A Trónörökös (1. évad)

~3~

Alex és én iszonyatosan örültünk Kellin válásának. Mondjuk én sajnáltam őt és a három gyerekét. De hát nem végződhet minden házasság boldogan. A telefonomról lebeszéltük az összes pénzt, így csak a Skype segítségével tudtuk folytatni a beszélgetést. Alex arca szinte ragyogott, bár ő is ugyanúgy sajnálta a gyerekeket. Ő már csak tudta, milyen elvált szülőkkel élni, hiszen az apja elhagyta őket még kiskorában.

- Van valami, amit mondanom kell. Bár még én se nagyon hiszem el- vezettem fel a témát arról, hogy trónörökös vagyok.

- Jézusom Maya! Megijesztesz- mondta Alex nagy szemeket meresztve.

- Tudom, hogy zavaros lesz első hallásra, de hercegnő vagyok- közöltem vele a száraz tényt.

- Már megint a fogfájásra szedett gyógyszert vetted be a vitamin helyett?- kérdezte röhögve.

- Dehogy! Most tiszta vagyok. És amúgy is! Hányszor vágod még a fejemhez?- kérdeztem szintén nevetve.

- Lehetetlen megunni- legyintett- Na de most komolyan!

- Komolyan mondtam. Ma azért voltam a palotában, mert közölték velem, hogy én vagyok a trónörökös.

- Hát ez vicces! Említetted nekik a kaktuszod sorsát?- kérdezte kicsit oldalra biccentve a fejét.

- Említettem.

- Azt hiszem, itt maradok Ausztráliában, ha te leszel a királynő.

- Na! Ennyire ne szaladj előre. Hivatalosan még hercegnő sem vagyok- sóhajtottam és ekkor Anne néni kopogott be hozzám.

- Drágám! Ki tudnál jönni?- hallottam a túloldalról az ismerős hangot.

- Bocsi Alex, de most megyek. Holnap beszélünk. Puszi!- integettem a kamerába és letettem. Ki is kapcsoltam a laptopomat, mert már nem akartam vele csinálni semmit. Kimentem a nappaliba, ahol Anne néni is volt.

- Hallottam, hogy a palotában voltál- dobta fel a témát a semmiből miközben leültem a kedvenc fotelomba.

- Igen. De honnan tudod?- kérdeztem a távirányítót keresve.

- Beszéltem a nagymamáddal- közölte, mintha természetes lett volna, hogy a királynőt a mamámnak hívja.

- Remek! És mit mondott? Hogy egy neveletlen vagyok?- kérdeztem.

- Nem. Viszont megjegyezte, hogy milyen csinos vagy. És tetszik neki a pisze orrod- amint kimondta, egy apró porszem miatt szipogni kezdtem. Akkor nem értettem a helyzet komikusságát, viszont a nénikém igen, így hangosan nevetni kezdett.

- Mi az?- értetlen fejjel néztem rá, de ő nem tudott beszélni a nevetéstől. Sóhajtottam egyet és megvártam, hogy lenyugodjon.

- Bocsáss meg Maya, de ez az egész nagyon vicces volt- továbbra is kuncogott, de a lényeget ki tudtam venni a szavaiból. Türelmesen figyeltem őt továbbra is, majd mikor teljes lett a csend, egy borítékot csúsztatott felém az asztal lapján.

- Ez mi?- kérdeztem miközben felvettem a borítékot. A nevem volt rajta ismeretlen kézírással.

- Ezt még édesanyád írta. De mellette van a mamád levele is a tanításoddal és a költözéseddel kapcsolatban- magyarázta, de mikor kimondta az utolsó hozzám fűzött szót, a csengő hangjára lettünk figyelmesek. A vacsora jött meg, amit rendeltünk. Amíg átvette, én felbontottam a borítékot, amiből a két levelet kivettem. Látható volt, hogy melyiket írta anya és melyiket a királynő. Anyáét visszatettem, mert azt egyedül akartam elolvasni. A másikat kihajtottam. Pontosan leírt mindent az életemről. Időpontok, helyek, nevek és az okok, amiért a palotán kívülre kerültem. A levél magába foglalta még a visszahívásomat. Három napon belül kell megejteni a költözést és a nagy bejelentést, miszerint a hercegnő él, hiszen addig Anglia úgy tudta, hogy meghaltam. Ismét átolvastam és egy drámai sóhajjal az ölembe tettem a levelet. Éreztem, hogy az életemben gyökeres változás fog bekövetkezni és nem biztos, hogy a kávézóban tudok majd dolgozni. Na szép! Egy napot töltök a munkahelyemen.

- Itt a pizza!- kiabált a nénikém szórakozottan és letette a kaját elém- Mi ez az arc?

- Három napom van a bejelentésig. Addig döntenem kell, hogy akarom-e. És ha akarom, be kell költöznöm a palotába. Ezt követően pedig a bejelentésem. Ahj! Minden olyan gyors.