A Válogatott és Én -Nagy Ádám-

3. rész

Hajnalban felkeltem mert szomjas voltam, ezért kimentem a konyhába inni egy pohár tejet.
Meglepetésemre Anyut is a konyhában találtam,aki éppen bambulva ücsörgött.
Érkezésemre felkapta a fejét és rám figyelt.
-Hát te? -kérdezte tőlem.
-Ezt én is kérdezhetném. -mondtam- Amúgy szomjas vagyok,úgyhogy lejöttem inni. Egyébként mennyi az idő?
-Fél négy múlt. -mondta, majd leültem vele szemben.
-Emma drágám... Minden rendben? Amióta hazajöttem olyan fura vagy. Mi törtent? -kérdezte.
-Hát én csak...-mondtam de megakadtam.
-Te csak? -próbálta belőlem kihúzni a szót.
-A találkozón. -kezdtem.
-Igen?
-Szóval Ádám, tudod Nagy Ádám nyolcas mezben rámkacsintott. -mondtam és kíváncsi voltam Anya reakciójára.
-Biztos vagy benne hogy rád kacsintott? -kérdezte.
-Igen teljesen biztos. Mert amikor lejött a színpadról ezt adta nekem. -vettem ki a pizsamanadrág zsebemből az összehajtogatott papírt és odanyomtam Anyu orra alá.
Megvártam míg elolvasta és figyeltem az arcát. A végén összeráncolta a homlokát majd rám nézett.
-Ez a gyerek mégis milyen első pillantról zagyvál itt össze-vissza? -kérdezte.
-Igen Anya ez az. Hogy ezt még én sem tudom. Hiszen akkor találkoztunk először... Sőt!! -kiáltottam fel mire Anya azt hitte választ kap a kérdésére. -Lehet,hogy a Magyar-válogatott figyel engem. Ez olyan mint valami X-akták sorozat vagy az a Helyszinelős izé amit szoktál nézni. Felkellene fogadnunk egy magánnyomozót. -kezdtem el fantáziálni.
-Figyelj Emmácskám nekem ez így hajnalban túl sok,úgyhogy azt javasolom,hogy feküdjünk le aludni és majd reggel megbeszéljük. Jóéjt!
-Hát jó. - biggyesztettem le a számat. - Jóéjt!
Elköszöntem Anyutól és visszamentem a szobámba aludni.
Elalvás előtt elolvastam mégegyszer a levelet, de aztan felidegesedtem. Mit vár tőlem ez a világklasszis? Azt hogy a lányok kezdeményezzenek? Hát még mit nem! Amúgy is felesleges bármilyen kapcsolatba lépnem vele,hiszen pár nap múlva átigazol egy külföldi klubbhoz és ott fog élni.
Durcásan de sikerült az álom-manóknak elrabolniuk.
Reggel a telefonom csörgésére keltem. Ismeretlen számot írt ki.
-Igen tessék, Soltész Emma. -vettem fel a telefont.
-Haló! Egy ismerősétől kaptam meg a telefonszámát, aki azt mondta, hogy érdekli egy hetes Ibizai utazás...-darálta egy ismeretlen női hang.
-Elnézést, szerintem valami félreértés történt... Engem nem érdekel semmilyen Ibizai utazás. -mondtam- Viszonthallásra. -nyomtam ki a telefont meg se várva amíg elköszön.
Vajon melyik barom adta meg a telefonszámomat?
Lementem a konyhába és megnéztem az időt:
09:12
Szuper.
Szerencse,hogy ma csak délutánra megyek dolgozni a helyi konditerembe pénztárosnak.
Az asztalon megint volt egy cetli Anyu kézírásával:
"Drága Emmám!
Ma reggelre mentem dolgozni, de ma már délután itthon leszek!
Puszi: Anyu"
Főztem magamnak egy kávét, és amíg megiszom, leülök egy kicsit a tévé elé, úgysem szoktam sokat nézni.
Amint bekapcsoltam, tudtam,hogy ezzel az alkalommal sem fogom sokáig nézni, hiszen minden második csatornán a Magyar-válogatottról szóló hírek voltak.
Félreértés ne essék, a foci a mindenem, és a válogatottal sincs semmi bajom, őket is imádom, de nekem ez a tegnapi után túl sok volt.
Mérgesen kinyomtam a tévét majd úgy döntöttem,hogy kicsit kimegyek az udvarra rúgni a bőrt. Ilyenkor mindig lenyugszik az ember, nem?
Felvettem a mezemet, majd a cipőmet, megfogtam az Adidas labdámat, majd elkezdtem dekázgatni, cselezni és kapura rúgni.
Annyira jól esett ez az egész, hogy észre se vettem, hogy már tizenegy óra múlt, úgyhogy gyorsan elmentem lezuhanyozni.
Összedobtam magamnak egy kis diós tésztát,hiszen még reggelizni, se reggeliztem. Nálam ez általában kiszokott maradni.
Megebédeltem, aztán pedig felöltöztem. Mivel ma elég meleg volt, egy farmer rövidnadrágra és egy fehér pólóra esett a választásom. A hajamat miután kifésültem, egy laza kontyba kötöttem.
Megfogtam a táskámat, amibe beledobáltam a legszükségesebb dolgokat a munkához, felvettem a Convers fehér tornacipőmet, majd elindultam gyalog a munkahelyemre. Nincsen messze, a mellettünk lévő utcában van.
Sokan járnak ide de legfőbbképpen a törzsvendéges gyúróink.
-Sziasztok! -köszöntem a munkatársaimnak.
-Szia Emma! -köszöntött Sári. -Na milyen volt a találkozó?
-Jó volt. -zártam le ennyivel.
-Jó volt? -kérdezett vissza. -Semmi "Dzsudzsák nagyon szexi élőben" vagy "Böde sokkal nagyobb, mint a tévében? -kérdezte.
-Sári. Jó volt és kész. -zártam le mostmár tényleg.
-Jóvanna' nem kell leszedni a fejem. Na de én most megyek mert Anyámék már várnak otthon. Szióka! -mondta és ki is ment.
Beálltam a helyére a pultba, majd a bérleteket kezdtem el kitölteni.
Már egy ideje csináltam a munkámat, kiszolgáltam az embereket vízzel meg energiaitalokkal, bérleteket adtam el, aztán pedig megcsörrent az ajtó felett a csengő, ami azt jelzi,hogy valaki bejött.
A szemem kitágült, a szám pedig tátva maradt a döbbenettől...

Sziasztok!

Ennyi lett volna a harmadik rész remélem, hogy tetszett!
Köszönöm a sok vote-ot és a bíztató kommenteket!
Millió puszi:
#zs