Wrong Crowd

1.

Hello, Vereczkei Napsugár vagyok 18 éves apukám két éve meghalt, anyukámmal élek Békéscsabán. Az Előre sportegyesületnél tornázok de, inkább a foci felé vonzódok. Ma a Fradi és az Előre fognak meccsezni és a barátnőmmel természetesen elmegyünk szurkolni a fiúknak. De nem a csabaiaknak fogunk nem dehogy is, Fradi.💚

Pár perc múlva kezdődik a meccs és Adélal teljesen be vagyunk zsongva hiszen az ő kedvence Gera az enyém Nagy Ádám szóval ja.

Már az első fél idő végénél járunk amikor Gera belőtte a labdát.
A tömeg tombolt. Adél tombolt, a csapat tombolt.
Fél időben lementünk a fiúkhoz és próbáltunk képet csinálni velük.
-Ádám, Ádám!-üvöltöttem de nem hallotta meg. Így Adél be segített.
-ÁDÁM, ÁDÁM!!!-üvöltöttünk és észre vett minket. A szívem akkorát dobbant amekkorát még soha. Éreztem hogy, pirulok de oda mentem.
-Szi..Szia!-dadogtam.
-Szia!-köszönt vissza.
-Ömm...én..ömm...-dadogtam.
-Szeretne csinálni veled egy fényképet.-fordította le Adél.
-Persze nyugodtan.-mondta nevetve Ádám.
-Köszi.-mondtam. Megcsináltuk a képet és elkezdtünk beszélgetni volt még tíz percünk szóval.
-Napsi ott,ott van...-dadogott most Adél.
-Ki van ott?-kérdezte Ádi.
-Gera. A kedvence.-mondtam.
-Ohh..ez esetben. Zoli!!!-üvöltött Ádám.
-Atyavilág!-suttogta Adél.
-Tessék?-kocogott oda Gera.
-Adél szeretne egy aláírást és egy képet veled.
-Rendben.-mosolygott Adélra aki még mindig teljesen le volt fagyva.
-Adél.-szóltam higgadtan de semmi.
-ADÉL!!!-üvöltöttem és erre már oda figyelt.
-He?-szólt nőiesen hozzám mire Gera felnevetett.
-Bírom a barátnődet.-szólt hozzám.
-Én is őt.-mondtam.
-Napsi.-szólt Adél. Odafordultam hozzá.
-Mi van mi?!-kérdezte férfias hangon.
-Mit mi van mi?!-szóltam vissza.
Ádámék meg már sírva nevettek.
-Meccs után elmehetnénk valahova.-mondta Ádi amikor visszatért a nevetésből.
-Oksi.-mondtam Adél az Gerával volt elfoglalva.
-Gyulára a Hamburger Bárba? Itt Csabán nincsen úgy semmisem.
-Rendben akkor meccs után.-mondta és megpuszilta az arcomat.