Most fejeztem be az epilógust. Nem mondom, nehéz volt. Szerettem ezt a történetet írni, még ha kicsit zavaros és érthetetlen is. Ezeknek a soroknak a nagy részét az érzéseim ihlették. Ezért kicsit olyan, mintha valami számomra fontosat osztottam volna meg veletek. Sőt, azt hiszem, így is van. És most megyek a sarokba sírni, mert többet nem írhatom ennek a történetnek a felettébb depisnek tűnő sorait.
Remélem, tetszett nektek! :) Olvassatok bele a többi történetembe, ha érdekel! ;)
Csumi emberek. ♥