Valahol máshol... (BTS FF ~ BEFEJEZETT ~ Átírás alatt)

Hihetetlen beszélgetés

Lara POV:

Sötét volt, de nem zavart. A hold fénye épp elég világosságot adott. Keresztülhaladtam egy hosszú szobán és benyitottam a végében lévő kis irodába, ami gőzöm sincs, hogy kié volt, de megkönnyebbültem, mikor megláttam, a gépet az asztalon. Két lépéssel ott termettem és felkaptam.

Hirtelen felkapcsolódott a villany, amire rémülten pördültem meg, és még a gép is majdnem kiesett a kezemből.

-Jesszus - kiáltottam fel véletlenül magyarul - A frászt hozod rám! - ripakodtam rá most már koreaiul.

Ő faarccal közelebb lépett és a gép felé intett.

-Mi a fenét művelsz?

-Semmi közöd hozzá - vágtam rá, bár magam sem tudom miért ilyen hangnemben.

-Pedig több van, mint gondolnád - felelte Yoongi és a gép felé biccentett - Az nem a tiéd.

-Tudom - mondtam.

Válaszom meglepte, de már folytatta is.

-Akkor mégis miért jössz ide késő este és akarod elvinni?

Nem tetszett, hogy úgy kérdez, mintha vallatáson lennénk és én lennék a bűnös. Felgyülemlett bennem a düh és egyszerűen nem hagyhattam magam.

-Ennyi erővel én is kérdezhetném mit keresel itt ilyen későn - fontam karba a kezeimet.

-Csakhogy nem vagy abban a helyzetben, hogy ilyet kérdezz - lépett közelebb zsebre dugott kézzel és így már csak két lépés volt köztünk.

-Tévedsz - feleltem, majd fáradtan felsóhajtottam - Ez a céges gépem. Hazavittem, hogy otthon dolgozzam fel őket, de anyám azt hitte az apámé és elhozta, aztán itt hagyta. Most te jössz - fejeztem be, majd vártam, hogy megszólaljon.

Arca egy picit megenyhült. Eszembe jutottak azok a videók, amikben mosolyog és jókedvű. Vajon csak az idegenek hozzák ki belőle a bunkó énjét? Ha igen akkor nem lehet valami jó az ismerkedésben és a barátszerzésben. Kicsit megsajnáltam.

-Úgy érted mit keresek itt? - kérdezte, majd mikor bólintottam vállat vonva válaszolt - Sokszor maradok bent estig vagy akár egy egész éjszakán át - vallotta be.

Elgondolkodva néztem rá.

-Sötétben? - utaltam arra, hogy az egész épületben csak ebben az irodában ég a villany.

Kelletlenül bár, de válaszolt.

-Sokkal könnyebb sötétben egy elhagyatott épületben írni.

Na ebben volt valami.

-Vagy inkább az éjszaka közepén egy háztetőn, amikor csak a tücskök ciripelnek - mondtam halványan mosolyogva, de közbe nem néztem rá. Felvillant előttem a kép, ahogy éjjel ülök a Magyarországon lévő házunk tetején és szomorú zenéket hallgatva jegyzetelem le a gondolataimat a füzetembe. Imádtam a holdfényben egyedül üldögélni, álmodozni és az ablakomon kiszűrődő lámpafényben írni. Lassan már több, mint egy fél éve nem írtam egy sort sem. Hiányzott. De nagyon...

-...Lara!

Felkaptam a fejem és hirtelen ráeszméltem, hogy hol is vagyok és kivel.

-Hol jártál? - kérdezte és megengedett magának egy nagyon halvány mosolyt. 

-Sehol - ráztam meg a fejem - Csak eszembe jutott valami - kaptam el róla a tekintetem és a gépet kezdtem el tanulmányozni.

-Aha - mondta - Egyébként azt kérdeztem az előbb, hogy miket szoktál írni?

Döbbenten néztem rá és akkor rájöttem, hogy elárultam magam...

-Semmit - tagadtam le azonnal.

-Dalokat vagy történeteket? - kérdezte nem foglalkozva azzal, amit az előbb mondtam, majd mosolyogva oldalra hajtotta a fejét - A versírást bocs, de valahogy nem nézem ki belőled.

Na nem! Azt hiszi pont neki fogom elmondani azt a titkomat, amiről a legjobb barátnőmön kívül senki sem tudott, még az eddigi pasijaim sem? Kizárt!

-Mondom nem szoktam írni.

-Ahogy gondolod - vont vállat, majd megint a gép felé biccentett - De azt most nem viheted el.

-Miért nem? - rökönyödtem meg - Ez a gép a fotóstúdió tulajdona és ezen vannak a képek, amikhez még hozzá se kezdtem - néztem a karórámra - És úgy tűnik, hogy aludni se fogok sokat, ha be akarom fejezni még ma éjjel - indultam meg és úgy terveztem, hogy csak ellépek mellette és távozom, de gyengéden megfogta a karomat, mire homlok ráncolva megálltam és felé fordultam.

-Csakhogy rajta van a mi munkánk is - biccentett a gépre.

-Hát ez csúcs - rántottam el a kezemet és megint dühös lettem anyámra - Nem elég, hogy elhozza és itt hagyja, de hogy még ez is - túrtam a hajamba és fáradtan lehunytam a szemem, közben pedig a megoldáson töprengtem. Végül nagyot sóhajtva a combomra csaptam és hitetlenkedve a szituáción megráztam a fejem - Van itt egy laptop vagy számítógép, amire rámásolhatom? - néztem rá.

-Használd az enyém. Úgyis be van kapcsolva.

-Oké - bólintottam, majd követtem ki a hosszú szobába, ahonnan az előbb jöttem be.

Yoongi odalépett egy kis asztalhoz és felkapcsolta a rajta lévő kislámpát. A sötétben csak körvonalakban látszódó tárgyak hirtelen testet öltöttek és kicsit meglepődtem, majd elmosolyodtam.

A kis asztal mellett egy kanapé volt, neki támasztva egy dobgitár, mellette laptop, egy halom gyűrött papír szétszórva, noteszek és jegyzetfüzetek teljes összevisszaságban, mind teleirkálva. Volt ott még egy kis étel maradék meg innivaló. Ceruzák, tollak, 1-2 szövegkiemelő és úgy egészében véve látszott, hogy nagyon a közepén tart valaminek.

Elképzeltem, ahogy Yoongi ott ül, homlokát ráncolja és ceruzájának a végét rágcsálva, elmélyülten dolgozik egy új dalon és erre a gondolatra elmosolyodtam.