Megcsalva [befejezett]

∆ 11. ∆

Elkezdődött a suli. Nyáron rejtegetni a szomorúságomat még könnyű volt. De az iskola teljesen más. Egész nap emberek között. Törött szívvel.

A hely, ahol rengeteg időt töltöttünk együtt. A hely, ahol elcsattant az első csókunk. A hely, ahol szerettük egymást. A hely, ahonnan meglógtunk, hogy csak ketten legyünk. A hely, melyet utáltunk volna, ha nem lettünk volna együtt. De már egyedül vagyok. Szenvedek.

Tegnap meglátogattam az öreg tölgyfát. Emlékszel? Eszedbe jut néha, mit tettünk? Csak egy kulcs, a fa és mi ketten. A mai napig ott virít a fa törzsén: „M+C".

Annyi butaságot csináltunk együtt. Mégis élveztük. Hisz' egymással csináltuk. Csinálnál velem most is néhány hülyeséget? Baromkodjunk egy bevásárlókocsival. Újra. Menjünk el sátrazni, aztán jöjjünk haza az éjszaka közepén, mert félek. Újra. Fújok neked buborékokat, te pukkaszd ki őket! Újra. Legyél velem! Újra. Szeress! Újra.

Önző vagyok, tudom. Mindig utasítgatlak. Mindig kérek. És nem adok érte semmit. Csak a szerelmemet.

Elgondolkodtam. Szeretlek még? Nem múlt el az érzés? Ez nem csak ragaszkodás? Nem csak a megszokott dolgokat akarom érezni? De rájöttem, hogy szeretlek. Az érzés nem múlt el. Még mindig itt lüktet a mellkasomban, ahányszor rád gondolok. Ez nem csak ragaszkodás. Nem lehet az. A ragaszkodás nem ilyen kínzó. Te már nem számítasz többé megszokott dolognak, én mégis érezni akarlak.

Megkérdeztem a pszichológusomat, szerinte mi is pontosan a szerelem? Azt válaszolta: „Azt hiszem, erre minden ember más-más választ tudna adni."

Neked mi lenne a válaszod?

M.