Are you fucking kidding me, Ashton?

3. fejezet

Nem tudtam koncentrálni az órára ma sem valami különösebb ok végett. Na jó. Végig Mr.Grey kidagadó izmait szugeráltam a tekintetemmel, ami a laza ingén keresztül jól látszódott. A feszes seggét se tudtam kihagyni, ahogyan megfordult és elkezdett írni a táblára. Kész, vége. Én beteg vagyok. Az egèsz óra azzal ment el ahogyan bámultam. A rajzommal sem lettem kész, pedig be kell adni a végén. Picsába. Gyorsan összedobtam valamit, ami valljuk be elég szar lett.
-Ez mi, Kisasszony? - állt meg mellettem Mr.Grey. Huppsz.
- Hát tudja tanár úr... Nem tudtam mit rajzolni így a végén jutott csak eszembe, hogy mi lenne a legjobb ötlet és látja lejárt az idő. Legyen szíves adni egy kis időt, hogy újra rajzolhassam. Könyörgöm! - huu de szeretnék neki más körülmények között könyörögni.
- De akkor holnapra legyen még, vagy büntetést kapsz. - Szívesen kapnék magától büntetést.
-Rendben. Köszönöm szépen. Nem fog csalódni. - hálálkodtam és kifutottam a teremből. Boldogan ugráltam a suli-boxom felé és kinyitottam azt. Még mindig vigyorogva pakoltam be, amikor meghallottam egy ismerős hangot és lehervadt a mosoly az arcomról.
- Na mivan, cicus. Minek örülsz ennyire? - ölelte át a derekam a nagy kezeivel, amit egyből le is fejtettem magamról. - Morci vagy? - nem fordultam még csak pakoltam be a szekrényembe. Elkezdte puszilgatni a nyakamat, mire becsaptam az ajtót és elmentem mellette. De pechemre utánam jött. - Úgy látom morci vagy. Gyere be velem a szertárba. Tartok neked egy kis biosz korepet.- kezdett elhúzni, de kirántottam a kezemet a szorításából. Megelégeltem, hogy itt basztat ezért megfordultam és a szemébe néztem.
- Most már kibaszottul elegem van belőled! Haggyál békén!
- Vagy különben mi lesz? - húzott magához. Próbáltam ellökni magamtól, de nem ment. - Megbaszol? Úgy ahogy mindenki mást már?
- Nem gondoltál még arra a kicsike agyaddal, hogy ez csak pletyka? Ha? Mert csak, hogy tudd én ezzel a sok pöccsel nem feküdtem le! Bármit mondanak nem igaz! És ne hidd, hogy te itt most nagy menő vagy ahogy engem csesztetsz. Szóval engedj el.
- Hmm. De miért is engednélek el?
- Ezért. - mondtam és nagy lendülettem felhúztam a térdem, majd tökön rúgtam. Ördögi mosollyal néztem le rá, ahogy összegörnyedt. - Te akartad, édes. - eltipegtem mellette. Észre sem vettem, hogy ennyi ember gyűlt körénk. De nem nagyon zavartak, átmentem közöttük és bementem abba terembe amelyikbe órám lesz. Várjunk csak. Rossz könyvet hoztam. Baszki mehetek vissza. Sietnem kell, mert mindjárt becsengetnek. Vissza futottam és nem figyeltem Lukera, ahogy a haverjaival ordibál és engem szid, hogy hogyan képzeltem, hogy tökön rúgtam. Csak észre ne vegyen. És pont ekkor ejtettem le a könyvemet. Gratulálok, Anne. Mondanom sem kell a szöszke egyből felém kapta a fejét.
-Gyere csak ide, te ribanc! - ordította, nekem címezve a szavait.
-Bocsi. Sietnek kell órára.- vontam még a vállam sajnálkozva és elhúztam a számat. Majd megfordultam és ott hagytam. Újra.

***

A napnak gyorsan vége lett és nem találkoztam többet sem Lukekal sem Ashtonnal. Aminek kifejezetten örülök. Haza felé tartva megállt mellettem egy fekete Audi. Lehúzta az ablakot és kikiabált belőle anyu.
- Kincsem, elmegyek vásárolni. Olyan 2 óra és jövök.
- Miért 2 óra a bevásárlás?
- Ne kérdezősködj. Örülj, hogy egyáltalán elmondtam, hogy elmegyek. Szia, szeretlek.
- Szia. Én is. - kiabáltam a kocsi utám, ami már eltünt. Tuti bepasizott. Ilyen szép ruhába nem menne bevásárolni. Mikor haza érzem első dolgom az volt, hogy csinálok magamnak valami ennivalót. Épp beakartam rakni a mikróba a tegnapi spagettit azzal a szándékkal, hogy megmelegítem valaki csöngetett. Azért még gyors beraktam, majd csak utána mentem kinyitni az ajtót. Amikor kinyitottam azt nem hittem a szememnek.
- Szia. - mosolygott rám a göndörke.
- Honnan tudtad, hogy itt lakok? - kérdeztem döbbenten.
- Az nem fontos. - áááááá de, hogy is.Ez nem fontos. Miért is lenne az?
- Akkor miért jöttél?
- Beszélgetni.
- De én nem vagyok a pszichológusod. Szóval ne velem beszélgess. Szia.
- Tudod, hogy miről akarok, Anne. Egyébként nem is járók pszichológushoz.
- Ühümm. Én is ezt mondanám. Na gyere be. Megengedem. - tessékeltem be.
- Köszönöm- mosolyodott el.
- Van mit. - morogtam az orrom alatt és erőteljesen bevágtam az ajtót, hogy tudja ki az úr a háznál.
- Na akkor ülj le a kanapéra és beszélgessünk. - mondtam neki és odamentem a mikróhoz kivenni a kajámat. Lesheti, hogy megkínálom.