Lara POV:
Kezdtem feladni a reményt, hogy meglesz a könyvem... Yun Oppa felhívta az éttermet, de sehol nem volt. Még a pad közelében sem. Nagyon sokat jelent nekem az a könyv... Családi örökség... és én elhagytam...
A ház egyébként bazi nagy volt. Ahogy beléptünk a tágas előtérbe, egyszeriben egy kis egérnek éreztem magam benne. Ahogy körbenéztem nem tudtam elképzelni magam itt. Anyámék azonban hamar elrendezkedtek. Övék lett a legnagyobb háló természetesen és ez ellen nem is volt kifogásom.
A földszinten volt a konyha és az étkező, meg egy nagy nappali. Az első emeleten, két szoba és a szüleim hálója, amit meg kell hagyni olyan volt, mint egy lakosztály egy hotelben.
Benyitottam az egyikbe, de nem találtam otthonosnak. Reménykedve mentem tovább a folyosó végi szoba felé. Nagyon sokat jelentett számomra abban a pillanatban, hogy milyen a szobám. Legalább egy otthonos hely legyen már ebben a házban!
Kinyitottam az ajtót és a látványtól hatalmas vigyorra húzódott a szám.
Ez lesz az én szobám!
Egyszerűen tökéletes volt. Külön fürdő, gardrób, erkély és az az emelvény!! Rögtön leszaladtam a holmimért és már kezdtem is kicsomagolni.
Mindennek megtaláltam a tökéletes helyet. Mikor végeztem kiléptem a teraszra ami az udvarra nézett. Fenomenális!
Azonnal beleszerettem. Volt a másik oldalt egy medence is, de onnan csak a sarkát láttam. Azt viszont azonnal észrevettem, hogy az sem kicsi.
Kezdett erőt venni rajtam az álmosság, így gyorsan lezuhanyoztam, miközben új, saját fürdőszobámban gyönyörködtem, majd miután pizsamába öltöztem elgondolkoztam.
Fogtam a takarómat meg még egyet elővettem a szekrényből és a párnámmal együtt felvittem a kis emelvényemre. Kényelmesen elhelyezkedtem, majd mély álomba merültem.
Namjoon POV:
Már lassan két nap telt el az éttermi incidens óta, de sehogy sem találtam megoldást arra, hogy eljuttassam a könyvet Larának. Hoseok felajánlotta ugyan, hogy beszél Yun Hyung-gal, aki őket kísérte, és én el is fogadtam a segítségét, de neki nem volt meg az elérhetősége, az apja pedig mostanában nagyon elfoglalt volt és nem akarta ezzel zavarni, én pedig teljes mértékben megértettem.
Úgyhogy most már azon voltam, hogy bemegyek az étterembe utánuk érdeklődni. Azonban nekem erre semmi időm nem jutott. Most is fogalmam sincs hogyan sikerült besötétedés előtt hazaérni, de mindenki fáradtan vonult vissza szobájába. Yoongi már aludt, én pedig a néma tévét bámultam. Még csak 8 óra volt, de szobatársamat mintha kiütötték volna.
Hirtelen kicsapódott az ajtó és két alak rontott be, majd mindenféle hezitálás nélkül kikapták a kezemből a távirányítót.
-Ti mi a... - kezdtem bele mérgesen, de Jimin csak intett, hogy nézzek a tévére, amit gyorsan át is kapcsolt máshova.
-Mi a franc bajotok van már? - mérgelődött Yoongi - Miért nem bírtok...
-Nézd! - mutatott Kook a tévére, mire már ő is odanézett.
-Most komolyan a híreket akarjátok velünk nézetni? - háborodott fel hitetlenkedve Yoongi - Ti nem vagytok komplettek - rázta a fejét.
-Várj - mondta Jimin és felvette a hangerőt.
-...mutatták be a közönség előtt. Az új magyar nagykövet érkezése körül nem volt nagy felhajtás, ma azonban fogadást rendeztek neki és családjának egyaránt - mondta a riporter egy hatalmas hotel előtt állva, ahol feltételezem a rendezvényre sor került.
-És most ez miért olyan érdekes? - kérdezte Yoongi ásítás közben.
-Ott - állt fel Jimin és a képernyő egy pontjára mutatott. A kamera is ráközelített és akkor esett csak le miért olyan izgatottak.
A miniszterünk mellett állt a magyar nagykövet és családja.
Azaz Lara és a szülei.
YOU ARE READING
Valahol máshol... (BTS FF ~ BEFEJEZETT ~ Átírás alatt)
FanfictionÚj város, új ország, új kontinens!!! Minden új! Minden! Az ember legszívesebben becsukná magára az ajtót, hogy kizárja mindezt, hogy ne jöhessen be és vihesse magával akarata ellenére. Lara 17 évesen Szöul-ba kényszerül költözni, amitől nincs feldob...