Are you fucking kidding me, Ashton?

5.fejezet

Miután befejeztem az önsajnálatot, felálltam és befejeztem az 'ebédemet'.
Mondanom sem kell nem ettem ezután semmit. A maradékot kidobtam a szemétbe, majd a tálat a mosogatóba tettem. Bementem a nappaliba annak ürügyében, hogy valami jó filmet nézek, de még ott keringett a szex szag szóval befujattam valamivel amit a polcon találtam és inkább felmentem a szobámba. Ledobtam magamat az ágyra és benyomtam a televíziót. Már olyan 10 perce mentem körbe-körbe a csatornák között, de semmi sem volt. Végül inkább megállapodtam egy főző műsoron és csorgattam rá a nyálam. Hiába ettem fél órával ezelőtt is.

***

Arra ébredtem fel,hogy valaki nyitja az ajtó zárat. Gyorsan lementem elvégre, csak anyám jöhet ilyenkor. Vagyis remélem, hogy csak ő.
De amikor leértem nem is fogadott nagy meglepetés, hiszen tényleg ő volt az.
-Na mivan haza találtál? - kérdeztem tőle gúnyosan, mire elmosolyodott.
- Neked nem aludnod kéne? Holnap iskola. - mondta, mire nekem ráncba szaladt a homlokom. Hány óra lehet? Mennyit aludtam?
Ránéztem az órára és hajnali 1-et mutatott.
- Na sipirc felfelé, mert reggel nem tudsz felkelni. - terelgetett a lépcsőhöz.
Nem igazán voltam álmos, ezért fogtam a telefonomat és felmentem Facebookra.
Egy ismerősnek jelölés.
Megnéztem, hogy ki az. Ashton Irwin.
Nem fogom visszajelölni. Már csak azt kéne. Elutasítva.
Ezek után felugrott egy Messenger ikon és azt hittem Ashton lesz az. Habár milyen ijesztő lenne, ha tudná mikor utasítottam el.. az ismerősnek jelölését. De csak anyám volt.

Anci: Ha most rögtön nem mész le az internetről, akkor felmegyek és elveszem a telefonodat és megnyalom, ifjú hölgy!

Mivel nem akartam kísérteni a sorsot, ezért inkább leraktam az ágyam mellé a telefonomat és próbáltam aludni. Kisebb-nagyobb sikerekkel. Végig az járt a fejemben, hogy Ashton vajon holnap oda jön beszélni? Vagy egyáltalán jön suliba? Nekem miért kéne? Lehet jó lenne egy kicsit megbetegedni. Nincsen semmi kedvem a holnapi naphoz. Kitudja mi lesz. Nem akarok semmi választ se adni Ashtonnak. Egyáltalán, ha odajön beszélgetni vagy kérdezni. Az agyam az ilyesfajta gondolatok körül forgott elalvás előtt, de kis idő múlva úrrá lett rajtam az álmosság és el is aludtam.

Reggel anyámra keltem, aki gondolom nekem ordibált, hogy keljek fel. Megnéztem és  úristen  már fél nyolc elmúlt.  Gyirsan felpattantam az ágyból és elkezdtem készülődni, de aztán rájöttem, hogy én nem-igen akarok ma suliba menni. Lebattyogtam a lépcsőn és szomorú fejjel anyámra néztem, aki az ebédjét pakolászta a táskájába.
- Gyerünk siess! Nem érünk rá egész nap! Még mindig pizsamában vagy? Menj vissza és öltözz át, de gyorsan vagy így raklak ki a suli elé! - fenyegetőzött az ujjával.
- De anyuuuuu.... Nem érzem jól magaaam. - nyafogtam neki.
- Vakbél gyulladásod van? Arc üreg gyulladásod? Esetleg rák? Nem? Akkor mész suliba nincs vita! Indulj meg felfele!
Nagy nyöszörgések közepette felmentem és kiválasztottam mit veszek fel, bepakoltam én is a táskámba, majd lesétáltam komótosan.
- Kész vagy? Zseniális! Itt az ebéded tessék, drágám. Vegyél dzsekit kicsit hűvös van. A kocsinál várlak. - kinyitotta az ajtót, de nem ment ki, hanem valamit motyogott. Hallottam egy másik hangot is szóval oda akartam menni, de anyu elkiabálta magát.
- Drágám! Ma szerintem nem én viszlek suliba. Akadt másik jelentkező is.
Nem értettem miről beszél, ezért odamentem hozzá az ajtóhoz. Leesett állal néztem rájuk.
- Ugye nem akarsz mellé ültetni? Kitudja hogyan vezet. Köszi, de inkább téged választalak anyu.
-Nincsen semmi féle választás kicsim. Mennem kell dolgozni. Érezzétek jól magatokat!
És ezzel le is lépett, így ketten maradtunk Ashtonnal.

Sziasztooook
Sajnálom, hogy naaaaaagyon régóta nem volt rész és ez is kevés lett, de remélem örültök neki 💕
Most a nyáron próbálok egy- két részt hozni, ígéreeem💕💕