A Válogatott és Én -Nagy Ádám-

Prológus

Az én nevem Soltész Emma, 19 éves fiatal felnőtt vagyok.
Budapest,fővárosunk kertváros részén lakom édesanyámmal, egy kicsi kertesházban. Az életem a futball. Komolyan mondom. Gyerekkorom óta űzöm ezt a sportot, és emellett nézni is imádom. Minden álmom az volt,hogy egyszer én is a magyar képernyőkön legyek, és a Ferencváros, vagy a Videoton színeiben játszhassak. Sajnos ez nem valószínű,hogy megvalósul,hiszen anyám jövedelméből és az én iskola melletti kis fizetésemből sem futtya mindenre.
Sokan felfigyeltek rám, és a technikáimra, de sajnos ők sem tudtak többet segíteni egy pár dicsérő szónál.
És mi van az apámmal?
Valamikor két éves koromban lelépett, és itthagyta anyámat egyedül a semmibe.
A gimnáziumom kis focicsapatában játszom, ami sokmindenre nem jó, csak annyi a lényege,hogy amikor kilencedikesek vagyunk belépjünk, képviseljük az iskolánkat, aztán pedig végzősökként befejezzük, és kezdjünk magunkkal valamit az életbe.
Hatalmas örömként szolgált, számomra, amikor Magyarország 44 év után a selejtezőn legyőzte a Norvégokat, és kijutottak az Európa-Bajnokságra.
Hazánk hatalmas sikerrel,és nem mellesleg csoportelsőként jutott a nyolcaddöntőbe,ahol aztán sajnos a Belgák elleni meccsen kikaptunk.
Kicsit örültem neki,hogy kiestek, mert így a Hősök terén egy közönségtalálkozó keretein belül láthattam élőben őket, akiket eddig csak a tévéből láttam, és a kedvenc focistámat, Nagy Ádámot.

Hát ez lett volna a prológus, remélem tetszett, hamarosan új rész!Δ
#zs