Az Álmok Valóra Válnak [ Befejezett ]

London,Párizs vagy Berlin?

A férfi egyre csak közeledett, de a kést nem tette. A lámpát viszont féltem felkapcsolni.
Mikor már csak 2 m volt köztünk össze esett. Bátorságot vettem magamon és oda mentem hozzá,utam közben a villanyt is felkapcsoltam. Egy símaszkos férfi volt az.
Óvatosan lehúztam a maszkot, de amint megláttam a férfi arcát hátra ugrottam. Ez nem lehet ő. Cameron Dallas.
Mit keres itt?

Amilyen óvatosan csak tudtam felrángattam az ágyra. Lekezeltem a sebeit mert volt belőlle bőven..
Már a hasán lévő sebet tisztítottam a sebet amikor felszisszent. Gyors elvettem az anyagot onnan és ránéztem.
-Mi a jó istent csináltál te?-förmedtem rá egy pillanat alatt.
-Ééééén semmit Nővérke.
-Dallas?!
-Jójó, utánad indúltam, de az erdőben rá jöttem hogy nem csak én akarlak megtaláni.. Valami Adam. Na mindegy, és megakart támadni engem. És a halála elötti mondata ez volt "Ne ölj meg, Fannit kell megölni!"- meséli.
-Úristen! Te megöltél egy embert?!?
-Fanni! Neked csak ez jött le?! Megakartak ölni téged!-emelte fel a hangját.
-Ez van.-vállat vonok majd lefekszek hogy az álmok birodalmát élvezzem. De..
-Fanni,el kell mennünk innen!
-De én nem akarok!
-Fanniii! Meg akartak ölni téged! Nem vagy biztonságban!
-Ez miért érdekel ennyire téged? Hm?
-Mert szeretlek!-mondja. Majd odajön hozzám és megcsókol. Bármennyire is, elakarom tolni magamtól nem megy. Egy nem engedi,kettő talán élvezem is ezt az egészet. Mi? Neem!! Nem élvezhetem, nem szabad. Azt sem tudom hogy bízok-e benne..
Miután elvált tőlem megölelt és a fülembe sugta hogy bízzak benne. De nem tehetem.Hülye lennék ha bíznák benne.

*Idő átugrás*

Reggel a madarak csicsergésére keltem. Röktön a tegnap esti csók jutott eszembe. Mire görcsbe rándult a gyomrom. Normális ez? Én nem érezhetek semmit Dallas iránt.

Gyors felöltöztem ,felkaptam az íjjam,majd rohantam az erdőbe hogy kiszellőztessem az agyam.

Jó 3 óránát voltam az erdőben.És olyat is láttam ez idő alatt amit nem akartam. Pld.: Adam holt testét, ami nem egészen volt holt..
Nagyban rohantam vissza Camhez. Amikor szó szerint bele ütköztem.
-Cam..Cameron! Adam holt teste nem volt holt!-lihegem.
-Mivan??
-Tudom hülyén hangzik ,de Adam felállt, és bicegve ment a város felé!
-Úristen, Hercegnő most azonnal megyünk!-mondta.-Pakolj!
-Hova megyünk?
-Berlin,London vagy Párizs?-sorolja.
-Az összes!-suttogom.-Nem lehetünk sokáig egy helyen. Ha Adamet anya küldte akkor simán bárhol megtalál 3 hónapon belül!
-Shh nyugi!-próbál nyugtatni, mert a mondandóm közben.
-Anyát csak a börtön vagy a halál álítaná meg..-sírok mégjobban.
-Irány London!-mondja kicsit hangosabban a kelleténél.
-Oké!

Elkezdtünk pakólni.
-Cam mi lessz a te családoddal? A barátaiddal? Nem kérhetem ezt az egészet tőled! Akár meg is halhatsz!-szipogok.
-Érted értelmes meghalni! És önszántamból csinálom ezt.-ahogy ezt kimondta, én oda rohantam és megöleltem.

De valaki kopogott. Az ablakon kinéztem és egy fekete kocsi állt ott. Egy túl ismerős kocsi.
Az illető az ajtó túl oldalán már egyre jobban dörömböl..

Bocsi hogy ilyem ratyi lett! De legalább sok dolog történt benne.
Köszönöm hogy ennyien olvassátok a könyvem!😍

Ha tetszett nyomj egy csillagot vagy írj komit!

Puszi!💞
Rekuci22