Segítség, beleszerettem egy sztárba! ~SZÜNETEL~

16.rész

Zackék háza szó szerint hatalmas volt.
Az előtér akkora volt, mint egy kisebb ház, a padló márvány lapokból állt, a hatalmas festmények a falon egyenletesen lógtak és ez még nem volt minden.
Volt ott egy hatalmas plazma TV, ami épp ki volt kapcsolva.
Egy hatalmas hófehér lépcső vezetett fel.

James és Luke tök otthonosan mozogtak és fosztották ki a hűtőt, míg Harry, Bryan, Sophie és én feszengve álltunk a fejünket forgatva. Igen, mi vagyunk azok.

- Üljetek csak le. - szólt nevetve Zack. - érezzétek otthon magatokat!

Bryanék még álltak, de én megelégeltem és a hatalmas fotelba dobtam le magam. Luke persze nevetve odajött hozzám, majd helyet túrva neki odaült mellém. Mint ahogy mondtam, hatalmas fotel.

Először megdöbbentem, majd rájöttem, hogy mi bizony járunk, így hát lábaimat a karfának támasztottam, fejem pedig Luke ölében helyeztem el. Fölém hajolt, és lágyan megcsókolt.

- Aranyos vagy így. - mosolygott, amitől persze a régi szép idők emlékére piros arccal nevettem.

- Mikor szokom meg, hogy mi együtt vagyunk? - kérdeztem mosolyogva. - Mikor nem az jut másodjára eszembe, hogy vajon mikor fogja valami hülye tönkretenni ezt az álmot? Hogy felébredek? Mert ha ez tényleg álom, akkor könyörgök, soha ne ébredjek fel.

Luke apró mosollyal ajkain kisimította a szememtől a hajam, majd arcomat simogatta.

- Én is így vagyok. Bár az a gyönyörű nap óta állandóan ezzel zaklatom az embereket. Persze az újságíróknak nem szóltam semmit, mivel nem tudom, hogy te is akarod-e, hogy ennyien tudják... hisz ez hatalmas felelősség, és nem akarom a nyakadba varrni, úgy, hogy nem is tudsz róla. - ekkor hatalmasat nevettem. Az üdítőket és ennivalókat hozó társaink először kérdő tekintettel, majd egy "Á, szerelem!" felszólítással továbbmentek.

- Nyugodtan mondhatod az igazat. Én elvállalom. Szokatlan lesz, de mókás. - mosolyogtam, mire bólintva ismét megcsókolt és nem nagyon érdekelt minket, hogy csak mi lustálkodunk, mivel kényelmes volt. Így pozitív mondatokkal erősítettük a többieket.

Aztán Vic írt, hogy mindjárt hív minket FaceTime-on. Hiszen ő még nem is tudja a pontosított kapcsolatunkat Lukekkal. De nem fog megölni, mert még annyira az elején vagyunk, hogy ki sem mondtuk egymásnak még, hogy szeretlek.

- Mindenki! Lassan jön Vic drága is, így össze kéne ülni! - szóltam, miközben felültem. Mindenki lassan odacammogott hozzánk (James kivételével, aki ahogy meghallotta Vic nevét, sugárzó arccal odapattant elénk és nézte a telefont, mikor veszi fel), majd hirtelen hívott minket.

Az arcán látszott, hogy igazán jól érezte magát. A bőre igazán barnább lett, haja gondolom a naptól picit világosabb barna lett, egy francia sapi volt a fején és egy hatalmas mosoly is.

- Szia! Hiányoztál! Milyen eddig Párizs? - szólt először James.

- Szia, mackóm! Nagyon jó, és nekem is nagyon-nagyon-nagyon hiányzol!- kapálózott a kamerába, mire Bryan hatalmasat sóhajtott Zack társaságában.

- Szerelmesek. Komolyan úgy hívod Jamest, hogy "mackóm"? - röhögött most Bryan.

- Ha nem hallgatsz el, azt hiszem, széttép az a mackó! - szólt "ennyi vagy" mosollyal az arcán Vic, mire James mutogatta az izmait bólogatva. Mind röhögni kezdtünk.

- Befogtam, befogtam! - röhögött. Aztán hirtelen mindenki rám és Lukera nézett, majd Jamesre és Vickre.

- Asszem jön a kihallgatás. - szóltam halkan Lukenak, aki röhögve bólintott.