Ez vagyok én

10.Rész

Reggel ugyanolyan mosolygósan keltem fel, mint ahogy lefeküdtem. Mellettem Hádész még aludt, ezért próbáltam nagyon halkan rendet tenni. De előbb elrohantam fogat mosni.
Összeszedtem a földről a dolgaimat, és visszahelyeztem az asztalra őket.
Valaki halkan kopogtatott az ajtómon, nyúltam a kilincsért és halkan kinyítottam az ajtómat. Az ajtó előtt Marci állt, persze teljesen felöltözve, és a haja rendesen állt. Én meg pizsamában , kócos hajjal még totál káosz voltam, szóval nem a legszebb formámban voltam. Ha egyáltalán van olyan formám.
-Jó reggelt ! - lépett be a szobámba, ami már szerencsére rendesebb volt.
-Szépjóreggelt- ültem le az ágyam szélére, majd beljebb másztam és teljesen fejem búbjáig betakaróztam.
- Fáj a fejed? - éreztem hogy ő is leült az ágyra, hisz mellettem besüllyedt az ágy. Majd kezét az oldalamra tette.
-Nem fáj a fejem - löktem le a takarót magamról, és akkor vettem észre hogy Marci pár centire van a számtól. Szerencse, hogy mostam fogat.
-Amúgy miért jöttél ilyen hamar, van még másfél óra indulásig.- kérdeztem tőle, még mindig olyan közel volt
-Csak látni akartalak. - Nézett a szemembe, és a szeme egyszer csak elkezdett örvényleni
- Néha olyan aranyos vagy. - csúszott ki a számon, mire el is vörösödtem
-Nagyon igyekszem- hirtelen még közelebb hajolt, már kezdtem azt hinni hogy megcsókol,mikor csak egy puszit adott az arcomra, és elhátra húzta a fejét.
-Most még csak puszit kapsz. Apropó, beszélgetni akartam veled, de rájöttem hogy faterod minden cuccot begyűjtött. Még sosem csókolóztál? - nézett rám, de semmi megvetés nem volt a szemében. Tényleg érdekli
- Nem, nem csókolóztam --majd Hádész felkelt, és mellém feküdt, ezzel hátrébb rúgta Marcit, aki így távolabb került tőlem
-Barátod sem volt még? - ajjj most ez a kínvallatás?
-De volt egy. Csóri srác, szegénnyel kicit geci voltam. - bújtam Hádészhoz
-És most? Most ki az akinek esélye lenne nálad? - és persze beletúrt a hajába. Izgult, akkor szokta ezt csinálni
-Őszintén? Tudod volt az a srác tegnap a legjobb barátom. Áron
-Az a szemüveges bunkó?
-Igen ő. Hát igazából már egy ideje érzek iránta valamit, de ő nem is tudja. És nem is fogja tudni hogy mit érzek. De ez majd elmúlik, ha jó ember van a közelemben. Áron rossz, de ha a rossz embert ennyire tudom szeretni, a jobbat sokkal jobban fogom.
-Szóval semmi komoly?
-Csak barátok vagyunk . De most mennem kell készülődni, Hádész picit szállj már le a kezemről. -Kérésemre Hádész felállt és a fűrdő fele vette az irányt, igen a szokásos reggeli rutinunk.
-Menj csak, én addig itt megvárlak
-Én is így gondoltam.

Gyorsan összeszedtem pár ruhát és elindultam a fűrdőbe, gyorsan elkészültem, bár most kicsit tovább sütöttem a hajamat, de 30 perc sem volt, míg kész lettem.
Kiváncsi voltam, hogy Marci mit csinál, ezért halkan nyitottam ki az ajtót. Ő pedig az ágyam szélén feküdt, farmer nélkül. Közelebb léptem és betakartam. Nagyon édesen aludt, ezért nem volt szívem felébreszteni, inkább bepakoltam a táskámba
Fél órával később közelebb léptem, és picit megráztam a válát
-Marci gyere reggelizni. Elfogunk késni- a kezemet még a válán hagytam, de olyan furcsa érzés volt. Nem olyan mint amikor Áron ér hozzám, de kellemes volt.
-Én csak egy puszira ébredek fel. - közölte durcásan.
-Hát jó- közelebb hajoltam, persze megfogtam az arcát, hogy ne tudja elfordítani azt. Majd adtam egy puszit az arcára.
Majd elléptem és az ajtóhoz mentem.
-Vedd fel a nadrágodat, és gyere kajálni.
Gyorsan megkajáltunk, és közösen indultunk a suli felé.Az utat persze végig beszéltük. A sulihoz befordulva, a többiek kint álltak a suli előtt, a szokásos körben.
-Te Marci. Hogy jutottál be reggel amúgy? - lassítottuk le a lépéseinket
-Alex akkor ment el, mikor én megjöttem, és beengedett, de ha nem jön akkor bemászok, és az erkélyeden jövök be. - kacsintott rám.

Amint közeledtünk a többiekhez, ők szépen elhalkultak, és árgus szemekkel kezdtek figyelni minket.

-Sziasztok. - mondtuk egyszerre Marcival, és utána persze egyszerre tört ki belőlünk a nevetés. Majd lazán felém fordult és egyre közelebb lépett hozzám. Majd ajka pár centire volt az enyémtől, mikor valaki hirtelen megjelent köztünk. Szó szerint, rajtunk keresztül állt be a kör közepére. És ez az illető nem volt más mint Áron. Aki mit sem törődve az egésszel tovább sétált be egyenesen a suli ajtajához
- Hát ez meg mi a faszért tett mindent tönkre?-hallottam Noémi hangját, aki eddig csendben volt.
-Nem tudom, de nekem már mennem kell, holnap a meccsen találkozunk, legyél jó. -Majd adott Marci két puszit az arcomra, és megölelt. - szerencse hogy itt jött az a gyerek, mert elgyengültem. - súgta a fülembe.
-Mi az hogy elgyengültél? - kérdeztem kapásból vissza, és a szívem hevesebben kezdett verni.
Marci hátrébb lépett kettőt, és így szólt- nem itt akartam, és nem most. - Majd megfordult és elsétált. Olyan titokzatos ez a srác, de engem mégis érdekel mit tervez.
-ATYAÚRISTEN ez a srác valami über cuki. - ugrott Noémi a nyakamba, persze az egészett hallotta még az előbb említett Marci,de mit sem reagálva az egészre ment tovább.
- Tudom hogy az. - sétáltunk mi is befele a suliba. A terem ajtaja előtt vettem egy mélylevegőt és beléptem, Áron egyedül ült a terem végében valami baja volt az látszott rajta.
-Várj Noi, nem sokára visszajövök.- indultam el a helyem felé, mikor Noi visszahúzta a kezemet
-Viki. Figyelj, Marci, jobb mint Áron. Ezt ne feledd el. - majd utamra engedett
Gyorsan odaértem a helyemre , lepakoltam és leültem.
- Mi a baj Áron? - fordultam a srác felé, ki miatt a pulzusom az egekbe volt.
- Tudod. Elmondtam volna, ha tegnap megjelensz a megbeszélt helyen.VAGY írsz, hogy nem tudsz jönni- fordult felém, és a szemében gyűlölet volt csak. Mégis elvesztem a szemében, mint amikor az ember a tengert csodálja
-Áron, nem mentem edzésre, pontosabban nem mehettem, és a telefonomat is elvették. Hogy miért? Mert elmertem menni a parkba ami ott van mellettünk. És megbüntettek, de úgy hogy még a meccsre sem biztos hogy kiengednek. Tudod nem csak fenékig tejfel az életem.És anyát nem is láttam tegnap egész nap. Nem jött haza, és a telefonom pedig faternál van. De most megbeszélhetjük. Mi a baj?
-Itt nem beszélhetünk?
-Miért is nem? -kérdeztem teljesen zavaradottan
-Mert nem. És kész. Meg már nem fontos.
-Én nem így gondolom, de te tudod. - lazán felálltam és visszamentem Noihoz. Persze be is csöngettek. Amint helyet foglaltam Áron végig nézett rajtam.
-Most már minden reggel ezzel a taggal fogsz bejönni? - hangja nagyon durva és undok volt.
-Mi a bajod Marcival? - kérdeztem elég furcsán.
-Az hogy beképzelt faszkalap, aki minden lányt csak meg akar dugni, ja és hogy jóval idősebb mint mi.
-Nem is ismered Áron. Mi a fenéről magyarázol?
-Én kérek elnézést,hogy meg akartalak menteni egy csomó nemibetegségtől amit ettől a sráctól szedsz majd össze- csapott le az asztalra, és nem érdekelte hogy már ment az óra.
-Szerintem te kaptál el egy csomót Nóritól, és most ezért vagy ilyen bunkó paraszt. Áron mi a fasz van veled?
-Mit érdekel az téged? Tegnap is elvoltál az idősebb srácokkal. Hármasban nyomtátok? - tisztára nem ő volt, valami bántotta ezt a srácot, de nem tudtam hogy mi, és emiatt kifordult mágából
- Áron, bazd már meg. A tesóm haverjai, évek óta együtt lógunk. És kurvára kezd elegem lenni a stílusodból.
Majd összeszedtem a cuccaimat és átültem egy másik emberhez.

Azt hittem hogy a sulinak sosem lesz már vége, első órába annyira felidegesített Áron hogy másra sem tudtam gondolni. És végig hallgattam Noémi panaszait, mert szerinte ő egyedül fog meghalni 69 macskával. Csak a szokásos sztoria, de már kezdett idegesíteni ő is. Egyszerűen csak el akart menni a suliból, de nem lóghattam el. És persze erkölcstan órán, büntető feladatot kaptam, mert az volt az első óra, és Áronnal akkor veszekedtem.
Min. 700 szavas dolgozatott kell írnom "Ki akarok én lenni ?" cím alatt.

Szerencsére vége lett a sulinak, és egyből rohantam haza. Végig egyedül mentem pedig az osztály 70%-ka egy irányba lakik velem.
Noéminak állítólag siettnie kellett haza, de láttam őt a fagyizó előtt. Manapság nagyon megváltozott. És én ezt mondtam is neki, de ő csak megsértődött.

Csendesen szedtem a jobb lábamat a bal után, s teljesen a gondolataimban voltam merül így nem hallottam hogy valaki lépked utánam.
-Viki. Beszélnünk kell. -szólított meg egy ismerő hang a hátam mögül
-Szia. Beszéljünk- fordultam Áronnal szembe.
-Üljünk le. - mutatott egy közeli padra
-Miről akarsz beszélni?- kérdeztem tőle hüvösen, tudadva hogy eléggé megbántott az ami reggel történt.
-Amit tegnap akartam mondani.
- Jó csak siess dolgom van - néztem a telefonom kijelzőjére
- Oké. Figyelj Nórit lezártam, mármint, már leszarom mit csinál, és kivel. - tekintette egy közeli bokron pihent.
-Elég gyorsan túltetted magadat rajta
- Tudom. Mert rájöttem hogyha a rossz embert ennyire szeretem, a jót mennyire fogom szeretni - nézett rám, de én még nagyon haragudtam rám így felé sem néztem
-Hát örülök, hogy már nincs Nóri. De ezt miért nem tudtuk megbeszélni a suliban? Eddig mindent ott beszéltünk meg
-Tudom de így jobbnak tünt. Ja és manapság fullra kivagyok, anyámmal állandóan veszekszünk
-De Áron, eddig nem volt baj, és bármit megbeszélhettünk a suliba. Már szinte hozzám sem szólsz, elsétálsz mellettem, mintha ott sem lennék. Ja amúgy meg kösszi hogy megakadályoztad hogy Marci megcsókoljon.... Nagyon jól esett - tapsoltam mellé kettőt,így fokoztam az iróniámat.
-Azok ti voltatok? Nem láttam Sorry...

A pad előtt elsétált Noémi, és Eszter fagyival a kezükben, persze észre is vettek minket, de nem jöttek oda. Áron amint elmentek a lányok felálltam elköszönt, és elment. Mintha nem akarna velem mutatkozni, pedig eddig a legeslegjobb barátok voltunk. Amint láttom ez megváltozott.
Nem kért bocsánatot a reggeli hisztije miatt sem, csak felállt és elment.

Haza érve megtanultam, és elvitettem magamat Alexszal bevásárolni, hisz Boti szülinapja volt másnap. Majd hazaértem és összepakoltam, és megírtam a fogalmazást. A furcsa az volt , hogy anya nem volt sehol, és semmit sem tudtunk róla.
Este még visszakaptam a dolgaimat, és izgatottam ágyba bújtam. Hisz másnap kupameccs, és buli.