Az Álmok Valóra Válnak [ Befejezett ]

Ben,necsináld ezt

Reggel vidáman kelltem föl a telefonom csengő hangjára. Ismeretlen.
-Haló!-szóltam a készülékbe.
-Szia, Cameron vagyok és szeretleeek nagyoon!-mondja az idegen.
-Mivan?-nevetem el magam kínosan.
-Bocsi ez csak a hülye barátaim ötlete volt,felelsz vagy merszeztünk.-hadarja.-Amúgy Cameron vagyok.
-Fanni!-jelentem ki a nevem egyszerűen.
-Nos szia Fanni nekem mennem kell.-köszön el.
-Szia!-ez fura volt. Na mindegy.

Felveszek egy fekete bandás pólot rá egy piroa-fekete kockás inget,és egy cicanacit aminek az ajját felhajtom. Elvégzem a reggeli teendőimet,felkapom a táskám és szaladok le a lépcsőn Anyuékhoz.
-Jóreggelt kincsem.-köszönnek a szüleim.
-Reggelt. Izgulook.-nyavajogtam,ugyanis ma lessz az első napom a főiskolába, igen már oda megyek,telnek az évek. Gyorsan megettem egy szendót majd indultam a suliba. Gyalog mentem mert 10 perc alatt beérek. A lélcsőnél megláttam Bent és a srácokat ( Bennel már egy jó ideje együtt vagyunk).
-Sziasztok!-köszöntem majd megpusziltam Bent.
-Csá'.
-Hali.
-Szasz.
-Szia.-köszöntek.
-Mehetünk föl Fanni?-kérdezte Ben.
-Aham.

Beléptünk az osztályba és egy ismerős hang csapta meg a fülem,kerestem az arcot is az illetőhöz és hamar megis lett.
-Cameron! Kapd el!-kiáltotta egy fiú. Cameron elkapta az almát,megköszönte és beleharapott.
Ez az a Cameron lenne akivel ma reggel beszéltem telefonon???
Hirtelen görcsberándult a gyomrom, és úgy éreztem végem. Nem mertem tá nézni..
-Fanni minden rendben?-legyezte a kezét elöttem Ben. Csak bólintottam egyett. De Cameron a nevem hallatán felénk fordúlt. Direkt csak bólintottam Bennek,mert lehet hogy Cam a hangomat felismerné.
De mért félel ettől?

Leültünk Bennel hátra majd elkezdtünk beszélgetni. Vagyis ő beszélt hozzám, az én agyam Cameronnal vilt elfoglalva..
Olyan szém szemei vannak. És az a mosóly...áhh.
-Jó napot! Én Mr. Clarson vagyok az osztályfőnökötök.-mutazkozott be.-Szeretném ha mind felálnátok és mondom az ülésrendet. Nos, Ben-Clarissa...
-na neemáááár!- És végűl Fanni-Cameron, kérlek üljetek hátra az ablak mellé.-földbe gyökerezett a lábam de végűl valahogy hátra jutottam, én ültem az ablak mellet.
-Szia!-köszönt Cameron.
-Helo!-köszöntem halkan.
-F-fanni? Véletlenűl nem veled beszéltem reggel a...
-De igen.-vágtam a szavába.
Cameron egy óriásit mosólygott,én meg teljesen elpirúltam.
-Szép a színed.-kuncogott, szeméét!
Hirtelen Ben hátra pillantott..mérgesen. Ben! Nekem ott van Ben!

A naphátralevő részében nem szólt Camhez.
Ma egésznap offő volt amit nem is bántam. Sétáltam le hogy megkeressem Bent. Megis találtam az udvaron..azzal a Clarissával falták egymást megfórdúltam és haza futottam.
Ben megcsalt engem.
Most szomorúnak kellene lennem? Mert nem vagyok az. Az agyam megint Dallason kattog. Ez igy nem jó.
Zár kattanását hallom,felkapom a fejem. Ben bejött a szobámba és bezárta az ajtót.
-Szia Cicaa!-köszönt.
-Ne hívj így!
-Láttál Clarsszal?-kérdezi.Egy aprót bólintok...és Ben ököllel bele üt a hasamba. Elkezdek sírni, mert nagyon fájt.
-Ezt azért kaptad mert Cameron..
-Nem volt s-shemmi.-vágok a szavába. Mégegyszer megüt. Kezdek félni Ben sosem volt ilyen.
Kényelmesen elhelyezkedik mellettem az ágyban majd leveszi rólam a pólót és elkezdi símogatni a hasam.
-Miért csínálod ezt?-kérdem szipogva.
-Mert az enyém vagy csakis az enyém.-mormogja.
-Nem Ben!-mondom kicsit erélyesebben.
-Hogy mi?-megint megütne de megfogom az öklét.
-Nem parancsólhatod meg ezt nekem.-keltem ki magamból.
-Ó dehogyisnem-mondta majd,elment.

Ezt nem hagyom. Azzal leszek akivel akarok és akkor amikor akarok. Holnap reggel beszélni fogok Bennel és véget vetek ennek!