Érthetetlen érzelmek II.-III. évad - Ments meg!

Te magad irányítod az érzéseidet!

Meghoztam a következő részt :D 

Ez a rész egy kicsikét/ nagyon béna lett nézzétek el nekem :D 

Julie szemszöge 

 - Menjünk innen.  

- Hova? Kérdő tekintetét az én szemeimbe fúrja. 

- Hol laksz most? 

- Nem messze innen, a kávézótól. Csak bólintok majd felállok, mire ő ugyan így tesz. - Kifizetem. Mutat a kávéra majd a pulthoz siet. 

Én is megindulok utána, majd mikor látom hogy fizetett, kilépek az ajtón miközben a kapucnit a fejemre húzom. - Itt vagyok. Fogja meg a vállam miközben kilép az ajtón majd elindul.

Egymás mellett sétálunk, néha néha rá nézek de ő üveges tekintettel bámul. Egy hirtelen ötlettől vezérelve, rá kulcsolom a kezemet az övére, mire ő hirtelen felém kaja a fejét majd megáll.

- Mi az? Nézek rá, miközben ő az összekulcsolt kezünket figyeli. 

- Ezt... ne. Rántja el a kezét, majd meg sem várja hogy elmondjam a véleményem, elindul.

- Meddig fogod ezt még csinálni? Állok elé, mire megtorpan. 

- Nem vagyok képes elhinni hogy itt vagy, hiszen te halott vagy. Rázza meg a fejét. 

- Nem, nem vagyok halott. 

- De igen az vagy. 

- Megtennéd hogy egyszer az életben nem úgy gondolsz rám mint egy kibaszott halottra? 

- Ott voltam, láttam hogy nem lélegzel, Te... ott akkor már halott voltál. Suttogja a szavakat, majd elfordítja a tekintetét. 

- Szóval nem jelentek neked semmit. Megint csak rá kell harapnom a számra, hisz a könnyeim már szaladnának világgá. 

- Nem  azt mondtam, hogy nem jelentesz nekem semmit. De én tényleg azt hittem hogy elmentél. Emeli fel a hangját, de mivel hogy az utca kellős közepén állunk, és mellettünk nem egy ember halad el, ezért eléggé kínos a helyzet. 

- Megtennéd hogy csendben maradsz? Elkapom a karját, miközben megszorítom. Felszisszen, de mikor észbe kapok, elengedem. - Ne haragudj. Sütöm le a szemem, majd hátat fordítok neki.  Az ellenkező irányba kezdek el sétálni. 

- Héj, ne menj el. Kétségbeesett hangját hallom, majd egy kezet érzek meg a karomon, mely megszorít.  - Ne menj el, nélkülem. Lágyul meg a hangja, majd szembe fordít magával. - Annyira hiányoztál, én csak... - Nem tudom hogy kezeljem ezt a helyzetet. Simít végéig az arcomon.

- Tudom, de legalább próbálj meg hozzá szokni.