Ez vagyok én

12.Rész

Majd ajka, az enyémen talált menedéket. Lágyan pihent a szája az enyémen. Nyelve engedélyt kérve megsimogatta az alsó ajkamat.

Elsőnek gyengén, szerelmesen csókolt, a végén pedig hevesen. Majd elváltunk, de nem távolodtunk el. Áron arca kipirosodott, majd magához vont, fejemet a vállára helyeztem, ő pedig megpuszilta a fejem búbját.
Nem voltunk részegek, nem ittunk sokat, nem azért csókolt meg mert részeg volt.
Azért szivem mélyén jobban örültem volna Marcinak, mint Áronnak. Szívesebben csókoltam volna Marcit.

-Viki veled minden olyan egyszerű, ezért vagy te a legjobb barátom.

Áron tökeletes képessége a legszebb pillanatot tönkre tenni.
Egyszerűen megkukultam, kiszáltam az öleléseből, felálltam, és lesöpörtem, magam. Reménykedtem hogy a csókot is letudom majd. Ajkam sajgott a vágytól hogy újra érintkezzen Áronéval.
-A legjobb barátok nem csókolóznak.
-Tudom. Többet érzek mint barátság, de nem tudom mennyivel. Nem tudom megéri-e, nem akarom hogy egyszer minden tönkre menjen. - állt fel velem szemben, és egyre közeledett felém. Majd ajkát ismét az enyémre tapasztotta. Nem álltam ellen, hisz jól esett a csókja. De egy kisebb idő után eltávolodtam.
-Én mindig is így éreztem veled kapcsolatban. Reménykedtem, hogy ezt mkndod egyszer. De már késő.- majd elfordultam, felkaptam a táskámat és elmentem onnan.

Többet érez mint barátság, a csókja kellemes volt, de jobban örültem volna ha más csókol meg elsőnek.
Lazán Marci mellé álltam, és mélyen a szemében néztem, ő csak lazán ellökte magát a faltól, és mellém lépett.
-Viszem a táskádat.- majd levette a vállamról a terhet.
-Mi lenne ha előbb haza mennénk, és ennénk valamit? - kérdeztem Marcitól
-Benne vagyok, a buli este az igazi.

Elindultunk haza fele, szorosan egymás mellett lépkedtünk, és beszélgettünk egész úton. A meccsről, meg az időről. De egy pillanatig sem jutott eszembe Áron, és nem is bántam.

Hazaérve, bedobtam a táskámat a szobába. Az érmet felraktam a polcra a kupát pedig a vitrinbe helyeztem el. Neki álltam kaját csináni, hisz nem volt otthon senki, és éheztünk. Hádész lazán feküdt a kanapén, én pedig a gáztűzhelynél álltam, Marci pedig a kertben volt. Gyorsan megcsináltam a tojásrántottát, hisz siettünk,majd megterítettem. Marci az udvaron ült a hintágyba, mire én felültem szorosan mellé.
-Kész a kaja. Min gondolkodsz?
-Hogy lenne tökéletes - nézett mélyen a szemembe. Arcomon vigyor jelent meg, hisz elvesztem szeme tengerében. Pillangóim ezrei szálltak fel, és egyszerre csapkodtak a szárnyaikkal, gyomrom liftezett.

-Nincs olyan, hogy tökéletes- jelentettem ki bölcsen.
Majd lassan megtörte a köztünk lévő távolságott, és ajkamra helyezte sajátját. Az ájulás közelébben voltam.
Lazán visszacsókoltam, majd egyik kezemmel a hajába túrtam, mire ő megfogta a derekamat, ajkunk feltérképezte a másikét. És daccosan váltunk el.
-Bár ez az volt- húzta kisfiús mosolyra a száját, és rámkacsintott. Egyszerűen csak adtam egy puszit a szájára mire hevesebb csókolózásba kezdtünk. Lazán felkapott és az ölébe helyezett.
Majd eltávolodtam, és mélyen az ajkamba haraptam. Éreztem, hogy elöntötte a fejemet a pír persze Marci nem hagyta ki a beszólást
-Ez a szín igen jól áll neked. Többet kellenne csókolóznunk.
-Na menjünk, kihül az ebéd.- majd lazán felpattantam de Marci megfogta a kezemet, visszahúzott, és újra megcsókolt.
-Most mehetünk- és ujjai közé fogta az enyéimet.

Ebéd közben végig Hádész hisztijén nevettünk, mert nem kapott a mi ebédünkből, és ez nem tetszett neki.
Miután végeztünk a táplálkozással, elmosogattam, de éreztem ahogy Marci engem figyel.

-Ne nézz már, olyan zavarbaejtő- néztem Marci felé, és a megérzésem helyesnek bizonyult, mert a srác csak ült az asztalnál és engem nézett engem.
-Viki. Ilyet még nem éreztem, soha sem amit most érzek. A hasamban nincs minden rendben, vagy megmérgeztél, vagy beléd estem. És a második a valószínűbb.
Elzártam a vizet, és közepebb léptem hozá.
-Tudod Marci, egyre jobban érzem magam veled, és fontos vagy nekem. Manapság inkább veled lennék mint a pályán. De nem tudom készen állok-e rá, egy kapcsolatra.
-Én várok rád, de azért megcsókolhatlak? - kérdezte "lovagiasan" mire én csak mosolyra húztam a számat. És utána Marci mosolygott az én számra.