Divorced Parent's Daughter

I.

Hello Mindenki!:3
Itt is az első történetem első fejezete. A történetet fejezetekre osztom, de lehet lesz pár fejezet melynek több része is lesz. Remélem élvezitek. Commentbe írjatok véleményt!
Jó olvasást!💕

--------------------------------------------------

Egy érdes hang csapta meg a fülem felébredéskor. Telefon.

Ki a jó Isten az és mit akar reggel fél nyolckor?!

-Haló tessék?
-Rebecca Core?
-Ki keresi? - válaszoltam vissza pökhendin, a reggeli hangulatomhoz méltóan.
-A gyámügy... - kitágul a szemem és egyből felülök az ágyba.
-Ne mondja hogy megtalálták az apámat..
-Nem. Az apjáról ebben a helyzetben szó sem lehet. Pont erről szeretnék magával beszélni.
- Hallgatom.
-Lezárultak a gyermekelhelyezési tárgyalások. Mivel édesanyja kó...
-Igen tudom kómál... Folytassa... - Húzza ez is itt nekem az időt. Csak mondja el hogy mi lesz a sorsom azt csá...
- Az apja meg mint tudja közveszélyes, maga meg még csak fiatal korú így valószínüleg, sőt biztosan az árva házba kéne magát hagynunk...
- Na ne szivasson...
- ...megengedi hogy befejezzem a mondani valóm?!
- Mondja csak. - És még ő van felbaszva... Nem neki fekszik kómába az anyja és nem neki van egy közveszélyes apja és nem neki nincs senkije akihez adhatnák és nem neki áll romokaba az egyetlen élete...
- Azt hallottuk hogy magának még életben van egy nagynénje, nem de?
- Na ezt nagyon gyorsan felejtse el..
- Nincs más megoldás.
- Dehogynem! Rohadt sok megoldás van csak maguk szarnak bele az egészbe mert nem a meguk jó léte forog kockán..
- Figyeljen, mi nekunk az a munkánk hogy az ilyen gyerekeket mint maga elhelye...
- Blablablabla - vágtam bele a szavába - nem érdekel ez a bemagolt szöveg... Ezer család esedezne egy olyan gyermekért mint én. 16 éves, jól nevelt, jó tanuló. Nem fogom a nagyseggű nagynénéméket díjazni magammmal... Válasszon egy családot valahol az államokba akik 16 éves lány gyermeket keresnek... És oda fogok költözni.
- A törvény nem engedi hogy ha van hozzáta..
- LESZAROM A TÖRVÉNYT! - rohadt nagy csend lett a vonal végén és én is egy tíz másodpercig csendben maradtam. - Van három napjuk hogy találjanak nekem egy családot. Nem megyek a nagynénémhez. Vagy szerez nekem egy családot vagy szitává rugom az ott találhato osszes ember seggét... Érthető voltam?
- Mindent megfogunk tenni.
- Ajánlom is... - azzal kinyomtam.
Körbe néztem. Senki sem alszik már. Mindenki gondolom elment reggelizni. Tőlem zengett ez az egész nagy terem. Gyorsan kimásztam az ágyból és magamra dobtam az ingem hogy mégse fehérneműbe menjek reggelizni. Kikászálódtam a teremből, végig a folyosón. Már ide lehetett a sok gyermek nevetését és az evőeszközök csörömpölését hallani. Szanaszét szórva a gyerek jatékok. Macik, játék autók, labdák, könyvek.

Ohh. Sötét elmék. Már vagy három napja kerestem.

Felvettem a földről a sötétes borítójú könyvet és ki is nyitottam, azzal a szándékkal hogy leellenőrzöm hogy megrongálták-e az öt évesek. Az első lapja kicsit meg volt gyűrődve de különösebb problémája nem volt.
×××××
Az étkezőben terjengett a tojás szag és a kisgyerekek hangja. Átsétáltam a termen és leültem Tina mellé.
Tina nálam két hónappal idősebb lány. A szülei kidobták hat éves korában. Gyakorlatilag itt nőtt fel. Hosszú nagyon durván göndör haját imádják a kislányok. Azt mesélte hogy volt hogy le is vágtak neki egy tincset. Szöges ellentétei vagyunk egymásnak, ennek ellére mégis egymásra találtunk. Neki kreol bőre van, nekem fehéres. Neki fekete göndör haja a derekát csapdossa. Nekem mindössze a vállamig ér a rövid, egyenes loboncom, melynek az alja ki szőkült a nyári napsütéstől.
- Jó reggelt álomszuszék.
- Hali... - ültem le letört tekintettel a fél tojásos rántottám elé és szemeztem a mellette lévő három karika uborkával.
- Letört vagy.
- Inkább ideges.
- Na mi történt? Felkeltett Isten és most a világ mindenséget szidod magadba? - próbálta oldani a feszültséget. Én közben elkezdtem turkálni a rántottámat.
- Jobban örültem volna ha Isten kelt fel és nem a gyámügy... - éreztem hogy nagy fekete szemei rám merednek és elkezdi igazán érdekelni a dolog.
- Mit akartak? - kérdezett rá olyan hallkan hogy nagyjából a szájáról olvastam le.
- Lezárultak a tárgyalások. A nagynénémékhez akartak helyezni. Én meg elküldtem őket a susnyásba.
- És akkor most mi lesz?
- Várok... Aztán majd kiderül... - itt ez a beszélgetés le is zárult. Mira pattant mellém és csapott meg a hosszú szőke copfjaival.
- Bekaa! - bújt hozzám a törékeny kislány.
- Szia Mira - simítottam végig a fejecskéjét.
- Ma is jatszol velem?
- Persze. Kártyázzunk megint?
- Igeen! - pirult ki az örömben a kis arca.
- Rendben. Na de most szaladj reggelizni.
- Azt még kéred? - mutatott rá a megturkált kajámra.
- Te kéred? - egyértelmű bólogatás hagyta el a fejét. - Neked adom.
- Köszönöööm! - fülig érő mosolyra húzódott a szája és egy óriási cuppanós puszit nyomott az arcomra, azzal elszaladt.
- Nagyon szeretnek téged a gyerekek. - kezdett ujabb beszelgetesbe Tina. - még csak durván egy hónapja vagy itt, és az antiszociálisságod ellenére nagyon ragadnak rád.
- Igen. Igazad van.
Örültem volna ha az én apám legalább annyira foglalkozik velem mint én ezzel a kislánnyal. Mindent anyámnak köszönhetek amit ebbe a retkes életbe elértem.. Apám ALL THE TIME csak dolgozott, de a pénz az sosem jött haza. Az otthoni időm 80%-át anyával töltöttem. 18%-ot egyedül. 2%-ot apámmal. Ha haza jött mindíg csak csesztetett minket. De főleg anyát. Többször volt rá példa hogy ráütött. 13 éves koromba külön mentek. Pontosabban anya fogott engem es elköltöztünk. Apa megkeresett minket es több éjszakán át verte az ajtót es ordibált. Engem akart... Anya szívbeteg lett és 15 éves koromban kómába esett. Utána a gyámügy apának ítélt. Nem tudtak a durva dolgairol. Honnan is tudtak volna? En nem mondtam el senkinek semmit. Apa hülye lesz elmondani. Anya meg nem tudtam elmondani. Utána még 10 hónapot apával éltem. Utána engem kezdett el verni. Feldagadt arccal jártam iskolába. Senkinek sem mondtam el mi a baj. Mindig lepleztem. Sose sírtam. Apa nem szerette a siros lanyokat es igazi"vagany csajt" akart belőlem nevelni. Kémkedett utánam. Olvasgatta az üzeneteimet hogy nem mondom-e el senkinek a bajomat. Személyesen egyszer egy embernek elmondtam. Matek órán. Chrisnek, a padtársamnak...
Kihívta apámra a rendőrséget...