A zaklatóm ~H.S.~

4. Daloskönyv

>Violetta szemszöge<

A dalnak a felével készen vagyok... De éjfél van! Feltápászkodtam a székemből és ruhástul, mindenestül végig feküdtem az ágyon és elaludtam.

~~~~

Reggel lapok zörgésére kelek fel. Arcom ijedten kapom asztalom felé és nézem meg, hogy nyitva hagytam-e az ablakot. De idő közben megakad a szemem egy alakon, aki a dalszöveges könyvem lapozgatja. Gyorsan kipattanok az ágyamból, majd kikapom a kezéből.

-Harry, mit képzelsz?! Ide nem jöhetsz csak úgy be! Főleg nincs ahhoz jogod, hogy megnézd a könyvemet!- morgok rá.

-Bocs, de nem hinném, hogy olyan nagy titok, hogy leírod, dalok szövegét!- emeli maga elé kezét védelmezés képpen. Mondata miatt felmegy bennem a pumpa, de vissza kell fognom magam.

-Még egy szabály, a lábadat nem teheted be a szobámba! Most pedig menj ki!- mutatok az ajtó felé.

-Mi lesz ha nem?- derekamnál fogva magához ránt, majd a falnak nyom.

-Mind a ketten mentek innen!- sziszegem fogaim közül és közben próbálom ellökni magamtól. Hirtelen eltűnik előlem, majd sietősen a szobámat is elhagyja. Jó kis ijesztegetés lesz ez a lakásos dolog az biztos!

Az ágyamhoz cammogok és leveszem a tegnapi ruhámat és alsóneműben a szekrényemből kiveszek pár göncöt.

-Violetta, én na...- jött volna be Ray a szobába, de gondolom meglátott.- Bocsi, nem tudtam!- gyorsan magamra kaptam valami hosszabb pólót.

-Gyere!- mondom, miután leültem az ágyamra.

-Tényleg bocsi!- megrázom a fejem.- Meg Harryért is, mondtam neki, hogy nem bírod, de úgy látszik hagyta elmenni ezt a tényt a füle mellett!

-Semmi baj! De remélem többször nem fordul elő!- kezét homlokához emeli és tiszteleg nekem.

-Nem fog, uram!- elnevetem magam.- Ja, amúgy ma is itthon leszel? Megint dumálhatnánk!- elhúzom a számat.

-Itthon, de dolgoznom kell! Tegnap is későn végeztem!- megértően bólint egyet.

-Akkor, én megyek is! Szia!- kilépett az ajtón, majd lekaptam magamról a pólót és a fürdő felé igyekeztem.

Gyorsan lefürödtem, raktam fel magamra egy kis sminket és frissen üdén kiléptem a szobámba. Ott vállamra kaptam a táskám és lebaktattam a lépcsőn, majd felettem a cipőm.

-Öhm, elvigyelek?- kérdi hátam mögül Harry.

-Nem, kösz!- mosolygok rá erőltetetten.

-De ma nincs semmim és gondoltam..- ujjam szájára rakom.

-Nincs semmi gondoltam, itt van a sarkon a suli! Majd jövök!- ezzel képléptem az ajtón, majd hálát adtam, hogy van öt nyugodt percem míg odaérek.

~~~~

Mély levegőt véve léptem be a házamba. Féltem mi fogad otthon! Belépvén ugyanolyan rend fogadott, mint amilyent hagytam. Felmentem a szobámba, leraktam a székemre a táskám, majd átöltöztem valami kényelmes ruhába. Fogtam a füzetem és egy ceruzát és lementem a konyhába.

>Harry szemszöge<

Hallottam, ahogy Violetta hazajön. Nem szerettem volna zavarni -igen, én mondtam ezt-, így nem szóltam neki, hogy készítettem ebédet! Mikor viszont már borzasztóan untam a szobám falait kénytelen voltam lemenni legalább a konyhába. Csak arra nem számítottam, hogy mi fogad ott. Vi pont egy poharat akart levenni a polcról, csak nem érte el. Nyújtózkodása közepette mini nadrágja felcsúszott így kilátást nyújtott nekem formás fenekére.