Az Álmok Valóra Válnak [ Befejezett ]

A nagy nap

Éjjel 11 óra van,csak össze-vissza fogolódom. Féltem a Bennel való találkozástól. De meg kell mutatnom neki hogy nem csinálhat velem azt amit akar!
Valahogy éjfél után sikerűlt elaludnom.

Álom: Békésen sétálok a parkban amikor egy kar megfogja az enyémet és beránt egy bokorba..Ben az. Már 3-szor megütött és jönne a 4. de én megfogom az öklét majd visszaütök. Ez igy ment míg én teljesen véres nem lettem. Ben egy nagyot röhög ( gonoszan ). Majd ott hagy.

-Áá..-ébredek föl.-Úristen. Ez csak álom volt. Ez csak álom volt. Nincs semmi baj.-próbálom nyugtatni magam,kevés sikerrel. Hajnali 5 van. De már nem tudnák vissza aludni. Úgyis 6-kor kellnék szóval mindegy.

Gyors felöltözök, majd megmosom a fogamat. Miután ezzel kész vagyok,letrappolok a lépcsőn.
-Jó reggel Apu! Anyu már elment?-kérdem kómásan.
-Jó reggelt Kincsem! Igen egy félórája. Kávét?-kérdi.
-Jöhet.-válaszolok rögtön.

Megittam a kávémat és rohantam föl a szobámba. Felkaptam a táskámat,de megakadt az íróasztalon a szemem,rajta volt a paprikasprém. Apu mindig hoz, mert rendőr és félt. A sprét bele raktam a zsebembe a biztonság kedvéért.

Most is gyalog mentem. A lépcsőnél ott volt Ben a csapatával. Hjaj. Hajrá Fanni!
-Ben.-léptem oda hozzájuk.-Beszélhetnénk 4 szemközt?
-Jah-válaszolt. Arrébb mentünk a padokhoz.-Na mivan?
-Szakítani akarok!-böktem ki egyszerűen a lényeget.
-Mi?Nem!-emelte fel a hangját.
-De igen. Elegem van hogy versz,hogy folyton kiabálsz. Ennyi. Vége. Szakitok.-mondtam majd ott hagytam. Attól félek hogy Ben ezt nem fogja annyiba hagyróla
* 1 hét múlva *

1 hét sok idő, ez idő alatt Ben egyszer sem bántott a kis vitánk óta. De Camerom egyre közelebb férkőzik a szívemhez de ezt nem mutatom ki. Meg nem bízok benne azok után hogy mi történt Ben és köztem. Tudom nem mimdem fiú olyan mint Ben. De akkoris na.
Anyuéknak is mindent elmondtam. Anya még pszihológushoz is elakart vinni, de szerrncsére Apu lebeszélte róla.

-Szia Riaaa!-köszönt Cam. A parkban sétáltam de Ő mindenhol ott van. *.* ( azért Ria mert a teljes nevem Kovács Fanni Viktória )
-Hali Dallas!-köszöntem.
-Fanni...lehet egy kérdésem..kicsit személyes, de ha nem akarsz nem kell válaszólnod!-dadogott össze-vissza. Cuki. Nem nem az, ne gondólj ilyenekre Fanni.
-Ühüm. Kérdezz.-bíztattam.
-Ben és te..együtt vagytok?-kérdezte végig rám nézve.
-Nem. Már nem!-mondtam.-Miért?
-Csak úgy mert hallottam ahogy Ben téged szid a barátai elött.
-Ó! Oké.
-Ömm..lenne kedved eljönni velem egy zenekari próbára?-kérdezte mosolyogva.
-Am..lenne! Van egy bandád?-kérdem. Mik nem derűlnek ki itt.
-Igen. Na gyere!

Elmentünk mint kiderűlt Nash házába ott van a padláson színpad megminden.
Cam bemutatott a fiúknak és elkezdtek próbálni. Minden eggyes szám után megkérdezték hogy: 0-10-es skálám mennyi?

Persze mindig 6 fölött voltak.
-Szigorú zsűri vagy!-mondja egyszerre Cam, Shawn, és Tayler.
-Ez van!-nyújtom ki a nyelvem.-De jók vagytok! Eljátszátok megint aaaa 4. számot.-fogom könyörgőre.
-Csak a te kedvedért.-kacsint Nash.Mire megfórgatom a szemem.

18-30kor haza kisért Cameron.
-Jó éjt Hercegnő!-mondta.
-Hercegnő?!?!- kérdem.
-Jah. Én Herceg vagyok Te meg Hercegnő!-vigyorog. Érzem kicsit kezdek pirúlni.
-Jaj Dallas. Jó éjt!-indulok be.
-Dallas??!!?!?- kiáltja utánam.
-Jah Én Fanni akkor te meg Dallas!- utánzom csak más nevekkel.
-Huncut vagy!-mondja.
-Tudom! Jó éjt Dallas!-mondom.
-Jó éjt Életem.
-Hülye vagy!-kiáltom majd bemegyek a lakásba.
Gyorsan lefüdök majd megyek aludni,tudom korán van de már fáratt vagyok.
Behunytam a szemem majd elmerűltem az álom felhőkben