Are you fucking kidding me, Ashton?

4. fejezet

Ashton kinyitotta, majd becsukta a száját.
- Nyögj már ki valamit! - szóltam rá tele szájjal. Fő a nőiesség.
Rám nézett utána le a számra. He? Gyorsan lenyeltem az ételt. Hátha meg akar csókolni, na. Letettem a villámat és hátra döltem.
- Nem beszélgetni jöttél? - kérdeztem felvont szemöldökkel.
- De. Aztán megláttalak és elfelejtettem, hogy mit akartam. Csak a szex lebegett előttem. - vigyorgott rám. Hirtelen elborult az agyam és átrohantam a nappaliba, hogy kitessékeljem. Nem fog velem itt játszadozni. Szélesre tártam az ajtót és kifelé mutattam.
- Bazd meg magad, Irwin! - kiabáltam rá és elkezdtem kifelé tolni az ajtón.
- Inkább téged. - vigyorgott rám még mindig és megfordult, megfogta a kezem, majd gyorsan becsapta az ajtót. Lelökött a kanapéra és fölém kerekedett. Elkezdett vadul csókolni, miközben a keze lefelé vándorolt. Akkor játszunk. Megfogtam a kezét és belenyomtam a bugyimba, mire felnyögött. Egyből belém vezette egy ujját.
- Többit is - lihegtem miközben a plafont néztem. Nem kellett neki többször mondanom. Éreztem ahogyan egyre erősebben kezd el pumpálni az ujjaival.

***

Miután Ashtonnal végeztünk ő még feküdt a kanapén és én rajta, de hirtelen leszálltam róla, majd elkezdtem öltözni. Hozzá vágtam a nadrágját, hogy vegye a célzást. Rám nézett hitetlenkedve és felállt.

- Mi van? Öltözz fel és menj haza, vagy ahová akarsz. - mondtam neki sürgetve.

- De én nem akarok még menni. - nagy szemekkel bámult rám és megállt az öltözködésben.

- Nem érdekel mit akarsz. Menj már. - tuszkoltam ki az ajtón... Tuszkoltam volna.. Ugyanis ő erősebb, mint én.

- Nem! - makacsolta meg magát - Nem megyek el, míg haza nem jönnek a szüleid. Biztos megakarják ismerni a jövendőbeli férjed - kacsintott rám, mire én felvontam az egyik szemöldökömet.

- Hogy mondod? - néztem rá csodálkozva - Először is, csak anyukám fog haza jönni.  Másodszor is.. Nem leszel a jövendőbeli férjem. Érted? Soha nem lesz köztünk más. Csak szex. - mondtam az arcába rezzenéstelenül. Hirtelen elvigyorodott.

- Azt te csak hiszed. - vigyorgott egyre szélesebben. - könyörögni fogsz majd nekem, hogy legyen több is köztünk, mint szex. - mondta ki nagy magabiztossággal.

- Elhitted - unottan megforgattam a szemem és mélyen azokba a zöldes-barnás íriszekbe néztem. - Most szépen menj el, vagy felhívom a rendőrséget. - kihívóan néztem rá.

- Úgyse mernéd - húzta huncut mosolyra a száját. Ó, azt te csak hiszed. Felkaptam a telefont az asztalról, majd tárcsáztam a 107-et. Felé mutattam a készüléket és vigyorogva megnyomtam a hívás gombot.

Arra számítottam, hogy kikapja a kezemből, de nem. Állt összefont karral előttem és nézett. Ha harc, hát legyen harc!

Kihangosítottam, hogy hallja nem viccelek. Hamar fel is vették.

- Jó napot kívánok, megyei rendőrség. Miben segíthetek? - kérdezte a tompán hangzó férfi a vonalból.

- Jó napot! Egy betörést szeretnék bejelenteni.

- Mikor az eset?

- Most, egy pár perce. - láttam Ashtonon, hogy gondolkozik szóval hatalmas vigyor lett az arcomon.

- Elloptak valamit?

- Még nem vettem észre, hogy eltűnt volna valami, de nagy a felfordulás.

- Hol tetszik tartózkodni?  - éppen válaszolni akartam, de a göndörke kinyomta a hívást.

- Na. - bigyesztettem le a számat - Pedig még csak most jött volna az izgalmas rész - mondtam szomorúan. Mérgesen nézett rám, csak nem tudtam miért. Ez nem volt ennyire "durva", hogy mérges legyen. Nekem kéne mérgesnek lennem, hogy nem takarodott el a házamból. Nehogy már ő legyen dühös. - Már megint mi a bajod? Miért vagy mérges? Ha?

- Megmerted volna mondani a címet? És ha idejönnek? Te nem vagy normális. Az elején még azt hittem. Istenem. De hülye voltam - rázta meg a fejét hitetlenkedve és beletúrt a hajába.

- Én nem vagyok normális? Én? - kezdtem ideges lenni. - Te nem mész ki más házából miközben nem látnak szívesen! Te nem értesz a szép szóból! Neked kell mindent elmondani tízszer minimum! Te agyhalott bazdmeg! Tudd ám, hogy kivel beszélsz! - fujtattam rá - Most azonnal takarodj ki azon a kibaszott ajtón és többet ne gyere! Nem fogunk beengedni érted? És magadtól sem jöhetsz be! - lökdöstem most indulatosabban az ajtó felé. Folyton folyvást mondott valamit, de nem figyeltem rá. Nem érte meg, hogy figyeljek rá. Kilöktem az ajtón és becsaptam azt. Megfordultam, majd neki dőltem és szép lassan lecsúsztam. A kezembe temettem az arcom és gondolkoztam. Gondolkoztam, hogy ez a srác, Ashton Irwin, miért borított ki ennyire.