Kinga egy átlagos lány. Átlagos múltal, ugyan annyira átlagos jelennel, és egy eseménnyel teli jövővel. Két héttel kezdődött az egész. Két héttel. A lavina pedig megállíthatatlan azóta. Ha szereted, mond el neki. Ha hiányzik, hívd fel. Ha csak látn...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Ábel:
Huh. Kinga nagyon meglepett ezzel a kijelentésével. Szóval csak annyit kell tennem, hogy eljátszom a barátját. Ha jól csinálom, akkor akár idő közben belém is szeret és akkor lenyomom az öcsköst. Kinga derekát karoltam át, amikor megláttam, hogy ki is közeledik felénk. Egy kis cicafiú sétált közvetlenül felénk, majd előttünk megállt.
-Sziasztok. - mondta de közben csakis Kingát nézte, mire én még közelebb húztam magamhoz. Már majdnem a cipőmet taposta.
-Csá. - mondta, mire rám nézett.
-Szia. - mondta Kinga. Végre levette róla a szemét. Mégse nézze már a "csajomat".
-Hallom, meg most már látom is, hogy jártok. - mondta. Asszem Máténak hívják.
-Nagy Ábel vagyok. Mi még nem ismerjük egymást, és igen mi Kingával járunk és szeretjük egymást. Ugye manóm? - kérdeztem, és, hogy még hitelesebb legyen, adtam Kingának egy becenevet is. Szeretem becézni a barátnőimet.
-Igen. Szeretlek szépfiú. - mormota Kinga, miközben kezét a mellkasomra helyezte. Pólón keresztül is éreztem, hogy milyen puha a keze.
-Jújjj. De nyálasak vagytok. Kinga mióta vagy te ilyen romantikus? Amikor velem voltál, sosem voltál ilyen. - mondta Máté, és mintha egy kicsit elszomorodott volna. - Mészáros Máté. - mondta és nyűjotta a kezét, amit én meg is rángattam. Amikor elengedtem, akkor láttam, hogy fáj a keze. Próbálta leplezni, de én láttam.
-Mindig is romci voltam, csak neked akkora volt a pofád, hogy nem láttál magad elé sem. - mondta Kinga. Nagyon dühös.
-Nyugi édes. Nem érdemli meg, hogy miatta idegeskedj. - mondtam és nyomtam egy puszit Kinga arcára. Az elején meglepődött, majd elkezdett vigyorogni, mint a vadalma.
-Te csak ne nyugtasd a barátnőmet. - fröcsögte az arcomba Máté.
-Esernyőt is köpjél hozzá légyszíves. És Már nem a te barátnőd, hanem az enyém. Fogd fel és kész. - mondtam, még mindig teljesen nyugodtan. Kinga hirtelen megfogta a kezem, mire lenéztem rá, ő meg rám emelte a gyönyörű szemeit. Rám mosolygott. Vissza mosolyogtam rá.
-És mikor, hol, hogyan jöttetek össze? - kérdezte Máté.
-Mi közöd van hozzá? - kérdezett vissza Kinga.
-Nah mi van? Elvitte a cica a nyelvét az állítólagos barátodnak? kérdezte Máté, enyhe gúnnyal a hangjában.
-Megnyugtatlak, hogy meg van még a nyelvem és nem azért vagyok csöndben, mert nem tudok beszélni, vagy csak a nevemet tudom kinyögni, hanem egyszerűen nem nekem kell ezt megbeszélnem, hanem nektek. Én csak azért vagyok itt, hogy a barátnőm ne legyen egyedül veled. - mondtam, és szúrós szemmel néztem Mátéra.Már most utálom ezt a gyereket. Hogy tudott vele Kinga egyáltalán járni?
