Segítség, beleszerettem egy sztárba! ~SZÜNETEL~

14.rész

Amikor felkeltem, egyből Luke járt a fejemben. Vajon emlékszik a tegnapi ígéretére? És talán a csókra?
Mivel úgy hallottam, hogy még alszik, így lefürödtem, hajat mostam és felvettem a kiválasztott ruháimat, ami egy rövid farmer volt, egy világos kék ujjatlan és néhány karkötő. A hajamat először felkötöttem, aztán inkább kiengedtem, mert úgy jobban állt.
A sminket hanyagolom, így azt nem raktam fel, aztán benyitottam Lukehoz egy fájdalomcsillapítóval. Feküdt, szemei csukva voltak. Talán aludt, így gyorsan odamentem megnézni, hogy mennyit ivott.
Elég sokat. Nagyon kevés maradt az alján az üvegnek. Örömmel láttam. Újra Lukera néztem, aki ugyanúgy pihent, aztán letettem a gyógyszert, és sasszéztam volna ki, de megragadta a kezem és magához húzott.
Csukott szemei nem mutatták, hogy ébren van-e, így lassan mozgolódni kezdtem, hogy tudjak felkelni. Nem ment.
- Fáj a fejem. - szólalt meg kissé rekedtes hangon ,mire egyből felkeltem.
- Nagyon fáj? - tettem reflexszerűen a kezem a homlokára. Nem tudom, miért.
- Tűrhető. - nyitotta ki a szemeit. - Fel kell kelni? Mennyi az idő? - kérdezte álmosan.
- Tíz óra. Elég jót aludtál. - mosolyogtam, kisimítva a homlokáról egy hajtincset. - Van emlékezetkiesésed? Tegnapról. - öntöttem neki egy pohár vizet, majd a kezébe nyomtam a fájdalomcsillapítót, így felült és a poharat a kezébe vette.
- Képzeld, nem. Csak egy kicsit. Nem emlékszem, hogy jutottam ide hozzád. Egyszer a buliban vagyok, el akarok menni hozzád, aztán már itt vagyok.
- Az új csajod hozott el. - kezdtem szivatni.- nagyon rövid haja van, egyik oldalt szőke, masik oldalt vörös. Szemüveg, fogszabályzó, kissé idős volt, állítása szerint úgy 34 éves. De tuti, hogy titkolja az igazi korát. A lényeg, hogy amikor ideértél, lesmárolt, majd elment.
- M...mi?! Ne már! Mikor szedtem én fel... mi volt a neve?
- Margaret Anna Amanda Joshep Monika Goldenberg. - vágtam rá, mire leesett neki.
- Persze, végül is szivass csak, miért ne?
- Zack hozott haza, de elhúzott, így itt kellett aludnod. - vallottam be nevetve, mire elfogyasztotta a csillapítót.
- Értem. Akkor ma eljössz velem? - kérdezte, mire kíváncsian felé néztem.
- Mi? Hova?
- Megmondtam tegnap, hogy bebizonyítom, igenis fontos vagy nekem. És hogy higyj nekem, elviszlek egy... randira. - vakarta meg a tarkóját totál elpirulva. Ki gondolta volna, hogy Luke ilyent is tud?
- Ó, rendben. Hánykor? - próbáltam elrejteni az idióta vigyoromat, persze kisebb-nagyobb sikerrel.
- Legyen kettő körül. Arra érted megyek. - mosolygott. Már nem is tűnt úgy, hogy fáj a feje.
- Ma én viszlek haza. Még úgysem láttál vezetni. - nyöszörögtem.
- Jó. Benne vagyok. - kacsintott, majd szépen komótosan felkelt.
- Mit kérsz reggelire? - nyitottam ki a hűtőt. - Van gyümölcssaláta Tegnapról, műzli, csinálhatok tükör tojást... - soroltam fel.
- Amit gondolsz. Nekem mindegy. - szólt, mire leesett.
- Hány tojást kérsz? - ekkor elnevette magát.
- Kettő. - szólt, mire bólintottam.
- Akkor három, értve. - tisztelegtem, mire felnevetett.
- Ne olvass már a fejemben... így hogy udvariaskodjak?
Felnevettem, majd kimentem kaját csinálni.
Amíg elkészítettem a reggelit, Luke felöltözve jött ki, ami egy farmert és egy fehér pólót jelent egy fehér Nike cipővel. A hajába túrt, mire muszáj volt elkapnom a tekintetem, ha nem akartam, hogy elbambulva nézzem.
- Kész van! - hoztam elé ünnepélyesen, mire 'komolyan' nézett.
- Végre, hogy végeztél, asszony! - erre beleütöttem lazán a kezébe röhögve. Végül elmosolyodott. - Köszi.
- A kedvenc énekesemnek bármit! - mondtam bólogatva, mire nevetve nekikezdtünk a reggelinek.
- Hogy van a csajod amúgy? - kérdeztem két falat között, mire összehúzta a szemöldökét.
- Hogy ki?
- Hát Margaret Anna Amanda Joshep Monika Goldenberg... nem hiszem el, hogy nem emlékszel rá...
- Hogy a francba emlékszel erre a rögtönzött hosszú névre? - nyammogott, mire megrántottam a vállam.
- Zseni vagyok tökéletes memóriával. Kell ennél több? - túloztam, mire megrázta a fejét.
- Nem. Azt hiszem, szakítanunk kell Margaret Anna... izéberggel. Talán megérti, hiszen soha nem jegyezném meg a nevét. Gondold el, mi lenne az esküvőnkön? Mire felolvassák a nevét, bealszok.
És ekkor jött az a rész, amikor azon versenyeztünk, hogy ki tudja gyorsabban kimondani a nevet. Én nyertem, mivel Luke mindig kihagyott valamit.
- Chh! Nyerő vagyok... - álltam fel sóhajtva (hiszen fárasztó dolog nyerni, nem?), majd a tányérokat akartam elmosni.
- Öltözz fel, majd én megcsinálom. - ölelte át a derekam.
- Rendben, főnök. - mosolyogtam a szemébe, majd felszaladtam átöltözni.
Egy rövid nadrág mellett és egy fekete ujjatlan mellett döntöttem, és gondoltam, randin is lehetne ez rajtam. Attól függ, hogy hova is visz. Juj!
A hajamat felkötöttem, mert tűzött a nap, és indultam is le. Luke épp a gyerekkori képeimet nézegette.
- Oh... - sóhajtottam fel, mire szólt.
- Ki ez? Ez a kislány tuti, hogy te vagy, de ő... - nézte tovább, mire sóhajtottam egy nagyot.
- Az... az ott a kishúgom... Nem meséltem róla.
- Azt mondtad, egyke vagy. - nézett értetlenül rám.
- Az vagyok. Ám régen 4-5 éves koromban még nem. Ő ott Samanta Parker, a kistesóm, aki meghalt fél évesen. Valami betegség végzett... vele. - kezdtem könnyezni, mire egyből letörölte a könnyeimet.
- Bocsi, én nem tudtam... - dadogott, mire elmosolyodva megráztam a fejem.
- Nem gond. Ne nézz idegbetegnek, de halála után néhány napig még beszélgettem vele álmomban. Aztán mostanáig Sam nem jelent meg az álmaimban. Tartom vele a kapcsolatot, hogy imádkozok hozzá. Így könnyebb. Pedig elég rég volt.
- Pedig kíváncsi lettem volna rá. - simogatta meg a hátam. - Menjünk, törpém.
Beültem a zöld Suzukimba, majd ő az anyósülésbe.
- Majd navigálj nyugodtan. - röhögtem fel.
- Itt jobbra. - mondta, mire arra fordultam. Közben beszélgettünk, aztán odaértünk.
- Kettőre megyek érted. Hozz fürdőruhát. - kacsintott, majd kiszállt, én meg vigyorogva haza indultam.
Fürdőruha? Juj, de várom már! Amikor hazaértem, megnéztem az időt. 11:35. Még van időm.
Felhívtam Vicket, hogy meséljek neki.
- Salut! - szólt, mire elvigyorodtam.
- Randim lesz kettőkor. - szóltam, mire halkan elsikkantotta magát.
- Lukekkal? Tudtam, hogy lessz ott valami! James is mondta.
- Olvass bele az újságba. Ja, és kell fürdőruha.
- Azta. - sóhajtott fel. - újságot csak franciául lehet itt olvasni. Várnod kell néhány napot. - röhögött.
- Ja.
- Nekem mennem kell, megyünk az Eiffel tornyhoz. Puszi és jó Randit. - nevetett, mire elköszöntem és letettem.
Lefürödtem, legyantáztam a lábam, felvettem a fürdőruhámat és a mai ruhám. Befontam a hajam fordított parkettafonásba és kész is voltam.
Kifestettem unalomból a körmöm és az órára néztem. 13:57. Három perc és itt van.
Bekölniztem magam a kedvenc kölnimmel, aztán csengettek.
Amikor kinyitottam, Luke mosolygó arca fogadott.
- Szia, törpém. - kacsintott mosolyogva, majd megölelt.
- Szia... óriásom? - gondolkodtam a becenevén, mire felröhögtünk.
- Hősöm.
- Sztárom. - kontráztam nevetve.
- Szépem. - vágta rá lazán.
- Helyesem.
Igen, ez így ment egy hosszú ideig, ami nyolc percet foglal magába.
- Jó, maradsz törpém. - szólt végül.
- Akkor nekem pedig... - töprengtem. - majd eldöntöm.
- Add a kezed. - mosolygott rám, mire a kezemet az övébe csúsztattam, majd rákulcsolta ujjait az enyémre.
- Olvastad a mai újságot? - kérdeztem meg, amikor végül beültünk a kocsiba.
- Nem, miért, kellett volna? - kérdezte, mire elmeséltem neki mindent. Elgondolkodott, majd megszólalt.
- Zavar?
- Jaj, nem, nem azért mondtam. - szabadkoztam.
- Akkor hol itt a probléma? - kíváncsiskodott. Ó.
- Sehol, csak gondoltam, szólok. - nyomtam neki piros arcom a hideg ablaknak. De égő...
- Értem. Egy picit hosszú lesz az út. - hajtott ki a házam elől, mire felmutattam a táskámat vigyorogva.
- Van itt naptej, mivel baromi meleg van, napszemüveg, törölköző, papucs és költő pénz. Szerintem fel vagyok készülve.
- Hogy fért bele ennyi dolog ebbe a táskába? - értetlenkedett. Visszafolytott nevetéssel válaszoltam.
- Nőből vagyok. Sose felejtsd el.
- Hidd el, nem felejtem el. - kacsintott, mire elpirultam.
Lukenak igaza volt, amikor azt mondta, hogy hosszú lesz az út. Másfél órát utaztunk, amikor végre megérkeztünk. A pénztáros lány volt, fürdőruha volt rajta és épp rágózott. Felül már látni lehetett a csúszdák tetejét.
- Luke! Nézd! - mutogattam, mire elnevette magát.
- Látom, törpém. - simította meg a hajamat.
A pénztároscsaj észrevett minket, majd vigyorogva Luke felé fordult.
- Szia! Miben segíthetek? - rágcsálta hangosan a rágót.
- Két jegyet kérnénk a víziparkba. - karolta át a derekam, mire a lány eléggé feltűnően végigmért.
- Tessék, egy neked. - rakta rá a kék szalagot mosolyogva a lány Lulenak. - És nesze, egy neked. - vágta hozzám.
- Már nem azért, de... - kezdtem, de Luke közbeszólt.
- Elnézést, a barátnőmre nem tudnád rárakni? Ha lehet, normálisan.
Én is és a lány is elkerekedett szemekkel néztük Lukeot, mire dühvel a szemébe rámadta emberségesen a szalagot. Kifizettük, majd lassan bemenni készültünk.
- Jó randit, vagy mi... - morogta az orra alá, mire Luke megköszönte, majd kézen fogva bementünk a parkba.
- Bocsi, hogy azt mondtam, a barátnőm vagy, de ki bírja az ilyen bunkó embereket? - rázta a fejét, mire megköszörültem a torkom.
- Semmi gond. Nem olvasott újságot. - rántottam meg a vállam, mire nevetve körülnéztünk.
- Szereted a csúszdákat? - kérdezte, mire elnevettem magam.
- Ez természetes. Főleg az a zöld. A legtetején. - mutattam a legmagasabb csúszdára.
- Menjünk? - kérdezte, mire bólintottam.
- Van rajtam fürdőruha, de ha lehet, elfordulnál? Szégyenlős vagyok. Tudom, hogy csak ruha, de... - sóhajtottam.
- Rendben. - fordult is meg, mire levettem a pólót és a nadrágot. Bikinibe voltam, meghozzá kékbe.
- Ké... kész vagyok. - szóltam, mire Luke megfordult (ő is fürdőruhában volt már).
Tátott szájjal nézett rajtam végig.
- Öhm... megyünk? Vagy... - kezdtem, mire becsukva a száját a szemembe nézett.
- Bocsi, csak... szép vagy.
- Köszi... - hajtottam le a fejem.
Kínos csönd...
- Aki előbb ér a tetejére, az nyer! - szólt, mire nevetve utánaszaladtam.
Amikor felértünk, megkértem Lukeot, hogy menjen ő előbb.
- Hogyhogy? - csodálkozott el.
- Kíváncsi vagyok, milyen hosszú. De majd úgy is elkapsz, ugye? - kérdeztem nevetve, mire bólintott és elindult.
Öcsém, huszonhat mp. Wow.
- Indulhatsz, csajszi. - kacsintott rám a fiú, aki figyeli és segíti a lecsúszókat.
Leültem és elindultam. Kacskaringós volt, szinte sosem jöttem volna rá, mikor lesz vége, de aztán megindult és megláttam a vizet.
Belepottyantam, majd két kar felemelt a vízből.
- Nem komolyan gondoltam ám. - nevettem, amikor leesett, hogy Luke tart meg éppen és arrébb visz, nehogy valaki nekünk ütközzön.
- Én viszont igen. Tök királyul nézett ki. Igazán jó szuperhős lennék. - fényezte magát, mire kinyújtottam a nyelvem.
- Hol voltál, amikor a szerénységet osztották? - kapaszkodtam a nyakába, mire elnevette magát.
- Én voltam az első. - puszilta meg a fejem.
- Tegyél le! - kezdtem ficánkolni. - Fázom, mivel már vizes vagyok!
- Tegyelek le? - kérdezte félvigyorra húzva a száját, mire leesett.
- Ne, majd é...! - kezdtem, de elengedett, hogy beleessek. Szerencsére a nyakába kapaszkodtam, így magammal rántva őt is. Meglepődött arcot vágott, majd végül mosolyogva felúszott a víz tetejére.
- Kölcsön kenyér visszajár. - röhögtem a szerencsétlenkedésén. - magammal rántottalak a mélybe. - vigyorogtam, majd egy gonosz kacaj kíséretében felálltam.
- Ne neveteljél! Mit nevetel? - szólt, mire nekem is "nevetelnem" kellett.
Elvoltunk a csúszdákkal egy-két órát, mire picit elfáradtunk és leültünk. A földre terítettük a törölközőinket, majd kifeküdtünk. Végül is napoztunk.
Bekentem magam, majd lehúnyva a szemem napoztam.
- Éhes vagy? - kérdezte egy idő után, mire rátekintettem.
- Kicsit, miért?
- Meglepetés. Majd meglátod. Menjünk negyed óra múlva?
- Rendben. - mosolyogtam rá, majd még egy negyed órát kint napoztunk, mivel komolyan hét ágra sütött a nap. Aztán lassan felkeltünk. Ám ekkor egy fiú lépett hozzám.
- Szia! - köszönt, mire intettem neki. Luke most ment el mosdóba, mielőtt kajálnánk, így ott vártam rá.
- A nevem Thomas, a tied? - mosolygott rám. Itt valami félreértés történt.
- Lucy. - ráztam meg a kezét, közben hátra-hátra fordultam, hátha jön Luke.
- Van kedved egy fagyira? - vigyorgott, mire megráztam a fejem.
- Fuh, bocsi, de nem. Tudod, randin vagyok. Mindjárt visszaér. - mosolyodtam el kínosan. Utálom lepattintani az embereket, de sokszor meg kell tenni. Sajnos.
- Oh, értem. Ki a szerencsés? - húzta el a száját.
Épp mondani akartam, hogy Luke, amikor két kar ölelt magához szorosan.
- Törpém, megjöttem. - suttogta a fülembe, mire elmosolyodtam. Ekkor új ismerősömre néztem.
- Luke Water. Luke, ő itt Thomas. - mutattam be, mire Thomas szeme tenyérnagyságúra nőtt.
- A BS frontembere? Igazán? Te vagy a kedvencem! - virult, mire elmosolyodtam.
- Igazán? Öröm hallani. - szólt, majd megpuszilta a hajamat, amitől kuncogni kezdtem.
- Mondd már meg, hogy hogy találsz rá ilyen szép lányokra? Mit csinálsz, hogy ilyen boldog veled? Tudom, tudom, sztár vagy, de...
- Magamat adom. Hidd el, egyből találsz lányt. De sajnálom, Lucyt nem adom. - szólt.
Ettől az utolsó mondatától a pillangók őrülten csapkodni kezdtek szárnyaikkal, az arcom viszont paradicsomokat megszégyenítően vörös színbe váltott. Ez most pontosan mit is jelent?
Thomas először nevetett, majd kezet rázott Lukekkal és elhúzott. Azt hiszem, megértette, bármit is akart üzenni Thomasnak Luke. Mekkora kár, hogy én nem értettem.
Aztán egyszercsak felém fordult mosolyogva.
- Megyünk enni?
Mosolya megnyugtató volt. Ki gondolná, hogy ennyire édes, helyes, sármos... és így tovább? Oké, a TV-be és az interneten helyes, de élőben... aww!
- Menjünk. - ragadtam meg a kezét, így elindultunk az egyik kajálda felé.
De nem az fogadott, ami általában szokott, ha egy kajáldához mész.
Hanem kettő kiszolgáló lány egy asztalhoz vezetett, amin közepén egy gyertya állt.
- Ez komoly? - nevettem fel.
- Nem tetszik? - bizonytalanodott el, mire megráztam a fejem.
- Dehogy! Nagyon jól néz ki, igazán tetszik! Csak mókás, hogy ezt megteszed értem. - sóhajtottam, majd a székhez léptem, amit kihúzott nekem, majd a székéhez lépett.
- A hősömnek bármit! - kacsintott.
Kicsit jobban körülnéztem. Ahogy láttam, egy komoly kis étterem rendezte meg nekünk. Lángos illat, amely keveredik a spagetti és a hal szagával. Az utóbbin kívül tökéletes.
- Szereted a spagettit? - vigyorgott rám, mire bólintottam.
- Hogy lehetsz ennyire... tökéletes? - szóltam végül, mire csodálkozva nézett a szemembe.
- Mi? - ennyi hagyta el a száját. Megértem. Én is furán néznék rá.
- Először egy hely, ami számodra fontos, aztán egy vidámpark, most meg ez... de nem is erről akartam beszélni. Kedves vagy, aranyos, minden tinilány álma... bár, ahogy látom húsz fölött is kiszúrnak. Mögötted sasol egy harminc körüli hölgyemény. - szóltam mellékesen, mire a nőre mosolygott, majd lassan visszafordult az arcára fagyott mosollyal. Elnevettem magam rajta.
- Szóval... ha akkornap azt mondtam volna Vicknek, Harrynek és Bryannek, hogy valami más koncertre vágyom, akkor soha nem ismertelek volna meg... úgy vélem, ez volt az életem eddigi legeslegjobb döntése. De komolyan. Amikor a közelemben vagy, azon gondolkodom, hogy mikor ébredek fel. Mert velem soha nem történik olyan, hogy találkozzak a... a legjobb énekessel. Méghozzá randira hív. Tudod, az én kis csóró életemben soha nem volt olyan, hogy normálisnak nézzem azt, hogy a kedvenc bandám frontembere nélkül lassan aludni sem tudok.
Egy ideig csak fürkészte az arcom, aztán hírtelen elmosolyodott és megszólalt.
- Hű. Most én jövök? Köszönjük. - szólt később oda a kiszolgáló fiúnak, aki kihozta a spagettit, majd egy hölgy (aki nézte Lukeot) meggyújtotta a gyertyát.
- Ha nem jönne össze, én itt vagyok. - kacsintott neki, majd elment. Három másodpercig fapofával néztem, aztán kitört belőlem a röhögés.
- Ne nevess! Veled is történhet ilyen, hogy a saját szülőddel egykorú nő vagy férfi rádbukik, jó? - "durcázott be", mire megsimítottam az arcát (igen, áthajoltam az asztalon ezért a mozdulatért).
- Mit akartál mondani? - vigyorogtam eszementem, mire halványan elmosolyodott.
- Tudod, örülök, hogy megismertelek. Ha nem így történt volna, talán nem is élnék. Vagy ha igen, még máig sem mentem volna el randizni soha senkivel. Tudod, az életemben van egy Lucy előtt és egy Lucy után. Ez is bizonyítja, mennyire megváltoztattál. Régen élveztem, hogy annyi lány szíve fáj értem. Mára lecsökkent ez a sok lány közül egyre. Be kell, hogy valljam, amikor először megláttalak, csak rád gondoltam. Kíváncsi lettem. Vajon abból a sok emberből hány tette volna meg azt, amit te? Hogy a saját életed kockáztatva megmentettél nagyon sok emberéletet.
Elpirulva és mosolyogva próbáltam enni a spagettiből.
Luke, én szeretlek! - szóltam neki gondolatban. Aztán fölemelte a fejét. Maszatos lett picit, ami igazán aranyos volt.
- Várj, itt az orrod picit... spagettis lett... - nevettem fel röviden, miközben odahajoltam, hogy letöröljem a koszt. Végig a szemembe nézett, ahogy félig én is, majd gyorsan visszahuppantam a helyemre.
- Az orrodon eszel, drága Jackson? - szivattam, mire halál komoly arccal megszólalt.
- Hát a nevemet sem tudod? Hány férfi van még rajtam kívül, Susan? Vagy Violett?
Nem bírtam tovább, hatalmasat nevettem, ahogyan Luke is.
És ez még csak a közös randink eleje volt...