Ismeretlen Világsztár (One Direction ff) [Befejezett]

III.évad 11.rész - Elpazarolt bűn

Őszintén ha valaki azt mondja, hogy egyszerű koreográfusnak lenni, időre megtanulni egy táncot és azt másoknak megtanítani, mindezt egy turnén, arcon csapom valamivel. Még csak egy hete tart a turné, de már most kimerült vagyok. A fiúk jól bírják, viszont mi Esmevel szinte a halálunkon vagyunk nap, mint nap. Végül a csapatból a legutolsó pillanatban jelentkeztek öten, akik jönnének velünk a turnéra. Reménykedtem, hogy így nincs szükség Peterre és a csappatára, de sajnos még így is túl kevesen voltunk ahhoz, hogy csak mi legyünk. Eddig három zenére megy úgy a tánc, hogy azzal mehetünk a színpadra, de a többi még sehol, így addig Peterék csapata van a fiúk segítségére.
- Gyerünk gyerekek, irány próbálni - húzom ki a sötétítő függönyt, szabad utat adva, hogy a nap bevilágítson a szobába. Az egyik hotelbe vagyunk jelenleg, az egyik lakosztály csak a mi táncosainké.
- Ne - nyöszörög Esme, fejére húzva a takarót.
- Hívjam be esetleg Niallt? - mosolyogva nézek felé, majd mikor kipattan az ágyból nevetve megyek ki a szobából. A folyosó jobb felébe indulok el, de mikor meglátom Petert és két táncosát, a hát fordítós módszert alkalmazom és megyek el onnan.
- Nina - szólal meg a hátam mögül nagy hangerővel Harry. Alsó ajkamba harapva pillantok rá, ő pedig maga felé int. Hangos megszólítására Peter is észrevett, így egyre jobb ötletnek találtam bemenni a fiúk lakosztály részére. Sietős léptekkel indulok el a szoba felé és megyek be. Amikor belépek a következő kép fogad. Niall szendviccsel a kezébe fekszik a kanapén, Liam az ablakban ül egy bokszerba, lábait kifelé lógatja miközben telefonozik. Louis egy fél focilabdával a fején ül Zayn pedig egy törülközővel a csípőjén, fogat mosva jön ki a fürdőszobából. Ajkamba harapva nézek végig rajta, V vonalán és kockás hasán. Még most is eltudok olvadni tőle. Önelégült, fogkrémes mosolyt dob felém amitől csak nevetnem kell, de visszafogom. Egyedül Harry van teljesen felöltözve, indulásra készen. Kopogtak az ajtón, én pedig kihasználva az alkalmat, hogy nem figyelnek a fürdőbe siettem Zayn után. Bezártam az ajtót és rögtön ajkainak estem, amiken még érezni lehetett a fogkrém ízét. Hajába túrtam és Vans cipőmnek köszönhetően pipiskednem kellett hozzá. Derekamnál tartott magához szorosan. Mikor kicsit elváltunk egymástól ajkamba harapva mosolyodom el halványan.
- Lezuhanyzom, várj egy kicsit - mondja nyakamba csókolva én pedig bólintok. Leülök a bent található kis szekrényre és a telefonomon játszok addig.
- Siess egy kicsit, kéne mennem próbálni - rakom el a zsebembe a telefont tíz perc elmúltával.
- Adj egy puszit és mehetsz - hajol ki Zayn én pedig szemeim forgatva megyek hozzá. Szájára adok egy rövid puszit, kicsit távol állva tőle, nem akarok vizes lenni. Ravaszon elmosolyodik és magához ránk egy hosszú csókra. Hajamra jön egy kis víz, felsőm pedig rám tapad.
- Idióta - sóhajtok szememet forgatva. - Igyekezz azért. Nektek is jönnötök kell majd.
- Oké - int mosolyogva én pedig végig nézve magamon a tükörbe sóhajtva rendezem hajam egy kicsit. Kilépek a fürdőből a szobába még mindig ugyan úgy bent vannak a fiúk valamivel összeszedettebben. Mind rám pillantanak, Peter eléggé végig mér. Torkomat megköszörülöm és zavartan mosolyogva igyekszem ki. A próba teremnek kijelölt helyre sietek ahol már mindenki ott van.
- Vigyori - köszön mosolyogva Eleanor, akinek az ölébe Davi ül.
- Miért vagy vizes? - mér végig Esme is.
- Lezuhanyoztam még mielőtt jöttem - eresztek egy biztató mosolyt felé. Beállok előre és táncolok miközben az agyam teljesen más fele jár. A fiúkat látom belépni az ajtón nekem pedig találkozik tekintetem Zaynével. Egymásra mosolygunk én pedig abban a pillanatban rontom el a táncot.
- Kezdjük előröl - sóhajt Esme a fejét rázva.
- Bocsi - vonok vállat. Újra elindul a zene, mi pedig próbálunk. Igyekszem nem észrevenni Zayn folyamatosan figyelő szemeit, és egész jól megy eddig.
- Nina, telefon! - mutatja fel a telefonomat Peter én pedig csak leintem és folytatom a táncot. Annyira nem érdekel most, hogy ki hív.
- Nina telefonja - Peterre nézek kitágult szemekkel, amikor meglátom hogy felvette. - Chris? - felém pillant egy gonosz mosollyal. Felé sietek és próbálom elvenni tőle a telefont kevés sikerrel. - Nem, sajnos nem tudom adni, próbál éppen.
- Tedd le azonnal - súgom Peternek idegesen. Ő csak mosolyog és tovább hallgatja, amit a vonal másik végén mond Chris.
- Rendben, átadom - mondja majd leteszi. Kezembe dobja a telefont és mosolyogva néz rám. - Üzeni, hogy bocsáss meg neki, és vedd fel a telefont - nem tudom melyikükre vagyok idegesebb, Peterre vagy Chrisre. Peterön letudom vezetni a haragom így hozzávágom a telefonom és örömmel látom, hogy fáj neki.
- Menj a francba Peter!
- Ugyan Ninus - nevetve szól utánam.
- Ne merj még egyszer így hívni! - nevetve int le és megy el. - Gyűlölöm! - szólok félhangosan.
- Hagyd rá - próbál nyugtatni Esme és Eleanor is. Végül mosolyt erőltetve magamra bólintok. A fiúk érdeklődve néznek, de nem szólok semmit. Nem tartozik rájuk. A próba végén elhagyom a termet, most Peter csapata próbál az esti koncertre. kezembe szorongatom a telefonomat, felkéne hívnom anyum. Egy hete Peter említette, hogy anyunak kórházi kezelés kell, de még mindig nem tudom miért. Nem merem felhívni. A saját anyámat. Ez szégyen. Nem olyan a kapcsolatunk, mint kéne lennie.
- Jól vagy? - Zayn mosollyal ajkain jelenik meg előttem én pedig mosolyt erőltetve bólintok. - Látom, hogy bánt valami. - lép közelebb. - Esetleg megpróbálhatom elfeledtetni? - hajol egészen közel.
- Talán megpróbálhatnád - súgom ajkamba harapva. - Vagy talán mégsem - bújok ki karjai közül és anyu számát tárcsázom.
- Nina? - hangján hallani, hogy nem kicsit lepődött meg.
- Szia anyu - halványan mosolyogva szólok bele a telefonba. Olyan régen hallottam a hangját. Az anyai tanácsait. Ahogyan ledorgál valami butaság miatt.
- Hogy, hogy hívtál? Nem turnézni vagy?
- De. De igen. Csak olyan régen beszéltünk.
- Igen, igaz - halkan sóhajt majd folytatja. - Mi újság veletek? Davi jól van?
- Minden oké. Mazsola élvezi, hogy középpontba van - mosolyodom el halványan, hiszen tényleg élvezi, hogy szinte mindenki elolvad tőle.
- Christopher is ment?
- Nem, ő nem - motyogom lesütött szemekkel.
- Történt valami, nem igaz?
- Kissé összevesztünk. Nem akarta, hogy jöjjek a turnéra, de eljöttem. Miután megkérte a kezemet.
- Beszéljétek meg.
- Majd. Valamikor. - sóhajtok halkan. Két tenyeret érzek a derekamon és egy ajkat a nyakamnál. - Anyámmal beszélek, hagyj - súgom eltartva a telefont magamtól.
- Ugyan Ní - kuncog nyakamba csókolva. Visszateszem a telefont, ismét anyura figyelve.
- Remélem a turné után meglátogattok.
- Persze. Mentünk volna eddig is, de - nem fejezem be csak ajkamba harapok.
- Tudom kicsim, tudom. Peter ott van?
- Igen - motyogom megfeszülve.
- Add oda neki a telefont, kérlek - sóhajtva indulok el a terembe nyomomba Zaynnel.
- Peter! - szólok Peternek, aki éppen kifáradva issza a vizét. - Anyu az - dobom oda neki a telefont, amit elkap és arrébb sétál.
- Mióta ismer téged? - kérdi halkan Zayn, mellettem állva, összefont karokkal.
- Régóta.
- Mégis honnan?
- Úristen - kapok észbe. - Nem adtam oda a karácsonyi ajándékot! - nézek Zaynre.
- Négy hét elteltével jut eszedbe? - nevet rajtam, én meg csak karon ütve megyek a táskámhoz és veszem ki a kis ékszeres szatyrot. Csodálkozva veszi el tőlem és nézi meg a bőr karkötőt.
- Nagyon jól néz ki, köszönöm! - mosolyogva húzza fel majd ölel magához szorosan. - Én nem vettem semmit - néz szemeimbe bűnbánóan.
- Kárpótolhatsz mással - harapok alsó ajkamba. Kaján vigyor jelenik meg az arcán én pedig elindulok egy kisebb terem felé, ahova követ pár perc múlva. Egy asztal van bent, amire felülök és úgy nézem, ahogy bezárja maga mögött az ajtót. Felém fordul én pedig már kapok is utána.
- Imádom ahogy csókolsz - súgja egy hosszú csók után, egyik kezét arcomra téve. Hüvelyk ujjával végig simít ajkamon én pedig barna szemeibe elveszek.
- Elérzékenyültél Zaynie? - kuncogok rajta. Annyira aranyos volt, ahogy szinte elvarázsolva nézett rám.
- Miért ne gyönyörködhetnék egy ilyen gyönyörű nőbe, aki négy hónapig csakis az enyém lesz? - húz magához a combomnál fogva.
- Vagy akár azután is - ajkamba harapva húzom magamhoz teljesen, nem várva meg reagálását.