Ismeretlen Világsztár (One Direction ff) [Befejezett]

III.évad 5.rész - Hiba

Zayn barna szemeibe nézek, amik a szokásosnál jobban csillognak. Hirtelen el lépve tőle szüntettem meg a közelséget közöttünk, ami kissé kellemetlen volt számomra. Perverz mosollyal arcán nézett rám, ami őszintén szólva nem tetszett. Nagyon nem.
- Merre van a mosdó? - nem nézek Zaynre, túlságosan zavarba vagyok. Az egyik ajtó felé mutat, ami felé az irányt veszem és bemegyek, szinte inkább bemenekülök. A csap fölé támaszkodva nézek a tükörbe. Mit műveltem? Zayn lép be mögöttem az ajtón és szorosan magához von hátulról. Ijedten lököm el magamtól, de még így is csak közelebb jön, mosolyogva.
- Nem kellett volna megtörténnie - rázom a fejem, hangom hisztérikusabb, mint terveztem.
- De igen - határozottan bólint, míg én ugyan annyira határozottan rázom a fejem. Tesz egy lépést, mire én feltartom kezem jelezve, hogy ne jöjjön közelebb. Elneveti magát, mintha naivságomon nevetve, mind ketten tudtuk, hogy ez nem állítja majd meg. Ahhoz túl eltökélt. Két lépéssel megszünteti a távolságot közöttünk, felkap és a mosdó kagyló mellé ültet. Próbálok menekülni fogása alól, de erősebb. Elégedett vigyora átment egy zavart félmosolyba, amikor be pánikolva néztem arcára.
- Nem bántalak - suttogta én pedig kiengedtem az eddig bent tartott levegőt.
- Ugyan úgy állsz és fogsz le még mindig, szóval nem nyugtattál meg teljesen - kezeit nézem amik csuklómat fogják közre.
- Sajnálom - mind két kezét óvatosan vezeti lejjebb így összekulcsolja őket enyéimmel.
- Engedj el Zayn - felnézek szemeibe, hangom megremeg mikor ő is szemeimbe néz. Gyorsan elkapom róla a tekintetem és inkább nem nézek rá.
- Nem - mondja miközben derekamnál fogva húz magához. - Nem engedlek el Nina. - hangja az eddigieknél jobban határozott.
- Miért? - pillantok rá, és most állom tekintetét.
- Kedvellek, ha nem vetted volna még észre.
- Nem volt nehéz rájönni - forgatom szemeimet idegesen. - Viszont vőlegényem van. Így megköszönném ha nem akarnál nagyon közeledni.
- Nekem pedig menyasszonyom - bólint egyetértően. - De engem ez cseppet sem zavar.
- Nincs bűntudatod? Egy kicsi se? - ráncolom homlokom, amitől Zayn nevetni kezd. Úgy viselkedik, mint aki nem ép agyilag. Egyik újával végig simít ott ahol ráncolom homlokom.
- Ne ráncold.
- Szóval? - kérdőn vonom fel szemöldököm. Szemeimbe néz egy ideig majd válaszol.
- Nem, nincs - adja az egyszerű és tömör választ.
- Nekem viszont van, tehát engedj el - próbálok akkora távolságot csinálni köztünk, hogy letudjak szállni. Nem engedi, természetesen. Közelebb húz magához, annyira, hogy érzem ahogy lehelete csiklandozza a nyakamat. Számhoz hajol és megcsókol, most viszont nem engedek neki. Összeszorított ajkakkal várom, hogy elhúzódjon, amit hamar megtesz.
- Hagyj, Zayn - rázom a fejem.
- Tehát zavarlak? - vonja fel szemöldökét, majd mosolyogva hajol közelebb. - Nem csak az zavar, amikor erőszakosabb vagyok? Jobban szereted, amikor gyengédebb vagyok igaz? Mint például most? - Apró csókokkal hinti be nyakamat, amik valóban gyengédek és tényleg sokkal jobban esnek, mint amikor vadul próbál megcsókolni. Ingemet kigombolva halad lejjebb, miközben tovább csókolgat, másik kezével pedig gerincem mentén simogat, amitől jól eső borzongás megy végig rajtam. Csak akkor térek magamhoz, amikor hátul melltartóm kapcsával bíbelődik.
- Elég! - szólok rá erősen és tényleg abba hagyja. Nem is próbálkozik, semmi. Csak arcomat nézi zavartan, én pedig semmit mondóan nézek rá. Közelebb hajol és teljesen hátradöntve a szekrényen, csókol meg. Mikor elhúzódik, kezemnél fogva húz engem is ülőhelyzetbe. Elégedetten mosolyog, amitől csak szemeimet tudom forgatni.
- Nem fog előfordulni többet ilyen - mondom eltökélten, de ő csak elneveti magát.
- Hát hogyne - nem hiszi el, amit mondok, pedig jobban tenné. Persze, természetesen vonzódok hozzá és szívesen engednék neki, de hát ki ne tenné. Barna szemei, amik felcsillannak, ha jó kedve van. Fogvillantós nevetése, amikor valamin nagyon nevet. Izmos válla, amikbe kapaszkodsz mikor éppen csókol. Kockás hasa és V vonala, amitől mindenki elolvad. Az az apró féloldalas mosolya, amitől folyton elpirulok. Oké, tényleg kedvelem.