You've been deep in a coma

Kirándulás

Másnap Blake azzal az ötlettel rukkolt elő, hogy menjenek el arra a helyre, ahol Avery kiesett a kilátón.
-Rendben. Felőlem elmehetünk, hátha eszembe jut majd valami-helyeselte az ötletet Avery.
-Pont ezért akarlak oda elvinni. Mert az esés előtti dolgokra nem emlékszel, és lehet, hogy most, hogy elmegyünk oda, eszedbe jut majd minden.

Másnap reggel el is tudtak már indulni. Beültek Blake fekete Land Rover-jébe és elindultak. Az út két napig tartott.
-Éhes vagyok-mondta Avery.
-Én is. A következő étteremnél megállunk kajálni.
Meg is álltak egy KFC-nél ( Anne0621 😀) , utána folytatták útjukat.

-Szállást kéne találnunk!-mondta Blake hirtelen, nyolc óra tájt.
-Jó lenne, mert én már nagyon fáradt vagyok. Nézd, ott egy hotel, menjünk be!

-Jó estét. Van kiadó szobájuk?-kérdezte Blake.
-Sajnálom, de nincs jelenleg nincs. Minden szobánkat kiadtuk.

Úgy fél kilenckor új hotelt pillantottak meg. Sajnos itt sem volt szabad szoba. Mentek tovább a kocsival.
-Figyelj. Nem nézel ki valami jól. Történt valami, vagy csak én látok rosszul a sötétben?-kérdezte Blake le sem véve tekintetét az útról.
-Szerintem az utóbbi a helyes.
-Oké.

-Figyelj! Ott egy másik hotel. Blake leparkolta az autót, és bementek.

-Jó estét, van szabad szobájuk?
-Jelenleg nincs. Minden szobánk foglalt. Nagyon sajnálom.
-Azért köszönjük. Viszlát!-és utaztak tovább.

A kocsiban a csend uralkodott, mióta bementek a hotelbe, és visszajöttek.
-Látom, hogy valami nincs rendben. Mond már el mi az!
-Csak fáradt vagyok meg álmos. Ez minden-hazudott Avery.
-Biztos?
-Igen. Biztos.

Tízig még beszélgettek minden féléről, például Blake elmesélte a lánynak, hogy milyen dolgokat csinált kiskorában:
-Na igen. Ez is érdekes eset volt.
-Hát igen.
-Meg amikor úgy 5 éves lehettél, és a nagyszüleiddel bújócskáztatok. Te elbújtál valahova. Olyan öt perc után jött a nagypapád, és meglátott téged-Avery ekkor nagyon elkezdett nevetni.-Megkérdezte tőled, hogy "Na ki van itt". Tudod olyan hangsúllyal, amit a gyerekeknél szoktak "alkalmazni". És akkor te azt mondtad "Tenki". Tudod a senki helyett. 😂
-Ez tényleg vicces.
Ez után még egy sort hallgattak. Csak a zene hallatszott. A fiú még mindig nem nézett jó szemmel Avery-re.
-Látom, hogy nem vagy jól. Figyelj, nekem elmondhatod, akármi van. Szóval?
-Na jó. Csak egy kicsit ideges vagyok, hogy arra a helyre megyünk, ahol kiestem. Ennyi.
-Ezt már elhiszem.
-Na végre!

Blake leparkolta az autót egy parkolóba.
-Szerintem a kocsiban kell aludnunk-jellentette ki potyára, mert amikor a lányra nézett, ő már rég aludt.

Másnap reggel, ahogy Blake felébredt, azonnal elkezdett vezetni. Avery is felébredt. Dél fele, beszélgetés közben a rádióból Avery kedvenc száma csendült fel, toplista-elsőként, a One Direction-től a Perfect.
-Ez a kedvenc dalom-szakította félbe Avery Blak-et.
-Ez aaz!!-kiáltott fel a fiú.-Emlékszel a kedvenc zenédre.
-Tényleg.

Délután négyre odaértek a kemping-helyre. Felállították a sátrat. Ez úgy nézett ki, hogy volt egy óriási "előszoba", amiből 2 kisebb "szoba" nyitódott. Enni vittek húst, és mindig sütöttek egy keveset a grillezőn.
Éjjelre vittek hálózsákot, de október lévén volt takarójuk is. Blake-nek kék, Avery-nek pinky hálózsákja volt.
Éjjel Avery nagyon fázott.
-Blake!
-Mi van,
-Fázom. Gyere közelebb-a fiú kicsit közelebb ment.-Gyere még közelebb!-utasította Avery. Blake, a parancsra, még közelebb ment, így a lány már nem fázott.

Másnap reggel felszerelték a hátitáskáikat, amiből Blake-nek fekete, Avery-nek piros volt, és elindultak megmászni a hegyet.

Mivel október volt, a fák levei már kezdtek sárgulni. Piros, narancs, sárga, bordó és barna színekben pompáztak, még egy kis zöld is volt bennük.

-Na, kész vagy?-kérdezte Blake.
-Azt hiszem, igen.

Szóval, amíg felmentek sokmindenról beszélgettek.
-Ez az a bizonyos kilátó?-kérdezte Avery.
-Igen. Ez az.
-Elmondod, hogy történt? Kérlek!-könyörgött a lány.
-Hát persze. Ülj le oda, arra a fára. Én majd szépen, részletesen elmondok mindent-mutatott a fiú egy farönkre.-Úgy volt, hogy éppen azt mondtad, hogy milyen szép a táj, meg, hogy akarsz egyet selfie-zni itt... na ekkor nagyon nekitámaszkodtál a korlátnak, amit látom szerencsére kicseréltek fémre, és ez leszakadt.
-Te akkor éppen mit csináltál, hogy nem tudtál megfogni? Már bocs, hogy megkérdezem.
-Hát... én épp téged fényképeztelek, dehát már nem tudjuk meg, milyen lett a kép, mert, amikor megláttam, hogy esel, ledobtam a gépet a földre, és betört a képernyője, elromlott, azóta sem javíttattam meg, és sajnos még téged sem kaptalak el.
-Nem a te hibád. Én támaszkodtan neki.

Még beszélgettek, aztán hazamentek.

I'm so sorry, becouse it wasn't part for many times. Sorry, de csak hetente lesznek részek. Remélem elnézitek nekem.
Amúgy milyen a rész??

Love, Lia.😘 😿