Don't Mind [C.D.]

Prológus

Alig tudtam aludni az éjjel, rémes formában vagyok. Egyre inkább úgy érzem, hogy a napi rutin felemészt.
Azért jöttem ide, hogy világot lássak, munkatapasztalatot szerezzek. Ilyen vágyakkal érkeztem a Resort hotelbe egy évvel ezelőtt, a hotelmanager állásra. A korom ellenére könnyen felvettek, mert 8 nyelven beszélek, ami jól jön itt, mert rengeteg nemzetiség képviselteti magát a vendégek közt.
Ilyen munkára vágytam, hiszem imádom az embereket és imádok kommunikálni, de 1 év alatt nem is tudom, arra számítottam, hogy túllépek az egyszerű recepciós szerepen. Hát nem sikerült.
A főnököm szeret mindent maga intézni, már amivel elboldogul az angol és thai nyelvtudásaval. Gyakran ütközik nyelvi akadályokba. Ilyenkor jövök én, hogy elmagyarázzam az adott étteremnek, bútoráruháznak vagy valami más partnercégnek németül, framciául, spanyolul, japánul, görögül vagy oroszul, hogy pomtosan mi az elvárás a megrendelés feladását szállítását, és érkezését illetően. Ja és engem ugraszt akkor is ha valami külön kérés adódik néhány vendégtől. De ezeken kívül én is csak egyszerű recepciós vagyok. Reggeltől estig ülök a fényűző hotel előcsarnokában lévő pult mögött és mosolygok ha jön valaki. Elmagyarázom a gazdag amerikai családfőnek, hogy mikor van takarítás, mikor működik a wellness részleg, átadom a kulcsot és elmagyarázom, hogy merre van a szobájuk. Jó szórakozást kívánok neki, a csinos nejének és a kövérke gyermekeiknek. Csak akkor hervadhat le az arcomlról a görcsös mosoly, amikor látom őket beszállni a liftbe. Ilyenkor van még pár perc nyugalmam mielőtt jön a következő.