Az eső záporban hullott az égből. Dörgött villámlott, én még is az utcán sétálgattam, tök nyugodtan. Néha néha elfutott valaki mellettem, majd hátra fordult, értetlen tekintetét az enyéimbe fúrta az illető. Nem érdekelt hogy fázok, nem érdekelt semmi, egyszerűen élveztem hogy az esőben sétálhatok.
Az eső kopogott az aszfalton, a cipőm átázott, és csak arra várt hogy végre levegyem és kiszárítsam belőle az összes vizet. Megálltam egy kávézó előtt majd pár másodperc gondolkodás után beléptem az ajtón.
Nem voltak sokan abban a kis helységben, de minél kisebb volt annál hangulatosabb. Becsuktam magam mögött az ajtót, majd helyet foglaltam egy kétszemélyes asztalnál. Miközben levettem a kabátomat körülnéztem és megpillantottam egy fiatal lányt ahogy a kezében egy jegyzetfüzettel lépked magabiztosan felém. Közben a kabátot ráraktam a székre, a lány addigra odaért elém majd egy mosoly kíséretében felvette a rendelésem.
Mikor elment én hátradőltem, és elhelyezkedtem. Pár perc elteltével, ugyanaz a lány, hozta ki a rendelésem, majd vissza is ment a helyére.
A forró kávét kavargattam, miközben néha néha azért megfújtam. Mikor már jónak láttam, belekóstoltam. Az ajtón megint csak bejöttek, nem néztem hogy ki lehetett az, viszont már csak arra eszméltem fel, hogy az illető felém tart. Jól gondoltam mert mikor mellém ért megállt majd a vállamra tette a kezét.
- Helló idegen, szabad ez a hely? Miközben a lány felé fordultam, egy pillanatra elvesztem azokban a gyönyörű szemekben. Az idő mintha megállt volna, a kezem nem mozdult a levegőben megakadt a csészével együtt. Csak bólintani tudtam, hiszen egyértelmes mondatot nem tudtam kiejteni. Mintha ő állt volna előttem, a gyönyörű szemi, a szája az arca, olyan tökéletes volt. helyet foglalt velem szemben, összeráncolta a szemöldökét, mint aki nem érti mi folyik körülötte. - Tudsz beszélni? Hajol közelebb, miközben jó alaposan feltérképezi az arcom minden egyes szegletét.
- I-gen. Dadogok.
- Akkor jó.Bólint majd ő is körül néz ahogy én is tettem mikor bejöttem a kávézóba. - Mióta üldögélsz itt? Fordul megint felém majd elmosolyodik. Nem válaszolok a kérdésére, mert annyira hajt a kíváncsiság muszáj megkérdeznem tőle amin már azóta agyalok amióta hozzám szólt.
- Hogy hívnak?
- Nem válaszoltál a kérdésemre. Rázza meg a fejét, majd megint csak rám néz. - A nevem Julie. Nyújtja felém a kezét, mire én még jobban meglepődöm. - Jól vagy? - Teljesen elsápadtál. Nyúl az arcomhoz majd a kezét az arcomra teszi, mire én kicsit oldalra billentem a fejem.
- Annyira hasonlítasz rá.
- Kire hasonlítok?
-Ismertem egy lányt, aki pont úgy nézett ki mint te, a neve is pont ugyan az volt mint neked. Könnyek szöknek a szemébe, majd elmosolyodik.
- Tudom kire gondolsz.
- Igazán? Lepődöm meg. Bólogat majd csak ennyit felel.
- Én vagyok a te démonod. A szemeiben megcsillan, a fény, majd lehunyja szemeit, mikor megint kinyitja, feketében pompáznak gyönyörű szemei. - Hisz te magad mondtad, hogy találkozunk még!
No hát igen meghoztam az utolsó rész is :)
Aki valamit nem ért a történetből az nyugodtan írjon, nem harapok. ÉS ha valakinek esetleg lenne hozzáfűznivalója a történettel kapcsolatban hogy mit gondol nyugodtan írjatok :)
Mindenkinek szeretném megköszönni aki elolvasta ezt a történetet. Én nagyon szerettem írni ezt a könyvet, és most furcsa lesz hogy nem írok ehhez a könyvhöz több részt.
Bevallom őszintén nem hittem volna hogy ennyi ember fogja olvasni hisz először mikor ide elkezdtem írni ezt a könyvet csak úgy szimplán magamnak írtam, azt gondolta úgysem lesz senki aki ezt a szar könyvet elolvassa. Mindenkinek más a véleménye nekem ez a véleményem. Viszont a vége felé kezdtem megkedvelni ezt a könyvet, szerettem írni :)
Köszönöm még egyszer mindenkinek aki velem tartott :)
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
