A Válogatott és Én -Nagy Ádám-

5. rész

A bejárat előtt állt Réka, a Fradi igazgatója, a női csapat edzője és három játékos. Böde Dániel, Gera Zoltán és... És Nagy Ádám.
Félreértés ne essék, imádom a Fradit, gyerekkorom óta Fradista vagyok, de a történtek után kicsit furának éreztem a helyzetet.
Ádám szemében is valami hasonlót véltem felfedezni, de ő örült neki.
Én kevésbé.
-Jó napot kívánok! Soltész Emma vagyok! -fogtam kezet az igazgatóval, az edzővel és a játékosokkal. Mindenki bemutatkozott, bár ismertem őket.
-Szia Emma! Jó téged újra látni! -mondta Ádám.
-Szia Ádám. Én is örülök a találkozásnak. -mondtam cseppet sem olyan lelkesen, mint ő. Pedig egy héttel ezelőtt mit meg nem adtam volna ezért!
-Na Emma! -kezdte Böde. - Lássuk,hogy mit tudsz.
-Rendben. Akkor én megyek is öltözni.
Bementem a hatalmas épületbe egy öltözőt keresve, de a nagy kutakodás közben Ádám jött velem szembe.
-Segíthetek valamit szépségem?
-Először is a nevem Emma, de lehet hogy a mellem bámulása jobban elvette a figyelmedet mint az,hogy meghalld a nevem. Amúgy az öltözöt keresem. -mosolyogtam rá.
Teljesen lefagyott, nem számított erre.
-Itt átöltözhetsz. -mutatott a jobb oldali ajtóra.
Bementem az említett helységbe, de meglepetésemre jött utánam Ádám is.
-Miért követsz? -kérdeztem.
-Miért vagy itt? -kérdezett vissza.
-Én kérdeztem előbb.
-Azért vagyok itt, mert érdekel a válaszod. -felelte.
-Biztos mondták neked. Na de én szeretnék átöltözni. Szia! -csuktam rá az ajtót.
Gyorsan felvettem a mezemet, és átkozom magamat amiért ezt kellett elhoznom, mert itt van Ádám is.
Sportszárba mentem ki az öltözőből a cipőmmel a kezembe, de VALAKI megszólított.
-Látom nagy rajongóm vagy.
Megfordultam, ahol Ádám mért végig a falnak támaszkodva.
Nem válaszoltam, csak ránéztem, és mentem tovább.
Bementem a pályára és hirtelen nagyon jó érzés fogott el.
Akkor jöttem rá, hogy a futball az életem.
Leültem a fűbe, és felvettem a cipőmet. Mivel még nem láttam senkit az arénában, úgy döntöttem elkezdek bemelegíteni.
Futottam öt kört, majd elkezdtem nyújtani.
Mikor már késznek nyilvánítottam magam, elkezdtem dekázni meg cselezni, aztán kapura lőni.
Annyira belemerültem a játékba,hogy észre sem vettem, hogy közönségem is lett. A lelátóról figyelt mindenki és még meg is tapsoltak.
-Hát Ferenc. -kezdte Böde. - Nagyon tehetséges játékos, neki a Fradiban a a helye.
A többiektől is egy elismerő pillantást kaptam, amikor az igazgató megszólalt.
-Nincs mese, Bödének igaza van, Emmát felvesszük!
-Úristen! Nagyon szépen köszönöm! El sem tudom mondani, mennyire hálás vagyok! -mondtam már majdnem sírva.
-Nem is kell! Jövőhét kedden megbeszéljük a felvétellel kapcsolatos dolgokat. Most viszont nekem mennem kell mert ma még sok dolgom van! Szervusztok! -köszönt el az igazgató.
-Figyelj Emma nekünk is mennünk kell Petivel, az új edződdel, mert még meg kell beszélni néhány dolgot. Sziasztok! -köszönt el Réka és Peti is.
-Jólvan én meg akkor megyek öltözni. -mondtam és elindultam az öltözőbe.
Beléptem és leültem a padra. Nagyon örültem, hogy végre megvalósult az álmom.
Elmentem lezuhanyozni, mert szerencsémre találtam egy törölküzőt a táskámba.
Megengettem a langyos vizet, és hagytam,hogy végig follyon a hátamon.
Gyorsan végeztem, és megtörölköztem.
Felvettem a ruhámat, a hajamat pedig egy laza kontyba kötöttem. Összepakoltam a mezemet, és kimentem a folyosóra.
Még egy utolsó pillantást vetettem a pályára, majd elindultam a kijárat felé.
-Emma! Várj! -hallottam egy ismerős hangot a hátam mögül.
Megfordultam, és szembetaláltam magam két szempárral.
-Nem is tudtam hogy focizol. -suttogta.
-Sok mindent nem tudsz rólam. -mosolyogtam rá.
-De megszeretnélek ismerni.
-Miért? Pár nap múlva átigazolsz egy sokkal jobb csapathoz. Nem is értem, hogy még miért vagy itt. -mondtam.
-Hivatalosan még a Fradi játékosa vagyok. Amúgy meg megkértek,hogy jöjjek el. De most nem ez a lényeg..
-Akkor mi? -kérdeztem.
-Eljönnél velem egy randira, Emma?

Sziasztok!:-)
Itt az ígért rész, remélem,hogy tetszett!
Puszi:

#zs