Megcsalva [befejezett]

∆ 10. ∆

Hiányzol, mielőtt elalszok. Hiányzol, mikor felébredek. Hiányzol, mikor elmegyek valahova. Hiányzol, mikor rád gondolok. Hiányzol mellőlem.

Utálom ezeket az érzéseket. Elegem van a szenvedésből.

Találkoztam az utcán a legjobb barátoddal. Ahogy rám nézett... Az a sajnálkozó tekintet. Sajnált engem. Olyan elkeseredettnek és összetörtnek tűnök, hogy sajnálni kell? Ez fáj.

Amikor egyedül vagyok, belemerülök a gondolataimba. Rád gondolok. Rá gondolok. Rátok gondolok. Boldog vagy vele, igaz? Boldogabb, mint velem valaha lehettél volna. Olyan tökéletesek vagytok együtt. Mióta ő itt van, én nem számítok. Felém se nézel. Talán ha olyan lettem volna, mint ő... De nem vagyok olyan. Pedig neked ő kell. És én sose leszek ő, ugye?

Hiányoznak az öleléseid. A szavaid. A mosolyaid. A csókjaid. Minden, ami te voltál.

Lassan megölsz. Lassan és kíméletlenül megölsz engem. Lehetek még boldog? Csak ez érdekel. Nélküled minden nap szenvedés, de ha lehetek még boldog, túlélem. Ha pedig nem...

Az érzések halványodnak? Nem hiszem. Ahányszor meglátlak, körvonalazódik bennem, mennyire akarlak. Akarlak téged, Christian. A francba, de akarlak!

Nem látom ennek az egésznek a végét. Összetörök, ahányszor rád gondolok. Csak újra érezni akarom a csókod. Érezni akarlak. Ez olyan nagy bűn?

Hiányzok én neked annyira, mint te nekem?

M.