottam. Megállás nélkül, mellettem pedig minden egyes körnél Hádész állt. Aki így próbálta kimutatni hogy mindig ott van ha kell, és ez nagyon jól esett.
Bőven besötétedett már mikor megálltam, sajgott minden tagom. De ez volt a cél, túlhajtani magamat. Ha ma nem megyek edzésre, akkor itthon futok, nincs más választásom. Minden egyes lefutott méter után szabadabban éreztem magamat. Már csak 2 év és párhónap, aztán Vikike lelép innen.

Elkezdtem lehúzni a cipőmet a kertben mikor megjelent az ajtóban apa.
-Csak tönkre teszed a drága gyepet, azzal a szarral. - majd behúzta a hátsó ajtót, és elfordította. Igen...Kizárt.
Mi a fene baja van neki? Miért van ennyire rám szállva? Hol van anya?

A szobám előtt elkapott Alex, és a hogy létemről kérdezősködött.
-Te Viki, nem jösz át a szobámba dumálni? A te szobád egy atomrobbanással egyenlő.
-Kösz Bro... Tudom magamtól is. Megyek csak lefűrdök előtte.

Összeszedtem a szobámba a pizsamámat,(Egy poló , és egy rövidnadrág) majd elindultam megtisztulni.

Beléptem a zuhanyzóba, majd magamra engedtem a meleg vízet, ahol hozzám ért a víz ott a bőröm piros színt vett fel. Egész vörös volt, mint Áron arca
ÁRONNN. Hirtelen az eszembe jutott hogy az edzés előtt beszélni akart velem, és megbuktam mint barát hisz itthon vagyok, pedig a legnagyobb szüksége lenne rám Nóri miatt.
Vajon csak Nóriról akart beszélni?
Hangosan zakatoló elmémet egy kopogtatás szakította meg.
-Hugi igyekezz már. - hallottam Alex türelmetlen hangját
- Fél perc és megvagyok- szólta ki, de attól félek a hangom nagyon bizonytalan volt.
-Minden rendben van?
-Persze, csak meleg a víz.

Áronon való agyalás miatt, nem érzékeltem a víz hőjét, de az érzékeim hirtelen tértek vissza. Gyorsan kiugrottam a 200° víz alól, és vizesen a csempére ugrottam, aminek a következménye egy hatalmas nagy esés lett. Meztelen combom csak úgy csattant a csempén. De nem bántam a csempe hideg volt, és a leforrázott testemnek éppen jót tett.