Dolly

A fagyi visszanyal

Az első gyilkosság után megállíthatatlan lettem, egyre több lányt ejtettem fogságba. Valahogy mégis mindig Hanna maradt meg nekem. Vele képtelen lettem volna végezni. Gyűlöl engem, de a magányt még jobban utálja. Sürgősen kell cselekednem ezért. Cathrine óta sokat változott a technikám, nem kell magamhoz csalogatnom a lányokat. Fél 2 van. Pár perc múlva a házam előtt fog elsétáni a szőke lány, ezért magamhoz veszek egy injekciós tűt és ingem ujjába teszem, majd kisétálok a kapuhoz. Ahogy sejtettem a lány meg is jelenik a sarkon és felém veszi az irányt. Fülhallgató van a fülében és nagyon magyaráz valamit. A fenébe is! Telefonál... Így feltűnő lenne elkapni őt. Lelkesedésem lankad, csalódottan vonulok vissza a nappaliba. A csalódottság idővel átvág agresszióba. Minden, ami az utamban van eltörik, a földön végzi. Éppen egy pohár csillámló szilánkjai között csordogáló narancslevet követem tekintetemmel, amikor a tarkómon erős nyomást érzek és elsötétedik minden.

Nem tudom meddig lehettem eszméletemen kívül. Amikor kinyitom a szemem erős fény fogad, körülöttem minden fehér. Ujjaimmal megtapogatom a felületet, melyen fekszem, miközben mély levegőt veszek. Nagyon ismerős ez a hely. Ekkor beugrik. A steril szobában vagyok. De hogy kerültem ide?

Nem vagyok lekötözve és nem hallom más ember lépteit, légzését a közelben. Felülök és leszállok az asztalról, majd a nappali felé veszem az irányt. A fejem még kótyagos és szédülök. Az ütés valószínűleg kisebb agyrázkódást okozott. Ahogy a nappalihoz érek valami nem stimmel. Hol a felfordulás, amit hagytam magam után? Lehajolok azon a helyen, ahol a pohár darabkáit néztem mielőtt leütött valaki. Érdekes érzésem támad. Valaki figyel. Lassan oldalra fordítom a fejem és ekkor meglátom őt egy lámpát és egy kést szorongat a kezében és engem figyel.

B