Gazdával Az Életem \Befejezett/

6.rész

Sötét van. Nem tudom, merre menjek. De nem is érdekel. Azt kérdezi, hogy miért vagyok ellenséges? Basszus, mert nem akarom szeretni. Miért vagyok ilyen hülye? Egyszerű az egész. Most haza megyek és megkérem anyát, hogy vegyen ki egy kis szabit. Én meg az alatt az idő alatt elmegyek egy másik városba és bele szeretek valaki másba. Utána vissza jövők és. és nyugodt lehetek Clark mellett. Nagy nehezen haza jutottam kiderült, hogy a városköszpontól nem vagyok messze így onnan indultam haza.

Otthon elmondtam anyának mindent.
- Biztos vagy ebben?
- Teljesen. És nem akarom szeretni.
- Akkor rendben. Túl sokat segítesz nekem. Megérdemled a pihenést. Szóval? Mikor akarsz menni?
- Amikor neked jó és ki tudsz venni egy kis szabit.
- Szerintem akkor holnaptól egy hét?
- Rendben.
Felmentem az emeletre és elkezdtem össze pakoltam egy hétre. Ám amikor csuktam volna be a bőröndöt akkor jött be Clark.
- Hova mész?
- El.
-Miért?
-Mert messze akarok lenni valakitől.....
-Kitől? Anna baj van?
-Mindegy.
-Nem mindegy.
-De. És ma a húgaimmal alszom.-mondtam majd fogtam a bőröndöt és elvonultam a lányok szobájába.

Reggel, amikor felkeltem már majdnem dél volt. Elköszöntem anyától és a lányoktól. Ám amikor Clark jött oda hozzám inkább elindultam. Busszal mentem. A másik város hatalmas volt örültem, nagyon örültem. Amikor megálltunk elindultam egy hotelt kerestem. Egy hatalmas hotel előtt úgy döntöttem ez majd csak megteszi. A hallban egy szőke hajú fiatal nő ült és valamit gépelt. Én oda léptem a pulthoz és kikértem a legolcsóbb üres szobát. Megkaptam a 274-est. Ez a harmadik emeleten volt. Az ajtó előtt állva vettem egy mély levegőt. Csak egy hétre jöttem el. Addig ki kell pihennem magam. Ja és elfelejteni azt a tuskót.
Kipakoltam a táskám.

Amikor legközelebb az órára néztem fél hat volt. Ezért lementem a szálloda éttermébe enni. Spagettit ettem. Nem olyan volt, mint otthon, de elment. Mikor vissza tértem a szobámba inkább lezuhanyoztam és lefeküdtem.

3 napja. 3 napja vagyok itt. Messze tőle. Nem szabad szeretnem. Fájt őt szereti. Nem bírom. Sírtam és aludtam ebbe a 3 napban. Már untam ezt. Fogtam a kabátom és elindultam kifelé. Ahogy az utcán sétáltam egy fiú szaladt nekem. Kék szeme és szőke haja volt.
-Bocsánat.-kért elnézést.
-S.semmi baj, de ha megkérdezhetem hova szaladsz?
-Elszökött a kutyám. És meg kell keresnem.
-Értem. Segítsek?
Bólintott. Ezután elkezdtük keresni a kutyàt. Hát ja. Tök logikus. Egy idegen sráccal kutyát keresni. Eközben sokat beszélgettünk. Kiderült, hogy, 19 éves és ő is abba a városban lakik, mint én. Két óra múlva megtaláltuk a kutyust. Gyönyörű fekete Labrador volt. Mivel megvolt a kutyus el akartam menni, de azt mondta vissza kísér a szállodához. Elkérte a telefonszámom. A szívem hevesen vert.

A további 3 napot Vásárlással töltöttem. Vettem egy fehér pulóvert és meleg ruhákat. De a végén eljött az is hogy haza kellett menni anya és a lányok kint vártak az állomáson. Anya aggódva, a lányok pedig nevetve fogadtak. De ő sehol. Fájt, de már nem érdekelt.