Dolly

Büntetés

Ott ült, üvegesen csillogó szemét le nem vette rólam. Hogy lehetett erre képes? Hanna bátrabb, mint gondoltam volna. Már csak az a kérdés, honnan tud a steril szobáról. De most nem ez a fontos, hiszen láthatólag sokkot kapott. Kiveszem kezéből először a kést, melynek funkciójára még nem jöttem rá, majd a lámpát. Valószínűleg ezzel mért ütést a tarkómra. Karjaimba veszem és a szobájába viszem. A zárnak semmi baja. Nyugtalan leszek és kérdések hada kavarog a fejemben. De először meg kell nyugtatnom Hannát. A múltkori eset óta nem szívesen adok neki nyugtatót, hiszen akkor a túladagolás miatt majdnem elveszítettem őt. Hanna az ágyán fekszik nyakig betakarva, szemei továbbra is engem fürkésznek. Amint leülök az ágya sarkára a sokkos állapot elmúlik, a lány visít, kapálózik és folynak a könnyei. Ez az állapot annyira megrémít, hogy gondolkodás nélkül előbújtatom a tűt az ingujjamból és a lány karjába szúrom. Hanna mozdulatlanul fekszik, mellkasa ütemesen mozdul fel és alá. Nyertem fél órát, amíg eldöntöm mit is kezdjek vele. Csuklóm felé fordul a tekintetem, a karóra számlapjáról leolvasom az időt. Nyolc múlt pár perccel, tehát körülbelül 5 órán át voltam eszméletlen.

Nem sokkal később már Hannával a karomban a steril szoba felé veszem az irányt. Nem akarom megölni, meg sem fordult a fejemben, de valami büntetés azért jár neki. Maradt úgy 20 percem, hogy szerezzek egy új lányt. Újabb injekciós tű kerül az ingujjamba és már kint is állok a kapu előtt. Nem tétovázom sokáig, az első arra tévedt fiatal lányt hátulról átölelem és mielőtt bármit reagálhatna a nyugtató már a szervezetében van. Szörnyű érzés fut át rajtam.

Megölöm ezt a lányt. Nem is ismerem, még a nevét sem tudom.

A kezdeti rossz érzés után ismét felszínre tör a vágy. A neve örökre rejtély lesz, viszont kerek arcát és finom vonásait egy életre megjegyeztem. A barna hajú lányt felkapom a hátamra és a műtőasztalra teszem, majd kap még egy adag nyugtatót. Várok. Hanna büntetése az lesz, hogy megtudja mi is történik ebben a szobában és részt is kell benne vennie.

Hanna lassan kinyitja szemét, álmosan rám néz, majd arca félelmet mutat. Felállítom és magam mellé irányítom az asztalhoz. Szépen lépésről lépésre, akár egy kis gyereknek, elmagyarázom, mit is fogunk tenni. Szemében valami különös csillogás tűnik fel egy pillanatra, majd komolyan bólint. Kezdhetjük.